A jelenlegi klímamodellek nem adnak pontos képet az ember szerepéről a környezet megváltoztatásában – állapította meg a Chicagói Egyetem által vezetett nemzetközi kutatócsoport, akik arra vállalkoztak egy projekt keretében, hogy a klímakutatókat segítik jobban dokumentálni a földterületeket és ehhez az elmúlt tízezer év ismeretét használják.
A „tébolyodottan ambiciózus erőfeszítés” Kathleen Morrison antropológiaprofesszor megfogalmazása szerint (aki egyike a projekt (LandUse 6K) vezetőinek) egy tanulmány amely magába foglal több tucat kutatót a világ minden tájáról. „Azt gondolom, hogy a nagy történetek egyike amit meg fogunk találni, tehát, hogy van egy mélyebb emberi hatás a környezetre annál, amit korábban felismertek” – mondja Morrison.
Az öt év időtartamú projektnek két ösvénye lesz, amelyek egymás mellett futnak majd. Egy csoport a földterületek változásait fogja vizsgálni az egész bolygón, pollen vizsgálatot alkalmazva, hogy így rekonstruálhassák a múlt növényzetét, ezáltal megnézhessék, hogy az erdőtakaró, a haszonnövények és más növények milyen változásokon mentek keresztül a teljes holocéntől (földtörténeti jelenkortól) a jelenlegi földtani korszakig.
A másik csoport, aminek Morrison lesz a vezetője, a földhasználat adatait fogja megvizsgálni vagyis, hogy az emberek hogyan használták a földet. A kutatók Morrison csoportjában a régészetből származó bizonyítékokra, a történelemre, a történeti földrajzi-társadalomtudományi eredményekre (amelyeket nem túl gyakran használnak a klímatudósok) támaszkodnak majd illetve modellekre és jóslatokra.
„Kifogunk fejleszteni egy földhasználati osztályozási rendszert, amit alkalmazhatunk az egész világra, az elmúlt tízezer évre” – mondja Morrison. „Ez a mi nagy munkánk. Amint meglesz az osztályozási rendszerünk, nekilátunk térképeket gyártani, hogy ábrázolhassuk történeti földhasználatunkat. Végül a nyilvánoság számára is elérhetőek lesznek az interaktív térképek, hogy jobban felfedezhessék a kapcsolatot a földfelszín és földhasználat között, és hatásaikat a klímára.
A program Globális Környezeti munkacsoportjának egy része, Morrison csoportja az egyetemen kiegészül Emily Hammerel (aki az egyetem Keleti Intézetének Ókori Közel-Keleti Tájak Központjának igazgatója) és Alice Yao antropológussal. Morisson azzal is el van foglalva, hogy felállítson vezetőket az egyes kontinensekre és kutatói csoportokat a föld egyes régióira, hogy segítsenek az adatgyűjtésben.
Morrison régész és paleontológus, az elmúlt 30 évben az indiai mezőgazdaság és növényzet változásaival foglalkozott. Mikor ő és kollégái több antropogén feszínborítás-változási modellt megvizsgáltak (amelyek az ember által módosított növényzetet rekonstruálták) problémákat találtak.
„A modellek leegyszerűsítettek voltak” magyarázza Morrison. „Matematikai egyenleteken alapultak összekapcsolva, hogy hány ember élt egy adott területen és amit gondoltak arról, hogy hogyan alakították át a növényzetet. De nem használtak fel bizonyítékokat amelyekkel rendelkezünk a történelem, a régészet és a történeti földrajz terén, arról , hogy hogyan oldották meg az emberek a mezőgazdasági különbségeket, így a száraz kontra nedves magvak problémáját, mint a rizsföldek esetén – amelyek megmutatják, hogy ugyanannyi számú embernek nagyon más hatása lehet a tájra. Adatalapú rokonstrukciókra van szükségünk, hogy kijavítsuk a modell alapúakat. A földhasználattal és a felszínborítási adatokkal meg tudjuk kezdeni a munkát.”
Morisson hozzáteszi, hogy a kutatók akik az antropogén feszínborítás-változási modelleket készítették együtt dolgoznak a LandUse 6K projekt kutatóival, mivel szintén jobban meg akarják érteni a kapcsolatot a földhasználat és a felszínborítottság időbeli változásai között.
Morrison és a nemzetközi kutatók ezen az őszön összegyűlnek a Chicagói Egyetem párizsi központjában, hogy együtt dolgozzanak a földhasználati osztályozási rendszeren.
phys.org / news.uchicago.edu, anthropology.uchicago.edu