Irodalmi esttel, beszélgetéssel, rendhagyó irodalomórával emlékeztek a 2015 decemberében elhunyt Juhász Ferenc költőre hétfőn, a magyar költészet napján a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
Kiváltság, hogy Juhász Ferenc kortársai lehettünk – emlékeztetett a kétszeres Kossuth-díjas költőre a „Mondani, halálig” címet viselő költészetnapi esten az emberi erőforrások minisztere.
Balog Zoltán hangsúlyozta: „amíg ilyen költőink vannak, nem vesztettük el a lehetőségét a jobbra, a szebbre taníttatásnak”.
A miniszter felidézte, hogy a hatvanas-hetvenes években a fiatalok, így ő maga is izgatottan várták az újonnan megjelenő versesköteteket, irodalmi folyóiratokat – bennük mások mellett Juhász Ferenc költeményeit -, hiszen az irodalom egyszerre volt „valamiféle menekülés és töltekezés”.
Juhász Ferencnek ebbe a nyelvbe kellett beleszületnie, csak ezen a nyelven írhatott – méltatta a 87 évesen elhunyt alkotót Balog Zoltán.
E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatójának elmondása szerint 1964 óta ünneplik József Attila születésének napján, április 11-én a magyar költészet napját.
A múzeum idén egész napos programsorozattal emlékezett Juhász Ferencre: a költészetnapi estet megelőzően, délelőtt rendhagyó irodalomórával várták a középiskolásokat, délután pedig Fehér László, Konok Tamás és Jovián György festőművészek beszélgettek Juhász Ferencről – számolt be.
Az est folyamán a PIM színpadán Csányi Vilmos etológus-író, valamint Ágh István, Kántor Péter és Zalán Tibor költők idézték fel Juhász Ferenc emlékét a költő lányával, Juhász Annával; fellépett Galkó Balázs színművész és a Vujicsics együttes.
Csányi Vilmos bevallotta: életében három emberről érezte azt, hogy zsenik, különleges lények. Ezek egyike Juhász Ferenc volt, akinél „úgy lehetett érezni, hogy mindent tud”: minden szakma kialakítja és vigyáz saját nyelvére, de Juhász Ferencnél mintha szakmabélivel beszélgetett volna az ember – emlékezett.
Egyből nyomdakész, gyönyörű sorokat, költeményeket vetett papírra, melyeknek nem volt szükségük javításra – méltatta a költőt.
Nem mindig ismerték el, hogy Juhász Ferenc a magyar költészet egy kimagasló csúcsa, a hetvenes években például az Élet és Irodalomban támadták meg – politikai alapon – mondta el Csányi Vilmos, aki akkoriban vitacikkben reagált az igaztalan támadásokra, ezzel vívta ki Juhász Ferenc figyelmét.
Ágh István felidézte, hogy a nála tíz évvel idősebb Juhász Ferenccel szinte testvéri viszonyt ápolt: zseniről van szó, akinek nehéz volt az élete, de nagyon barátságos, természetes ember volt – hangsúlyozta.
Juhász Ferenc első Kossuth-díját 22 évesen vehette át, ami sokakban féltékenységet keltett, majd azok bántották a költőt, akik a díjat adták neki – jegyezte meg.
Kántor Péter kiemelte, hogy Juhász Ferenc „valóban a mindenség szerelmese volt”. A költőtárs elmondása szerint Juhász Ferenc az életben a pusztulást, a pusztulásban az életet fogadta el és nézte rajongó csodálattal; a szép és a rossz felülmúlhatatlan gazdagsága egyaránt elbűvölte.
MTI