A haris, ez az arasznyi, tyúkszerű megjelenésű, valójában azonban a hatalmas darvakkal és túzokokkal rokonságban álló faj az üde rétek rejtett életmódot folytató madara.
A 2016-os védelmi évnek köszönhetően élőhelyeinek, a klímaváltozás által Magyarországon a legveszélyeztetettebbek közé tartozó nedves kaszálóknak a megőrzésére tudnak koncentrálni a szakemberek.
Közép és hosszú távon valószínűleg egyre jelentősebb kihívást jelent a fajnak a klímaváltozással együtt járó szárazodás, az üde rétek területi kiterjedésének csökkenése. Jelentősek a vonulási veszteségek is, csak Egyiptomban évi 9-14 ezer harist lőnek le és ejtenek hálóval csapdába. Az intenzív, nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlat tájformáló, élőhely-átalakító hatása alapvetően befolyásolja a faj megtelepedési esélyeit, költési sikerét. Az üde, nedves rétek feltörése, leszárítása, kisebb mértékben ezek ipari vagy lakossági célú beépítése teljesen felszámolhatja a faj fészkelőhelyeit.
A haris védelme szempontjából az egyik legfontosabb meghatározó tényező a természetkímélő gazdálkodás előtérbe helyezése, jellegzetes élőhelyeinek, az üde kaszálóréteknek, nedves gyepeknek a megőrzése lehet. Fontos, hogy döntéshozók prioritásként kezeljék ezt, az agrárgazdálkodók pedig tisztában legyenek és válasszák a 2016-tól újra elinduló agrár-környezetgazdálkodási (AKG) program vonatkozó intézkedéseit, és betartsák az abban foglalt, a biológiai sokféleség megóvását, növelését támogató módszereket.
A harisvédelmi év egyik legérdekesebb tevékenysége a fajt bemutató tavaszi-nyári lakossági akció lesz. A sűrű és magas fűben bujkáló, egyébként „láthatatlan” harisokat messze hangzó kettős hangjuk alapján jól be lehet határolni. Ezért május-júniusban országszerte szervez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület majd olyan esti-kora éjszakai haris-túrákat, ahol az MME szakembereivel nem csak kényelmes sétát lehet tenni a faj élőhelyein, de egy-egy madár befogásával is megpróbálkoznak.
MME fotó: Faragó Ádám