Nemes Wanda egy éve még boszorkányként aratott fergeteges sikert, legújabb főszerepe a lehető legemberibb: ő Liza édesanyja
Ha én egy művészcentrikus ország jól menő képeslapjának volnék a főszerkesztője, akkor ezen a héten egész biztosan nem lenne címlapgondom.
Bizonyosan az itt látható, gyönyörű Wanda-Liza, anya-leánya páros ragyogna a lapom borítóján – az olvasók meg nem győznék vásárolni.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt Nemes Wanda ugyancsak a címlapon szerepelt volna: akkor fergeteges sikert aratott az Újszínházban, mikor eljátszotta Nucát, Wass Albert: A funtineli boszorkány cím- és főszerepét.
Persze előtte is tudtuk, hogy ez a fiatal lány – ma már asszony – kivételes képességekkel bír.
Például sportszeretetével és tálentumával, hisz (ha valaki nem tudná) pár évvel ezelőtt a kecskeméti OlimpiART-on, azaz a színészek nyári sportversenyén több, jobbára atlétikai számot is megnyert.
Vagyis tudhattuk, hogy az Újszínház művésznője esetén az állóképességére is számíthatunk.
És hogy mennyire szükség volt az állóképességre, az A funtineli boszorkány próbái alatt kiderült.
A boszorkányszerephez ugyanis kivételes erőnlétre van szükség, már önmagában azért is, mert közel három órát kell a színpadon lenni, miközben egyszer egy igazán boszorkányos táncot kell ropni. (Koreográfus: Román Sándor!)
Jól emlékszem, a tavalyi télen az influenza nem tizedelte, hanem ötödölte a szereplőgárdát, s miközben Wanda a beszédtől el volt tiltva, táncolnia kellett egyszer-kétszer-ötször-tízszer egymásután.
Mezítláb.
S mikor már véresre táncolta a talpát, akkor sem lehetett abbahagyni.
Könnyű a kibicnek – de szerintem megérte a szenvedést.
Ez volt a hároméves újszínházi történet legnagyobb sikere: az egész évadban biztos volt a telt ház, pedig jócskán voltak terven felüli előadások.
Az edzett újszínházisták nem csodálkoznak rajta – de a sikerért cserében nem jött a Kossuth-, de még a Jászai Mari-díj sem, Wandának be kellett érnie a házi kitüntetéssel, a Petőfi-vers nyomán született Tintásüveg-díjjal.
Meg a közönség szeretetével és tapssal-vastapssal.
És kopogtattak az újságírók is.
Szinte mindegyikük megkérdezte, hogy mik a tervei, s Wanda el is mondta kertelés nélkül, hogy családra vágyik.
Egy kisbabára…
A babát talán nem a sikersorozat kellős közepére várta volna, de a döntést a Jósorsra bízta.
Liza, a kisleány pedig egy percet sem akart várni – az új szezon kezdetére rögtön jelezte, hogy most már nem Nuca, hanem ő a soros.
Így a 2015/16-os évadban nem Wanda játszotta az általa befuttatott Nucát.
Eljött az első őszi előadásra, amikor kolléganője, Koncz Andrea átvette tőle a szerepet.
Tetszett ugyan, ám nem titkolta: vérzett a szíve.
De a baba – mégiscsak baba…
Így aztán Wanda visszavonult a nyilvánosságtól, nem fájdította többé a szívét, hisz megvolt a hőn áhított másik öröm, a kilenc hónapon át csak elképzelt boldogság.
És most itt van Liza a maga valójában.
Nézzenek csak rá a képre, mindkettőjükön látszik a boldogság…
És az Újszínházban is örül mindenki, a színházi gondokban elmélyült igazgató, Dörner György így fogalmazott: egy baba születésénél nincs és nem is lehet nagyobb öröm a színház életében.
És valóban: Wanda öröme mindannyiunké!
Nagyra nőj, kisleány – jó egészséget mindkettőtöknek!
Mészáros Sándor