Close

Korrupció a munkahelyen

A lojalitás emberi érték, amely végig kíséri a menedzser pályafutását. Az ember elhelyezi magát egy térképen, személyét más emberek és csoportok veszik körül. Sokan tesznek vele jót, és sokan ártanak neki. A konfliktus akkor alakul ki, ha olyanok között kell választani, olyanok között kell különbséget tenni, akik mind csak jót tettek vele. Ilyenkor elmozdulás következik be a képzeletbeli térképen, kénytelen vagyok valakit előnyben részesíteni valaki mással szemben. Lojálisabb vagyok valakihez, mint egy másik emberhez, akivel éppoly lojálisnak kellett volna lennem. Magánügyben a családé az elsőbbség. A családon belül olyan viszonyokat kell kialakítani, hogy konfliktus nélkül lehessek lojális a családtagjaimmal szemben. Ha tiszták és átláthatóak a viszonyok, a lojalitási sorrend is átlátható és senkit nem érhet meglepetés és még annyira sem csalódás. A vállalati szervezeten belül a lojalitási rangsor adott. Az első választás a vállalat vezetője és a vállalat tulajdonosai. 
Akkor vagyok becsületes, ha a rám bízott javakkal úgy bánok, hogy a tulajdonosnak ne okozzak csalódást. Vállalati környezetbe kerülve megtapasztaljuk majd, hogy itt-ott korrupcióról suttognak, de általában konkrétumok említése nélkül. Ez azt jelenti, hogy a lojalitási sorrend valószínűleg felborult, valaki az egyik vevőt különleges lojalitásával tünteti ki. A vezetők többnyire értesülnek ezekről a szóbeszédekről, de cselekedni nagyon nehéz. Hányszor kell a korrupt alkalmazottról szóló vádakat végighallgatni ahhoz, hogy a vezető komolyan vegye? Hányszor kell lopásra utaló tények után nyomozni ahhoz, hogy biztonsági zárakat szereljünk fel minden ajtóra? Ezekre a kérdésekre nem lehet megfelelő választ adni, de talán ha a folyamatot áttekintjük, felkészültséget szerezhetünk azokból a lelki megpróbáltatásokból, amelyek a vállalaton belüli bűnös tevékenységek kivizsgálása során a vállalat vezetőjére várnak. A korrupt elbánásról szóló hírek, először csak utalás formájában érkeznek. – „Tudod milyen X? – Hát X már csak ilyen”. Amikor rákérdezel, miről is van szó, a válasz mindig kitérő. Hiába erőlteted, hogy részleteket tudj meg, nem juthatsz a nyomára annak miről is van szó. Néhány alkalommal előfordult, hogy egész napos utazásomba és egy céges ebédbe meg egy céges vacsorába került, és nem tudtam meg semmit. Aki az említett utalásokat tette, nem volt hajlandó további részleteket elmondani semmiképpen sem, de maga az, hogy az utalások elhangzottak, már sokat sejttettek, és a baj árnyékát vetették előre. Egy ilyen hiábavaló nyomozással eltöltött nap sokat kivesz az emberből, de nyugodni nem hagyja. Amikor először hallok munkatársaimmal kapcsolatban korrupcióra utaló célzást, természetesen nem akarom elhinni, de egy ilyen vád stigmaként ragad a dolgozóra, rossz még a folyosón is szembe jönni vele. Sokszor hónapok teltek el a téma nyomon követésével, további adatok utáni kutatással, míg végre megérkezett a következő adat, ami megerősítette a gyanút. – „Hiszen tudod, hogy X annak a bizonyos Y nevű vevőnek dolgozik”? Hű, egy ilyen kijelentés már nem tréfa! Z vevő itt ugyanis arról tájékoztat engem, X munkatársam főnökét, hogy X bizony félre tette a munkájához nélkülözhetetlen becsületes semlegesség alapvető elvét, és bizonyos mértékben, de a többi vevő számára megfigyelhetően, jobban támogatja Y vevőt, mint a többit, beleértve Z-t is. Mi következik ebből? Hosszan sorolhatnám, de tekintsük csak a látszat legkézenfekvőbb elemeit:
•Vezetőként látszólag nem egy vállalat, egy részleg, hanem egy banda főnöke vagyok.
•Látszólag az én beleegyezésemmel történik a vevők átláthatatlan megkülönböztetése.
•Az értékesítésben dolgozók látszólag anyagi ellenszolgáltatás fejében osztják a kondíciókat a vevők részére
•Látszólag valakit le kell fizetni ahhoz, hogyha egy, a kollégáim által kevéssé preferált vevő jobb kondíciókat szeretne.
•És végül, látszólag a kollégáim csak a pénzbeszedők, én, mint vezető vagyok a feje az egész korrupt rendszernek.
Nos, ezt még elgondolni is borzalmas, mert mi van, ha X mégsem korrupt? Hogyan lehet lebuktatni? Csak úgy, hogyha nem veszítjük szem elől a témát, mert van a korrupciónak egy végső stádiuma, amikor a vesztegető vevő fordul panasszal hozzám, mint „keresztapává” emelt vállalatvezetőhöz, ezekkel a szavakkal: – Fizettem neki, mégsem intézte el! Itt már arra megy ki a játék, hogy a vesztegető vevő saját maga is megelégelte a dolgot, és kész együttműködni az ügy feltárásában. Ilyenkor következik a hangfelvétel, ami most már telefonnal is elkészíthető. Egy ilyen rövid és gusztustalan beszélgetésben könnyű lépre csalni a vétkest. A korrupciós esetek kivizsgálása rengeteg pénzébe kerül a vállalatnak, a nem megfelelő kondíciók révén elvesztett bevétel, a kivizsgálásra elvesztegetett idő drága. Egyes cégeknél sok pénzt költenek arra, hogy a korrupt alkalmazottat bíróság elé vigyék. A bírósági eljárás további költség és esetleg évek is eltelnek, amíg ítélet születik. A hangfelvétel bemutatását pedig nem minden bíróság fogadja el, úgyhogy a jogi képviselők dolga eldönteni, hogy érdemes-e feljelentést tenni. A piac számára viszont egyértelmű jelzés, a vétkes azonnali elbocsájtása szükséges. A korrupt dolgozót azonnal el kell bocsájtani a vállalattól, mert csak így állítható helyre a vezetők és a vállalat becsülete.
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top