Gergényi Péter vezérőrnagyot, volt budapesti főkapitányt és egyik vádlott-társát a legenyhébb szankcióban, megrovásban részesítette a 2006 őszi eseményekkel összefüggésben elkövetett katonai bűncselekmények miatt a Fővárosi Törvényszék csütörtökön kihirdetett elsőfokú, nem jogerős döntésével.
A volt budapesti főkapitány elöljárói intézkedés elmulasztása, a negyedrendű vádlott, aki a tévészékház ostrománál a rendőri erők helyszínparancsnoka volt, parancs iránti engedetlenség miatt kapott megrovást.
Az ügyben megvádolt további tizenkét rendőrtiszt, köztük Bene László altábornagy, volt országos főkapitány és Dobozi József vezérőrnagy, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) volt parancsnoka esetében a bíróság megszüntette az eljárást. Ennek oka javarészt az volt, hogy bár az elsőfokú bíróság szerint feltehetően történtek kötelességszegések, így a vádbeli cselekmények enyhébb, vétségi alakzata megállapítható lenne, ám az 9 év elteltével már elévült, nem büntethető. A súlyosabb, időközben még el nem évült bűntetti alakzat megállapításához szükséges jelentős hátrány viszont a legtöbb esetben már nem állapítható meg.
Az ügyészség a tévészékház szeptember 18-19-ei ostrománál és az azt követő napokban, illetve október 23-án a főváros utcáin történtekkel kapcsolatban jobbára mulasztással elkövetett katonai bűncselekmények miatt emelt vádat a három rendőr tábornok és tizenegy rendőrtiszt ellen.
Az ügyészség a székházostrommal kapcsolatban lényegében azt rótta Gergényi Péter terhére: világossá kellett válnia számára, hogy a helyszínparancsnok nem hajtja végre a székház megvédésére vonatkozó parancsot, mégsem tett érdemi intézkedéseket a parancs végrehajtásáért. A tévészékház ostromát követő eseményekkel kapcsolatos vádpontok szerint a csapaterős rendőri intézkedések során az alegységparancsnokok nem intézkedtek annak érdekében, hogy megelőzzék, félbeszakítsák, illetve utólag kivizsgálják alárendeltjeik túlkapásait.
A vádlottak az eljárás során javarészt tagadták bűnösségüket.
A csütörtökön kihirdetett ítélet szóbeli indoklása szerint a székházostromnál a helyszínparancsnok tevékenysége az esti órákban még ha nem is volt hibátlan – főleg az alárendeltek koordinációját illetően -, de bűncselekményt nem valósított meg. Az állomány zöme hősiesen és önfeláldozóan, testi épsége, élete kockáztatása árán is igyekezett teljesíteni a parancsot. Több mint kétszáz rendőr megsebesült, köztük volt aki életveszélyes koponyasérüléseket szenvedett. Ám mindez végül hiábavaló volt.
Az indoklás szerint a döntő pillanat az lehetett, mikor az egyik helyszínen tartózkodó – az eljárásban csak tanúként szereplő – rendőrtiszt nyíltan megtagadta a székház megvédésére vonatkozó parancsot.
A bíró idézte a rendőrségi rádión folyó kommunikációt, mely szerint a rendőrtiszt mondta Gergényinek: kiviszi az egész állományt, mert nem akarnak az lángoló épületben megfulladni. Gergényi azt válaszolta: "maradjatok még!" A bíró megállapította, hogy ez csak parancsként értelmezhető. Majd videofelvételeket mutatott a székház belsejében uralkodó állapotokról az épület feladása körüli időben, éjfél körül, illetve azt követően.
A bíró szerint a felvételek azt támasztják alá, hogy akkoriban nem volt támadás, a rendőrök nyugodtnak látszanak, nem volt indokolt, hogy a paranccsal szembeszegülve feladják a székházat. A történtek oka a meg sem vádolt rendőrtiszt nyílt parancsmegtagadása, bomlasztó tevékenysége volt: ő vette rá a helyszínparancsnokot is az épület feladására. Mindezzel kapcsolatban megállapítható a jelentős hátrányt okozó kötelezettségszegés, a helyszínparancsnok részéről a paranccsal szembeni engedetlenségnek, a budapesti főkapitány részéről pedig az ezzel összefüggésben elkövetett elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntette.
A Bene Lászlóval kapcsolatos vádakkal összefüggésben a bíró többször utalt kötelességszegésre. Az ügyészség szerint Bene tudott arról, hogy alárendeltjeivel kapcsolatban felmerült bűncselekmény gyanúja, mégsem intézkedett a felelősség kivizsgálásáért. A bíró meglehetősen életszerűtlennek minősítette a volt országos főkapitánynak azt a védekezését, hogy nem látott egy olyan jelentést, amelynek elkészítésére maga adott utasítást.
Azzal kapcsolatban, hogy október 23-án a rendőröket azonosítószám nélkül vetették be, ami súlyos túlkapásokra adott lehetőséget, a bíró szóvá tette: az eljárás során képtelenség volt megállapítani egy országos rendőr-főkapitányi utasításról, hogy egyáltalán létezett-e vagy sem. A szakmailag kifogásolható szabályozásnak pedig oka lehetett, hogy jogi területen egy olyan kolléga kapcsolódott be a munkába, aki 9 év alatt 10 beosztásban volt.
Amolyan "titán-káder… ti tán tudtok valamit kezdeni vele" – jegyezte meg a bíró a rendőrség személyzeti viszonyaira célozva.
A súlyosabb, bűntetti alakzat megállapításához szükséges jelentős hátrány azonban a bíró szerint ezekben az esetekben sem volt bizonyítható, így ezek is elévültek.
A joghátrány kiszabásánál a bíró súlyosító körülményként értékelte, hogy nagyon sok rendőr megsérült, ugyanakkor nyomatékos enyhítő körülményként a jelentős időmúlást.
A bíró szóvá tette, hogy jogszabály-módosítások miatt jelentősen megnőtt bizonyos ügyekben a katonai büntetőeljárások időtartama. Továbbá, hogy az ügyekben eljáró rendőrök szavahihetősége alaposan megkérdőjeleződött, az ügyészség mégsem vizsgálta ki alaposan az ilyen ügyeket. A bíró az itélethírdetés során ismertetett egy 2006 őszi rendőri intézkedésről szóló jelentést, amely köszönő viszonyban sem volt a történtekről bemutatott videofelvétellel.
A két elmarasztalt vádlott felmentésért, az ügyész minden vádlott esetében súlyosítás, illetve bűnösség megállapításáért fellebbezett, így a büntetőper a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon.
MTI