Hosszú Katinka és a Magyar Úszó Szövetség között kialakult helyzet és nyilatkozatok alapján írt pro és kontra vélemények, okfejtések:
Hosszú Katinka ellen, Kiss László mellett?
"Pontosan ezért tartjuk felháborítónak, hogy amikor párbeszédre törekedne egy versenyzővel és edzőjével, akkor a versenyző az edző nyomására kitér előle, de fogalmazzunk pontosan: faképnél hagyja. Történjék bárhol, bármilyenkörülmények között, mindez önmagában is minősíthetetlen, mint ahogy azt sem tartjuk helyénvalónak, hogy a kapitánynak kell egyáltalán keresnie a versenyzőt és edzőjét, mert azoknak valamilyen kívánságuk van. Ennek épp fordítva kellene történnie normális esetben: nekik kellene időpontot kérniük a kapitánytól, ennek a világon mindenütt ez a rendje – de különösen az, ha a kapitányt Kiss Lászlónak hívják" – olvasható a nyilatkozatban.
Katinka több alkalommal is hangsúlyozta, nem csupán önmagának szeretné ezen luxus juttatásokat, hanem a sportág valamennyi képviselője megérdemli, hogy tisztes körülmények közt készülhessen a világversenyekre. Luxuskérés az, hogy öltözőben öltözhessen egy sportoló? Luxuskérés az, hogy kondíciójának megőrzése érdekében edzőtermet személyi masszőrt szeretne? Luxuskérés az, hogy olyan videotechnikát kér, mely a felkészülésben segít, ezzel növelve a győzelmi esélyeket? Nyugat-Európán és Amerikában nem. Magyarországon igen. Mondhatjuk, hogy ne hasonlítsuk össze kishazánkat a nagy USA – val.
Igen, szegény ország Magyarország. Nem gondoltam volna, hogy egy öltöző rezsiköltsége magasabb, mint egy futballstadioné… Nem kenyerem a politizálás, de a támogatásokat, az utánpótlás nevelést, a stadionokat, az öltözőket, a masszőröket, az edzőtermeket, a videó analitikát mégiscsak az a magyar labdarugó válogatott kapja, akik közel 30 év után jutottak ki az Európa Bajnokságra. A vízi sportok éllovasaitól ugyanakkor természetesnek vesszük, hogy akkor is a legfényesebben csillogó éremmel térjenek haza, ha üres medencében kellene edzeniük.
Fecseg a felszín és hallgat a mély… Hosszú Katinka Rekontra
Úgy hiszem, érdemesebb globális formában közelíteni a történethez, már amennyiben nem vagyunk elvakult szívcsakra hívők. Szeretnék megtörni egy ezer éves átkot, még ha meg is köveznek majd érte: nem Magyarország a világ közepe! Lassan semmilyen tekintetben sem vesszük fel a versenyt, sem a világgal, sem a körülöttünk élő nemzetek princípiumaival, ordas léptekkel igyekszünk elmélyedni az ingoványban.
Eleve nem értem a felháborodást… Ezerszer súlyosabb és égetőbb gondokról nem veszünk tudomást, nap-nap után, sportban, közéletben, úgy általában a saját környezetünkben. Persze a magyar emberről köztudott, hogy szereti rágni a mindenkori, aktuálpolitikai gumicsontot. Azt talán mondanom sem kell, hogy széles e világon teljesen más az attitűd. És micsoda szemtelenség, erről bizony a külhonban élő, tevékenykedő, komoly karriert befutó sportolónő nem hajlandó tudomást venni…
Katinka és a magyar ugar
Ki akarja Katinkát leölni ezen a magyar ugaron, ahogyan a magyar viszonyokat leírja Krisztián? Én értem, hogy a szerző követi a balliberális Bartus-féle okfejtést a magyar elmaradott viszonyokról, csak azért félve megjegyzem, hogy a ló nagyon elszaladt ebben az érvelésben. Katinka sok mindent nyert, de még nem olimpiai bajnok. Már most szögezzük le, hogy az úszó olimpiai bajnokainkat ebben a magyar ugaron készítették fel.
Azért beszéljünk a tényekről is. Nos, ebben az „ingoványban” Kiss László és edző társai felneveltek jó néhány olimpiai bajnokot és világhírűvé tették a magyar úszást. Ajánlom összeszámolni az elmúlt két évtized termését, olimpiai helyezéseit! Vagyis kedves Krisztián nem süllyedtünk el ebben a magyar mocsárban, amit te vizionálsz. Pedig csak szűk 10millióból meríthettek, ellentétben a világ más nagy nemzeteitől, amelyet példaképül állítasz.
Múlt, jelen, jövő
Szóval, Katinka igényeit nem tagnap jelentette be és nem ma teljesültek…a 12 milliós támogatás feltétele, ami evidens és nem lehet feltétele a támogatásnak. Számomra teljesen egyértelműen megmagyarázta Katinka: az eddig elért eredményeim alapján megérdemlem. Ez nem lehet feltétel!
Na, jó a szerződés széttépés kicsit „amerikai” – európai szemmel – de jelzés értékű.
Akik a régi rendszerben lettek nagyok azok ott is rekedtek… megújulás csak 20- 30 év után remélhetünk. De, nagyon remélem, hogy Katinka álma: az olimpiai arany megvalósul!
A papír két oldala
Nem húznám rögtön a medencén végighúzott vizes lepedőt a szövetségre, mert laikus vagyok a témában, de itt úgy látszik, hogy muszáj lövészárkot választani: vagy jóhiszeműek leszünk és nem értjük, mi nem tetszik a mi Vasladynknek, vagy a bajnok oldalára állunk, és ezen az ágon egészen az "ezért tart itt az ország" szintig elmehetünk. A közösségi média egyértelműen az utóbbi árokból figyel, a digitális "nép" szemében egy hős lett, aki nem hajlandó alább adni az igényeiből és több gerinc szorult bele, mint a teljes politikai vezérkarba. Ismert hasonlat lett az, hogy "széttéplek, mint Katinka a szerződését".
Ennél érdekesebb, a Tóth Krisztián Márk által írt fejtegetésből felsejlő általános magyar magyarellenesség. Trendi –divatos – dolog fölényeskedve szidalmazni magunkat. E jelenség okai nagyon összetettek. Benne van a történelmünk kudarcaiból adódó kisebbrendűségi érzés, az elhúzódó feudalizmus az alávetett, kiszolgáltatott jobbágysággal, és a polgárosodás hiánya.
A polgár ugyanis saját lábán áll, független, nagyobb a döntési szabadsága, ettől pedig öntudatosabb, van tartása. Jobb az általános életérzése. Mivel nálunk a polgári réteg soványka, sok a proletár. Akik közül jó néhánynak nem kiforrott a személyisége. Emiatt gyenge az önérdek érvényesítő képessége, konfliktus helyzetben nehezebben boldogul. Ezért kiszolgáltatottnak érzi magát, hőbörög. És tehetetlen dühében szidja saját fajtáját.
Post Views: 289
