Különböző sajtóorgánumokban időnként találkozni a Városligetbe tervezett múzeumi negyeddel kapcsolatos írásokkal. Sajnálatos, hogy ezek a cikkek olykor átpolitizáltak, – ha kritika éri a tervet, az csak baloldalról érkezhet, – vagy pedig szinte kizárólag a zöldterületi problémákra koncentrálnak. Növekszik vagy csökken a zöldterület?
Pedig a probléma sokkal összetettebb, mint ahogyan az egy-egy cikkből kiderül. Nyilván minden épeszű ember örül annak, ha Budapest és az ország nagyszerű új létesítményekkel gyarapodik, ha a Városliget megújul. Azonban nem minden áron. Nem alaptalanul tiltakoztak, politikai meggyőződéstől teljesen függetlenül, Príma Primissima díjas, Kossuth díjas, Ybl díjas építészek, szakmai és civil szervezetek, jeles közéleti személyiségek a múzeumi negyed terve ellen, eddig sajnos teljesen hiába. Aligha oszt vagy szoroz az egész tervezett szempontjából, hogy a zöldterület néhány százalékkal nő vagy csökken. Mégis érdemes megemlíteni, hogy a Városliget egykor a jelenlegi Dózsa György út szélénél kezdődött, amelynek a szélessége akkor még a mostaninak kb. egyharmada volt. Ez a terület pedig nem két-három százalék. Arról sem történik említés, hogy évekkel ez előtt már készült egy tanulmány az egykori Felvonulási tér egy része alatt gépkocsi parkoló létesítésére, a Hősök tere környékén már akkor is kritikusnak tekintett közlekedési problémák csökkentésére. Pedig akkor még szó sem volt múzeumi negyed létesítéséről.
Lehet pozitív megvalósíthatósági tanulmányt készíteni, különösen úgy, ha a tervező ismeri a megbízó szándékát. Csupán ki kell hagyni a tanulmányból a kicsit távolabbi, látszólag a témához nem kapcsolódó objektumok, területek igényeit, problémáit. Gondoljuk át azonban a következőket: a M3-as út nagyon is logikus, a városba bevezető és a Városligeten keresztül haladó nyomvonalát felszámolni egyelőre nem lehet, nem is célszerű. A Dózsa György út forgalmát szintén nem lehet csökkenteni. A Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Fővárosi Nagycirkusz, a vidámparki funkciókkal kibővített Állatkert, a nappali kórházként is üzemelő Széchenyi Fürdő, a Vajdahunyad Vára, a Jégpalota és műjégpálya, a Közlekedési Múzeum és számos vendéglő, már most is egészségtelennek tűnő koncentrációja, olyan gépkocsi forgalmat generál, amit nehezen visel el a terület. Nem véletlen, hogy a Kós Károly sétánynak a Széchenyi Fürdővel ellentétes oldalán levő ligetrészében több száz gépkocsi részére kellett legális parkolót biztosítani. Az állatkertbe, cirkuszba vagy fürdőbe gépkocsival érkező vendég pedig nem egyszer céljától igen távol, olykor csak a Műcsarnok mögött talál parkoló helyett. A buszok parkolási problémáit pedig még meg sem említettük. Ha pedig a Városliget rehabilitációját valaki is komolyan gondolja, akkor onnan a gépkocsi forgalmat ki kell tiltani, mint ahogyan ki van tiltva a Margit szigetről, a Kopaszi gátról és még a gyéren látogatott Népliget jelentős részéből is.
És ott van az egykori Felvonulási tér. Nappal és éjszaka több ezer gépkocsi parkol rajta. Ugyanis a Damjanich és Dózsa György úttól délkeletre eső városrész, néhány kivételtől eltekintve, csupa régi bérházból áll, amelyekben nincs garázs és gépkocsi elhelyezési lehetőség, a keskeny utcák parkolási kapacitása pedig elégtelen. A tervezett múzeumi épületek ezt a területet vennék el, tovább gerjesztve a már ma is meglévő közlekedési gondokat, örökre lehetetlenné téve annak megoldását.
A projekt indulásakor bemutatott maketten a Dózsa György út mentén szép egyen tömegű múzeumi épületek sorakoztak, a zöldterületen tervezett nagy, kör alakú virágágyásainak íves vonalát még két épület íves lesarkítása is követte, melynek realitásán a szakemberek csak mosolyogtak. Többször elhangzott és dokumentálásra is került a tervezett múzeumépületek magasságának korlátozása 25 méterben. Csakhogy ez a magasság megfelel egy 7-8 emeletes lakóház párkánymagasságának, ami azért elgondolkoztató.
A különböző múzeumok egy helyre koncentrálása a már meglévők mellé, a várható látogatók szempontjából sem igen érthető. A külföldi látogató elsősorban a magyar fővárost akarja megismerni, és esetleg egy – két múzeumot, vagy kiállítást. Ehhez szükségtelen és értelmetlen Budapest szinte összes múzeumát egy helyre koncentrálni. Az idegenforgalmat vonzó cél elérését éppen a múzeumok okos decentrációs elhelyezése biztosítaná. A múzeumok egy helyre tömörítése éppen a fővárost fosztja meg több kisebb, idegenforgalmat is generáló, kultúrális centrum kívánatos kialakításának és egyes meglévő, de kihasználatlan vagy félresikerült funkciójú (pl. Bálna) épületegyüttes méltó vagy célszerű felhasználásának lehetőségétől.
Ez a terv alig különbözik a kormányzati negyednek a Nyugati pályaudvar helyére történő megépítésének megalomániás elképzelésétől. Félő, hogy ugyanolyan sorsra fog jutni. Célszerű lenne addig átgondolni ezt a koncepciót, míg csak a pályázati pénzek vesznek oda, a sokkal nagyobb anyagi és erkölcsi károk elkerülése céljából.
Nem esik szó az elhíresült „Vaskeféről”, a félresikerült 56-os emlékmű sorsáról sem. 56-os emlékmű nélkül maradunk? Többször szóba került, a Damjanich utca tengelyében álló, egykori Regnum Marianum templom ujjáépítése, melynek az egykori tervei rendelkezésre állnak és az alapjai is megvannak. Most itt lenne az alkalom. Felépítése, kiegészítve valamely képzőművészeti alkotással, minden bizonnyal mindenki által elfogadható, az 56-os forradalom szellemiségéhez is méltó emlékművé válhatna,
Az óriási sivár parkoló egy része alá, a múzeumi negyed költségeinek töredékéből, a régebbi elképzelésnek megfelelően, valóban hatalmas szint alatti gépkocsi parkolót lehetne kialakítani, míg a felszínt fásított parkolóvá kellene átalakítani, így valóban visszaadva egy keveset az egykori Városliget hajdan volt zöldterületéhez, és nagyrészt megoldva a Hősök Tere környékének ma is akkut közlekedési gondjait, annak átgondolatlan és értelmetlen fokozása helyett.
Szerző: Simányi Frigyes