A WWF Magyarország 25 éves fennállásának jubileumi eseményén mutatták be a világszerte egyidőben megjelent Élő Bolygó Jelentést.
A friss kutatási adatokra támaszkodó kétéves, átfogó jelentés 2016-os kiadása riasztó adatokat közöl: a Földön található gerinces fajok populációi 58 százalékkal szorultak vissza, míg az édesvizekben megfigyelt populációk 81 százalékos csökkenést mutatnak az 1970-es adatokhoz képest. Mivel a drasztikus veszteség legfőbb oka az emberi tevékenység, a WWF Magyarország a tendencia megváltoztatása érdekében a természeti erőforrásokkal való bánásmód átalakítását sürgeti.
A gerinces fajok populációinak jelenlegi 58 százalékos visszaszorulása a becslések szerint tovább romlik: ha változatlan módon és mértékben használjuk továbbra is a Föld erőforrásait, akkor 2020-ra ez az adat már 67 százalékos veszteséget jelenthet az 1970-ben megfigyelt állapotokhoz képest.
A legnagyobb mértékben az édesvízi fajok sínylették meg az elmúlt évek kizsákmányoló folyamatait. Az édesvízi élőhelyek, amilyenek a vizesélőhelyek, folyók és tavak, különösen jelentős értéket hordoznak az emberi élet fennmaradása szempontjából. Ezen fajok populációinak mérete azonban 81 százalékos visszaesést szenvedett el az utóbbi négy évtizedben.
A tengeri élőhelyek sincsenek sokkal jobb helyzetben. Közöttük a Föld legnagyobb fajgazdagságú élőhelyeinek számító korallzátonyok vannak a legnagyobb veszélyben. A tudósok elemzése szerint 2015-2016-ban történt meg a földtörténet harmadik legnagyobb mértékű korallpusztulása, ami miatt a korallzátonyok háromnegyede van a teljes pusztulás közvetlen veszélyében. A populációk csökkenésének még mindig az egyik legfőbb oka az emberi tevékenység, illetve az emberi tevékenység hatására felgyorsult éghajlatváltozás.
„A jelentésből világosan kitűnik, hogy a globális gazdasági folyamatok teljes és haladéktalan átalakítására van szükség egy fenntartható, egyetlen bolygó erőforrásainak megfelelő mértékű termelői-fogyasztói magatartás eléréséhez” – foglalta össze Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója. „Az elmúlt negyedszázadban számtalan eredményt sikerült elérnünk partnereinkkel együtt, számos élőhely és populáció hazai védelme érdekében. A jelentésből azonban látszik, hogy itthon is rengeteg feladat vár ránk és rohamosan fogy az idő, ami alatt ezeket megtehetjük. Ki kell venni részünket a bolygó megmentéséből, ha szeretnénk, hogy a jövő generációi is részesüljenek a tiszta levegőből, az ivóvízből, a termőföld adta egészséges élelmiszerekből, és mindabból, amitől az emberiség egészsége és jóléte függ. A folyamathoz pedig mindannyiunkra szükség van, mert csak együtt sikerülhet” – hangsúlyozta Sipos Katalin.
A jelentés szerint a Duna-Kárpátok régióban az utóbbi két évszázadban a vadászat és az élőhelyek visszaszorulása miatt drámaian lecsökkent az erdei nagyragadozók létszáma. Ez a trend azonban az utóbbi években megfordulni látszik, köszönhetően az Európai Unió Élőhelyvédelmi és Madárvédelmi Irányelveinek, amelyek stabil hátteret szolgáltatnak az európai természetvédelemnek. Andreas Beckmann, a WWF Duna-Kárpátok Programirodájának igazgatója szerint az eurázsiai hiúz, a szürkefarkas és a barnamedve visszatérése azt mutatja, hogy a természet megújulása lehetséges a támogató politikai szándék, az előremutató szabályozási keretrendszer és az elkötelezett támogatók összefogásával. Jó példa erre az elmúlt hetekben elért kormányzati döntés, amely Romániában teljes tiltás alá helyezte a nagyragadozókat érintő trófeavadászatot.
A WWF és a Londoni Zoológiai Társaság készíti el kétévente a biodiverzitás változásait mutató trend-analízist. A változások mérésére meghatározták az ún. Élő Bolygó Indexet (LPI), melyet a gerinces állatfajok előfordulásának változásai mentén kalkulálnak. Ez nem egy pontos egyedszámot jelölő adat, sokkal inkább egy olyan index, amely megmutatja a vadon élő madár-, emlős-, hüllő-, kétéltű- és halpopulációk méreteinek változásait. Egyszerűbben fogalmazva az Élő Bolygó Index leginkább a tőzsdeindexhez hasonlítható azzal a különbséggel, hogy nem a világgazdaság monitoringját végzi, hanem az élővilág sokszínűségére, a biodiverzitás állapotára utal. A 2016-os Élő Bolygó Index a 2012-ben lezárt kutatási adatok feldolgozását közli, és figyelembe veszi az azóta 668 fajra és 3772 populációra összegyűlt adatokat is. 
A vízhőmérséklet emelkedése megzavarja az ún. zátony-szimbiózist és az ott élő organizmusok egészséges működését. Ilyenkor a virágállatokhoz tartozó korallpolipok kivetik magukból a szöveteikben élő és a rendszer egészséges egyensúlyáért felelős algákat, aminek következtében a zátonytelepek kifehérednek, majd a korallok elpusztulnak. A felmelegedés következtében sokasodnak a korallzátonyok élővilágát érintő betegségek és az ezzel együtt járó táplálékhiány is hozzájárul a páratlan gazdagságú korallzátonyok elnéptelenedéséhez.
A jelentés szerint a szárazföldi rendszerek pusztulásának legjellemzőbb példája a Dél-Amerikai Cerrado szavannák eltűnése. Egyedül ezeken, a mozaikos, bokorerdőkkel borított szavannákon fordul elő a sörényes hangyász. A ritka sörényes farkas és a jaguár mellett itt él számos helyi őslakos közösség is, egy egyre szűkülő területen. A Cerrado több mint fele már mezőgazdasági terület, ahol elsősorban a világszinten növekvő szójakereslet kielégítését célzó földeken, nagyipari mezőgazdaság folyik. Dél-Amerikában a szójatermesztésre szánt földterületek 1990-ben 17 millió hektárt tettek ki, de ugyanez a szám 2010-re már 46 millió hektárra emelkedett. A szója iránti világkereslet legnagyobb hányadát az állattakarmányozás teszi ki, vagyis a globális húsigény növekedésével együtt jár a szója iránti kereslet, és így az olyan érzékeny élőhelyek elvesztésének veszélye is, amilyenek a Cerrado szavannák, az Amazonas vidéke, vagy a Gran Chaco mélyföld.
A világ vízkészleteinek mindössze 0,01 százaléka édesvíz, amely a Föld felszínének csupán 0,8 százalékát borítja. Látszólag csekély jelenlét ellenére az édesvízi élőhelyek a ma ismert földi fajok mintegy 10 százalékának élőhelyéül szolgálnak. Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely védelmi programjának vezetője szerint az édesvízi élőhelyeket különösen nehéz megóvni, hiszen ezek jelentős mértékben ki vannak téve az ember okozta változásoknak. A folyószabályozások, a gátak, a vízszennyezés, az inváziós fajok és a nem fenntartható vízhasználat okozta ártalmak visszaszorításában csakis szemléletváltozással lehet eredményeket elérni.
fotó: WWF Magyarország, Bognár Mária