Mert ki ne szeretne az lenni? Abban azonban különbözünk, hogy pontosan mit jelent számunkra, és hogy mire vagyunk hajlandóak a siker elérése érdekében. Azt előre elárulhatom, hogy nem fogom megfejteni a siker receptjét, ami által holnaptól mindenki boldogabb lesz, cserébe megkímélem az Olvasót a közhelyektől és helyette gondolkodásra invitálom.
A siker, a selfkomplexitás és az elvtelenség
Mi az a pont, amit el akarsz érni, amire azt mondhatod, hogy a sok apró probléma ellenére sikeres vagy? Amikor jól érzed magad a bőrödben, mivel azt mondhatod, hogy te már elértél valamit? A közelmúltban hallottam két tanácsot a sikerrel kapcsolatban, melyeket megfogadásra érdemesnek gondolok:
1. Egyrészt ne csak egy sikertényeződ legyen, és a fogadd el, ha nem éred el a sikert.
A pszichológusok azt mondják, az egészséges lelkülethez magas selfkomplexitás, vagyis én-összetettség szükséges. Vagyis hogy az éned összetetten, több területhez kötődjön. Ha reggelente arra ébredsz, hogy létezik mondjuk öt olyan fontos pont az életedben, ami miatt érdemes élned, lehet ez például a családod, a szerelmed, karriered, a vallásod, egy kreatív hobbid, akkor – bár ezek nem egyenértékűek – nem fogsz összetörni, ha valamelyiket elveszíted. Ellenben ha csak a munkádnak élsz, az a mindened, és az életed értelmét csak abban látod, akkor a munkahelyed megszűnésével másnap nem lesz miért felkelned. Ugyanígy, ha csak a szerelmednek élsz, rá támaszkodsz mindenben, és nélküle már szinte cselekvésképtelen vagy, akkor szakítás esetén összeroppansz. Azt hiszem, a siker érzéséhez magas selfkomplexitás, vagyis több terület együttes kiteljesítése szükséges, ugyanis a több ponthoz kapcsolódás az előzőek alapján nagyobb stabilitást ad, mintha a sikert csak egy valamiben mérnéd, és azt mindenáron, ezáltal előbb-utóbb görcsösen akarnád elérni. Szerencsésebb tehát több területet kijelölni, és elfogadni, ha valamelyiket nem tudod elérni.
2. Másrészt ne akard elvtelenül a sikert!
Puzsér Róbert gondolatai a következőek egy média szakosoknak tartott előadásában: a siker mindenáron óhajtása egy nagyon sötét kísértés kulcsszava, ahol az emberek lelke az adás-vétel tárgya, a siker pedig az, amit a démon a lelkekért cserébe felkínál. A siker elsőszámú akadálya a siker mindenáron való, elvtelen óhajtása. Az első lépés a sikerhez, a siker iránti vágy azonnali elfelejtése. Ennek az a veszélye, hogy azért engeded el a siker óhajtását, mert valójában sikeres szeretnél lenni. Vagyis ez lehet csupán egy trükk, amivel önmagadat és a környezetedet át akarod verni. Ebben az esetben nem fog működni. Teljesen el kell felejteni a sikert, és végleg le kell mondani róla. Ha a lelked mélyén leszámoltál a sikerrel, és a siker is veled, akkor azt fogod észrevenni, hogy a siker egyik napról a másikra elérkezik, de már nem érdekel.
A siker és az élet értelme
Hogy mitől érzed magad sikeresnek, összekapcsolódik azzal, hogy mit tartasz az életed értelmének. Mi emberek sokkal többet gondolkodunk ezen, mint bármelyik másik élőlény. Egy könyv példaként említ egy heverésző kutyát. A kutya fekszik a napon, jól lakott, meg is simogatták, teljesen elégedett, nincs is többre szüksége. Nem gondol a holnapra, arra sem, hogy az aktuális cselekedete helyes, vagy értelmes-e, vagy hogy az az egész cirkusz, ami az ő kutyaélete körül zajlik végül is mire megy ki. Csak az ember az, aki folyamatosan gondolkodik, tanul, meditál, vagy épp a csillagok állását figyeli – ugyanakkor olyan örömmel telítődötten és jól soha nem fogja érezni magát, mint a napon heverésző kutya. Talán az ember az egyetlen lény, aki az életének értelméről is elgondolkodik: és hiába tették ezt meg elmúlt évszázadok jeles gondolkodói is, valahogy mégis mindenki elölről kezdi, egyedül. Gyakran az élet fordulópontjainál, vagy krízishelyzeteinél jön elő a kérdés. Bud Spencer önéletrajzi könyvében írja, hogy úszókarrierje vége felé tette fel ezt a kérdést magának, amikor nem tudta, hogy hogyan tovább:
„..ráébredtem, hogy nem tudom, ki is vagyok valójában. Bajnok már nem voltam; a várakozások ellenére híres kémikus sem lett belőlem; gyártulajdonos már sohasem lehettem, így a gazdag gyároscsemete könnyű élete is véget ért már egy ideje. Semmi kézzelfoghatót nem tudtam felmutatni, aminek nyomán elindulhattam volna valamerre az életben. Két dologhoz értettem csak: a szórakozáshoz, meg az úszáshoz. Életünk folyamán mindannyian felkelünk (ki korán, ki valamivel később), dolgozni megyünk, hogy megkeressük a napi betevőre valót, a végtelenségig ismételjük ugyanazt, rossz, jó vagy éppen kiemelkedő eredménnyel, esete válogatja. Ám ritkán tesszük fel a kérdést: vajon miféle anyagból gyúrtak bennünket?”
Bud Spencer, a Mindent bele, fiúk! című, Venezuelában forgatott filmben
Mi az életünk értelme? Mi kell ahhoz, hogy sikeres életet éljünk? Hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, néha félre kell vonulnunk gondolkodni. Bud Spencer például Venezuelába utazott ezután, egyrészt hogy megtapasztalja, hogy milyen is az igazi, kemény munka, másrészt, hogy megtalálja önmagát. Jézus a sivatagba ment elmélkedni, amikor egyszerű ácsgyerek élete után el akarta kezdeni isteni hivatását és misszióját. A The Doors együttesről szóló film szerint Jim Morrison is a sivatagba ment, hogy átélje a látható mögött megbújó misztikus réteget, hogy ezzel el tudja kezdeni zenei működését.
A siker és a tálentumok kibontakozása
Pier Paolo Pasolini rövidfilmjében Isten azt kérdezi az utcán gondtalanul szaladgáló fiatalembertől: „Megmondom mit akarok tőled: a gyümölcseidet, az első gyümölcseidet. Mik ezek a gyümölcsök? A tudásod, az akaratod gyümölcsei. (…) Mondhatod erre: korán van még, csak március. Még nem adhatsz gyümölcsöt, majd szeptemberben adsz. De hát mi az, hogy március, szeptember? Nekem, Istennek, csak üres szavak. Ha a hit hegyeket mozgat meg, mit számít, március, vagy szeptember van-e?”
Gyümölcsöt teremni, de hogyan is lehetséges ez? Maradjunk a vallási vonalon, egy bibliai történetben a hosszú időre elutazó gazda tálentumokat bíz a szolgáira. Valakire ötöt, a másikra hármat, a harmadikra egyet. Amikor a gazda visszatér, számon kéri a szolgáktól, hogy gazdálkodtak velük: megdicséri azokat, akik ötöt és hármat kaptak, mivel kamatoztatták, és még többet hoztak ki belőle. Egyedül azt a szolgát feddi meg, aki csak egyet kapott, mivel ő a kapott tálentumot a biztonság kedvéért elásta. Valóban, minden ember kap valamilyen képességet, tálentumot, és rá van bízva, hogy hogyan gazdálkodik vele. Ez a tálentum nagyon sokféle képesség lehet: fogékonyság a matematikához, tehetség az énekléshez, rajzoláshoz vagy akár empátia is, amiből szintén az élet rengeteg területén lehet építkezni. A sort nagyon sokáig lehetne folytatni.
És te foglalkozol vele, hogy aztán kibontakoztatva ez a képesség még többet teremjen? Vagy olyan vagy, mint a rossz szolga, aki inkább elássa azt, és azt mondja, hogy jobb a biztos középszerűség, és azzal nyugtatod magad, hogy mások is gyakran elbuknak, így nem is érdemes belekezdened a sokszor nehéz útba? Ez mind rád van bízva. A tálentum valahogy úgy működik, mint a számvitel. Ahogy egy vállalatnak el kell számolnia a megszerzett pénzzel, úgy nekünk is számba kell vennünk a képességeinket: fejlesztettük és kibontakoztattuk, vagy elfecséreltük. Aki a tálentumait ki tudja bontakoztatni, legjobb úton jár egy sikeresnek nevezhető élethez. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a sikert ne mindenáron és elvtelen óhajtsuk.
Források:
https://www.youtube.com/watch?v=pmqtT8zaStg
Rosa-Maria Dallapiazza, Eduard von Jan, Beate Blüggel, Anja Schümann (2011): Tangram aktuell 3, Hueber Verlag, 72.p.
Bud Spencer (2010): Különben dühbe jövök, Nyitott Könyvműhely kiadó, Budapest, 40.p.
Szerelem és düh c. film: Piel Paolo Pasolini: A papírvirág képsora
Biblia, Máté evangéliuma, 25, 14.