Néhány éve két végzős, animáció szakos hallgató kereste meg a WWF Magyarországot azzal, hogy a vizsgafilmjüknek a nagy múltú természetvédelmi szervezet imázsfilmjének elkészítését választották. Ringeisen Dávid és Ruska László 2 éve elkészült papírvilága azóta bejárta a virtuális és a kőből-vízből-levegőből összerakott élőt is, és nemzetközi díjak sorát gyűjtötte be.
A 2014-ben szakmai körökben debütáló varázslatos alkotás a két fiatalt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett diplomához, majd számos szakmai elismeréshez juttatta. 2014-ben a diák kategória aranyérmeseiként jöttek el Las Vegasból, a New York Festivals International TV & Film Awards-ról, elhozták a legjobb Alkalmazott Animációs filmnek járó díjat Rióból, az Anima Mundi Animációs Fesztiválról, és a zsűri különdíját a SIGGRAPH Számítógépes Animáció Fesztiválról, Vancouver-ből.
„Az alkotók megkeresésének az első perctől kezdve örültünk, bár akkor még nem is tudtuk, mennyire büszkék lehetünk majd később a papírvilágra. Az alapötlet adott volt, és azonnal láttuk benne a lehetőséget, hiszen egy innovatív irány mindig új lehetőségeket teremt a természetvédelem képviselete számára.” – mondta Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője. Éppen ezért azt reméljük, hogy a film segítségével még több támogatónkhoz juttathatjuk el a WWF üzenetét: mindnyájan összeköttetésben vagyunk a természettel…”
A WWF stábja egy rövid interjút készített az alkotókkal, a film keletkezéséről és a természetvédelemhez fűződő viszonyukról.
Miért a WWF-et választottátok a vizsgafilmhez?
R.L. – R.D.: A diplomamunkánk tervezésének korai fázisában elhatároztuk, hogy olyan filmmel szeretnénk diplomázni, amelynek a diploma bemutatón, vagy fesztiválokon túl létezhet más jellegű utóélete, többletértéke. Így döntöttünk az alkalmazott animáció, mint műfaj mellett. Ezen felül egy olyan alapítvánnyal, ill. non-profit szervezettel szerettünk volna együtt dolgozni, melynek alapvető célkitűzései számunkra is könnyen átvehetőek, befogadhatóak. Így jutottunk el a WWF magyarországi irodájába, ahol nagy örömünkre lelkesedéssel fogadták a megkeresésünket.
A természetvédelemhez milyen személyes viszony fűz titeket?
R.L.: Szelektíven gyűjtöm a szemetet, valamint amikor csak tehetem, kerékpárral közlekedem:) Komolyra fordítva a szót én személy szerint nem tekintem magam egy elhivatott természetvédőnek. Ugyanakkor alapvetően hiszek benne, hogy már kis lépésekben is lehet az egész világra kiható, közös ügyeket megoldani. Olykor tényleg csak néhány apróságon és az odafigyelésen múlik.
R.D.: A 21. század egyik legfontosabb problémájának tartom a kérdéskört, bár a teendők mennyisége, és globális mértéke miatt sokan úgy gondolnak rá, hogy “kevés vagyok én ahhoz, hogy bármin változtathassak”. Én abban reménykedem, hogy, ha csak kicsivel is, de mindenki hozzájárul a munkához, akkor megváltozhat a dolgok menete. Abban bízom, hogy a filmünkkel legalább egy kis részben mi is hozzá tudtunk járulni ezekhez az erőfeszítésekhez.
Mit gondoltok: miért és hogyan segíti a természetvédelem ügyét a kreatív megjelenítés?
R.L.: A Paper World esetében úgy érzem ez oda- vissza tudott működni. A film úgy indul, mint egy rövidfilm. Majd elkezdődik a metaforák és vizuális asszociációk sorozata, melyben a néző számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy amit lát, az sokkal inkább egy makro világról és a természetvédelemről szól. Egyfajta visszaigazolása ennek a “We are all connected” szlogen, illetve a logo. Ezáltal a kreatív tartalom is új értelmet tud nyerni.
R.D.: Olyan formai megoldást próbáltunk alkalmazni, ami maximálisan illeszkedik a tartalomhoz, de már látványában átlépi a nézőközönség ingerküszöbét. Azért éreztük jó választásnak, mert kicsit másként szólítja meg a nézőt. Mivel animáció, lehetősége van líraibbnak lenni, de közben mégis rengeteg mindent magába sűríteni, és egyszerű, érthető képekben beszélni.
Miért épp ezt a narratív formát választottátok? A természet értékeinek ábrázolása egy papírból hajtogatott környezetben? Az íróasztal nagyon is emberi tere hogyan kapcsolódott nálatok a természethez?
R.L.: A papírvilág, papírból hajtogatott állatok motívuma már a projekt korai szakaszában felmerült. A végső történetvázban végül fontos szerepe van abban, hogy az animáció eszköztárát felhasználva egyetlen helyszínbe sűrítve tudjunk megjeleníteni egymástól térben és léptékben egészen eltérő mélységeket. Így a korábban említett metaforikus módon a film vizuális szövetébe ágyazva megjelenik mind a környezetszennyezés, erdőirtás, túlhalászás, mind a klímaváltozás gondolata, meghagyva a befogadó számára az egyéni értelmezés, személyes narratíva létrejöttét is.
R.D.: Szerettük volna a történetet egy olyan térbe helyezni, ami mindannyiunk számára ismerős, de mégis lehetőséget teremt, hogy létrehozzunk egy mikrovilágot, amin keresztül a külvilág problémáira reflektálhatunk. Azzal, hogy az asztal keretbe foglalja a történetet, próbáltuk személyessé, emberi léptékűvé tenni a világot, hogy a távoli és nehezen megfogható események átélhetővé váljanak.
Számítógépes effekt az origami a filmetekben. Vajon ‘csak’ a technika iránti kíváncsiság mozgatott titeket vagy munkátokban mélyebb jelentősége is van a papír, mint médium vagy az origami, mint emberi gesztus használatának?
R.L. – R.D.:Ez egy elég összetett dolog, a papír szimbolikája kulcsfontosságú az egész filmben, tulajdonképp a legalapvetőbb rendező elv. Sérülékenysége (gyűrődése, szakadása, szennyeződése) ideális alapanyaggá tette, hogy kifejezzük vele az élővilág törékenységét, egyszerű, de értelmezhető metaforákban mutathassuk be az ember hatását a természeti környezetre. Ugyanakkor a papírlap üres vászon is, az alkotás közege, így azonnal adódott az origami művészet tanulmányozása, mivel itt a médium korlátai miatt nagyon átgondolt, ésszerűen egyszerűsített struktúrákból állnak a modellek, mégis formájukban meg tudják őrizni az eredeti élővilág legfontosabb karakterisztikáit.
Link: https://www.youtube.com/watch?v=qXfpnYLcUP4
Forrás: WWF Magyarország