A modern kereszténydemokrácia kialakulásától elválaszthatatlan Kerkai Jenő politikai gondolkodása és mozgalomszervező tevékenysége. Életműve, a KALOT minden bizonnyal a formálódó irányzat egyik legkomolyabb társadalmi bázissal rendelkező intézményének is tekinthető. A mozgalom története emellett arra is példaként szolgál, mit jelent a vallás társadalomszervező ereje. Petrás Éva írásának első része Kerkai életén keresztül mutatja be a KALOT gyors és észrevétlen felemelkedését és háború utáni kikerülhetetlennek látszó bukását. A második rész a mozgalom vezetőjének meghurcoltatásával és koncepciós perével foglakozik majd. Egy életút konkrét példáján mutatja be, miért fontos a kommunizmus bűneinek megismertetése.[1]
A „Kisatya”-ként is emlegetett jezsuita szerzetes, Kerkai Jenő harmincegy esztendős, amikor 1935-ben létrehozza élete fő művét, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkárságát (később Testületét), a KALOT-ot – azt a katolikus hivatásrendi szervezetet, amely 1942-re a legnagyobb magyar egyesületté nőtte ki magát félmillió taggal és 20 népfőiskolával.[2] Ez az agrárifjúsági szervezet szinte semmitmondó kezdetekből szegényes eszközökkel indult el Szegeden, és vált pillanatok alatt országos jelentőségűvé. Indulására serkentőleg hatottak külföldi példák és a katolikus megújhodás érezhető jelei is. Sikerének titkához azonban akkor jutunk közelebb, ha a történelmi miliőt és Kerkai Jenő személyes pályaképét együttesen vizsgáljuk.
Kerkai Jenő (született: Czinder Jenő) 1904. november 9-én látta meg a napvilágot Zala megyében, a ma már Csesztreghez tartozó Kerkaújfalun, ahol édesapja molnár volt. Négy éves korától az érettségiig Zalaegerszegen lakott anyai nagyszüleinél. Zalaegerszegen egyik hitoktatója Mindszenty József volt, aki Emlékirataiban így írt róla: „… indítottam egy saját hetilapot, a Zalamegyei Újságot, melynek első száma 1918 karácsonyán jelent meg. A lap körül mintaszerű munkát végeztek diákjaim: köztük Kerkai Jenő, a később országosan ismert és értékelt jezsuita atya.”[3] Érettségi után teológiai tanulmányait az innsbrucki jezsuita egyetemen kezdte meg, majd egy év múlva, 1924-ben felvételét kérte a rendbe is, miután szülei beleegyeztek, hogy a Jézus Társaságába belépjen. Egy évet Érden töltött novíciusként, majd Szegedre került, ahol bölcseleti tanulmányokat folytatott 1925 és 1928 között a Jézustársasági Bölcseleti és Hittudományi Főiskolán. Szegeden 1909-től, az önálló magyar jezsuita rendtartomány megalakulásának évétől működött a rend főiskolája. Kerkai tanárai között találjuk például P. Bíró Xavér Ferencet, a rend későbbi provinciálisát, aki nagy hatást gyakorolt szellemi alakulására. P. Bíró alapította 1915-ben A Szív című egyházi folyóiratot, amellyel a tömegekhez és nem egy szűk réteghez kívánt szólni. Kerkai a szegedi évek után, 1928 és 1931 között a jezsuiták vezetése alatt álló Kalocsai Érseki Főgimnáziumban volt nevelő, ahol P. Csávossy Elemér személyében P. Bíróhoz hasonló gondolkodású jezsuita szociálpolitikussal ismerkedhetett meg.[4] A matematika-fizika szakos tanári képesítésű Csávossy társadalmi reformot sürgető cikkei miatt többször került szembe az egyházi hierarchiával. Egy helyütt például így fogalmazott: „A katolikusok dolga, hogy az Egyház szabadságát kivívják és a természetes földi javakat Isten országának szolgálatába állítsák. Mi azt mondjuk: a katolikusok ügye, nem az Egyház ügye. Nem mindent kell magának az Egyháznak kezdeményezni, ami a katolicizmust és Isten országának ügyét az emberek között előbbre viszi.”[5]
A magyar jezsuiták elméleti és gyakorlati munkássága közvetlenül illeszkedett XI. Piusz pápa Quadragesimo anno kezdetű enciklikájához. Az enciklika megírásakor a pápa nagymértékben támaszkodott a katolikus tudósok, köztük jezsuiták gondolataira is. Néhány jezsuita, különösen a németek, jelentősen hozzájárultak az enciklikában megjelenő társadalomtudományi elméletek bővítéséhez. Itt főként Heinrich Peschre (1854–1926) kell gondolnunk, akinek tanítványai, Gustav Gundlach (1892–1963) és Oswald von Nell-Breuning (1890–1991) jelentős mértékben befolyásolták a Quadragesimo anno-ban megfogalmazódó eszméket.[6] Kerkai 1931 és 1935 között, innsbrucki teológiai tanulmányai során ismerkedett meg behatóbban nézeteikkel. Itt ismerhette meg a külföldi ifjúsági mozgalmak tevékenységét is, valamint személyesen találkozott Cardijn abbéval, a Jeunesse Ouvrière Chrétienne (JOC) alapítójával. Kerkait Innsbruckban is szentelték pappá 1934-ben, valószínűleg ekkor magyarosította nevét.[7]
Kerkai ezeknek a külföldi tapasztalatoknak és rendtársainak a hatására alakította ki saját elképzeléseit a Quadragesimo anno magyarországi gyakorlati megvalósításáról, amikor fiatal papként Szegedre helyezték és tanári, kispapnevelői munkája mellett szoros kapcsolatba került a szegedi tanyavilág paraszttársadalmával. Itt állt össze benne programmá a tennivalók sokasága. Tanyai lelkipásztorkodása közben jutott a következő megállapításra: „Dolgoztam mint nevelő a nevelőintézetekben, fiatalok között. Dolgoztam mint tanár és lelkipásztor a városban és a tanyavilágban, és mit tapasztaltam? Azt, hogy a tanulóifjúság nevelésére mindenféle egyesületek, szervezetek, iskolák állnak rendelkezésre (…). De a parasztlegény-ifjúsággal, ezzel a közel egymilliós tömeggel senki sem törődik. Pedig ha igaz az, hogy az egész magyarság egzisztenciája a magyar mezőgazdasági társadalomra épül, akkor az is igaz, hogy viszont ennek a társadalomnak a jövője a magyar parasztifjúság erkölcsi, szellemi, szakmai megnevelésétől függ. Ezért kell minden erőnket a parasztifjúság megszervezésére fordítanunk.”[8]
Szegedi beosztása első évében, 1935-ben elkezdte tehát szervezni a KALOT-mozgalmat két világi munkatársa – Farkas György és Ugrin József – és később Nagy Töhötöm S.J. segítségével. A KALOT-mozgalom a szociális haladás és a hitterjesztés összefonásának szándékát tükrözte. Kerkai úgy vélte, nem egyszerre, hanem fokozatosan kell visszahódítani az egyháznak a tőle eltávolodott rétegeket. Első lépésként az Actio Catholica (AC)[9] szervezetének egyházközségi agrár legénycsoportjaival vette fel a kapcsolatot. A szegedi katolikus egyesületek közül a több évtizedes múltra visszatekintő, de országos szinten jelentéktelen Kolping-féle Katolikus Legényegyleteket tartotta alkalmasnak arra, hogy köréjük építse az új mozgalom szervezeti magját. Számításba vette, hogy a jogilag önálló működéshez elengedhetetlen alapszabály hivatalos jóváhagyása mind egyházi, mind állami részről hosszabb időt igényel. Az Országos Központi Katolikus Legényegylet (a tulajdonképpeni Kolping-egyletek) viszont a Belügyminisztérium által már 1892-ben jóváhagyott alapszabályzattal bírt. Helyi egyesületeinek aktivizálása tehát nem ütközött törvényes akadályba.
Kerkai elhatározását konkrét tettek követték. Már 1935 nyarán vezetőképző tanfolyamot rendezett Szegeden mintegy húsz résztvevő számára. A vezetőképző tanfolyamon részt vett legények legfontosabb feladata az volt, hogy a hallottakat, tapasztaltakat elmeséljék barátaiknak, és alakítsanak velük egy-egy 6–8 főből álló csoportot. Ezután jelentkeztek a központban, és formálisan is megalakult a helyi csoport. A KALOT-központ vitaanyaggal látta el a helyi csoportok összejöveteleit: minden héten elkészítette, sokszorosította a heti összejövetelek vitatémáját, amelyet a KALOT-legények az összejövetelen megbeszéltek. 1935 szeptemberében Kerkai a szülőfalujához közel fekvő zákányi egyházközségben próbaképpen gazdaifjúsági szervezetet is létrehozott. A rend szegedi növendékeit pedig rendszeresen vitte kiszállásokra, és velük együtt szociográfiai tereptanulmányokat végzett a Szeged környéki tanyavilágban. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök 1935. október 8-án fogadta először Kerkait az Actio Catholica keretében indítandó munkás- és gazdaifjúsági szervezésre vonatkozó tervek és eredmények ügyében. Kerkai beszámolója szerint addig 150 munkás- és gazdaifjút sikerült megnyerni az ügynek. Glattfelder kezdettől pártolta a kezdeményezést, és püspöki jóváhagyása mozgásba hozta a szervezés fogaskerekeit.[10] Ahol érdeklődés volt a KALOT iránt, ott általában robbanásszerűen terjedt. A mozgalom 1942-re országos viszonylatban is a legnagyobb magyar egyesületté vált. Ebben az időben a központi ügyintézéshez szükséges 100 hivatásos titkárral, 5000 önkéntes vezetővel, 3500 szervezettel és mintegy félmilliós taglétszámmal működött. Mielőtt az ország észrevehette volna és felfigyelhetett volna rá, nagyra nőtt.[11]
A KALOT-mozgalom célja és forgatókönyve, a Négyes Célkitűzés tartalmazta az erkölcsi értékek elsajátítását. „Krisztusibb embert!”, „Műveltebb falut!”, „Életerős népet!”, „Önérzetes magyart!” – e négyes törekvés lett a KALOT legfontosabb üzenete.[12] Belőlük jól kivehető, hogy a KALOT népi irányzatú, szociális tartalmú, keresztény jellegű ifjúsági mozgalom volt. Elsőrendű célként a társadalmi igazságosságért való küzdelmet és a földreformot tűzte ki, ugyanakkor szociális küldetéstudata mélyen keresztény tartalommal volt átitatva.
Az 1930-as évek második felében a politikai helyzet jobbra tolódása a KALOT számára is nehéz helyzetet teremtett. 1941–1942 folyamán a KALOT és a nyilas mozgalom látványosan szembekerültek. A KALOT részt vett az antifasiszta erők gyűlésein és a Magyar Frontban is képviseltette magát. Szálasi hatalomátvétele után a mozgalom központja beszüntette tevékenységét, vezetői visszavonultak a rendházba. Kerkai 1944-ben illegalitásba vonult, majd egy munkatársával átszökött a fronton és Debrecenbe ment, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánynál kieszközölje a KALOT működésének további engedélyezését. Kerkai fő célja a mozgalom életben tartása és a keresztényszociális eszmék terjesztése volt, ezért aktívan részt vállalt a politikában. Az Ideiglenes Nemzeti Kormánynál a Kereszténydemokrata Néppárt szervezése érdekében is közbenjárt, támogatta Barankovics Istvánt, ugyanakkor a kisgazdapárttal is próbált kapcsolatban maradni.[13] A KALOT-vezetők felismerték, hogy a vesztett háború után Magyarország hosszú ideig a szovjet érdekszférához fog tartozni, ezért Kerkai is kereste az egyház és az állam közötti megegyezés lehetőségét. A „modus vivendi” reális célja az volt, hogy hátráltassák a vallás- és egyházüldözés kibontakozását. Ezért is kerültek szembe a „modus vivendi” megkötését ellenző Mindszenty bíborossal. A Kerkai és Mindszenty közti különbség azonban oda vezetett, hogy 1946. június 8-án Mindszenty végleg megvonta támogatását a KALOT-tól.
Időközben a Magyar Kommunista Párt is felismerte a KALOT-ban rejlő erőt, ezért 1946 nyarán belügyminiszteri rendeletre feloszlatták a katolikus ifjúsági szervezetek között a KALOT-ot is, egy Teréz körúti gyilkosságra hivatkozva. Az esetet a kommunista szervek úgy tüntették fel, hogy egy KALOT-egyenruhát viselő egyén a padlásról lelőtt egy szovjet tisztet, és utána öngyilkosságot követett el – noha a KALOT-nak soha nem volt egyenruhája. A mozgalom további sorsa szorosan összefonódott Kerkai Jenő személyével. Kerkai a mozgalmat lelkigyakorlatos mozgalommá alakította át. 1948. október 1-jén az új kaposvári jezsuita rendház házfőnöke lett és elkezdte „somogyi kísérletét”, de a kommunista politikai rendészeti szervek kezdettől fogva figyelték minden lépését. Letartóztatására 1949. február 12-én került sor. Koncepciós perben a Budapesti Népbíróság hat év kényszermunkára ítélte, amelyet azután fegyházbüntetésre módosítottak. Kerkai Jenő kikapcsolásával a KALOT szellemében működő Falu-Manréza mozgalom és a „somogyi kísérlet” halálos ítéletét is meghozták.
A harmincas években elinduló sikeres hivatásrendi mozgalmak, elsősorban a KALOT, kellően bizonyítják, hogy nem csupán a katolikus társadalomelemzés kelt versenyre a kor uralkodó eszmeáramlataival, hanem az egyház társadalmi tanítása a gyakorlatban is hatékonynak bizonyult: képes volt létrehozni komoly tömegbázissal rendelkező szervezeteket a nagy riválisokkal, azaz a szociáldemokrata és a jobboldali radikális, fasiszta típusú tömegmozgalmakkal szemben.
[1] András Imre S.J.: Kerkai Jenő és a KALOT-mozgalom. In: (Szerk.) András Imre S.J., Bálint József S.J., Szabó Ferenc S.J.: Kerkai Jenő emlékezete. Budapest, 1995. 13. old.
[2] Kerkai részletes életrajzáról lásd: Balogh Margit: A „Kisatya”. P. Kerkai Jenő S.J. (1904–1970). In: Az idők élén jártak. Kereszténydemokrácia Magyarországon (1944–1949). Budapest, 1996. 42–72. old. A KALOT-ról pedig: Balogh Margit: A KALOT és a katolikus társadalompolitika 1935–1946. Budapest, 1998.
[3] Idézi: Földesi Margit-Szerencsés Károly: Kerkai Jenő. In: (Szerk.) Földesi Margit–Szerencsés Károly: Keresztény közéleti személyiségek a XX. században. Budapest, 2011. 73. old.
[4] Balogh Margit: A KALOT és a katolikus társadalompolitika… Im. 26–29. old.
[5] Csávossy Elemér: Az egyház szociális arca. In: Korunk Szava 1932/1. 5–6. old.
[6] Bikfalvi Géza: A magyar jezsuiták szociális apostolkodása a 20. század elején. http.//www.parbeszed.com/main.php?folderID=830Külső hivatkozások ikonja
[7] Cseszka Éva: Kerkai Jenő és a KALOT. In: (Szerk.) Szilágyi Csaba: Szociális kérdések és mozgalmak Magyarországon (1919–1945). Budapest, 2008. 179–195. old.
[8] Idézi: P. Bálint József S.J.: A KALOT sikereinek titka. In: Kalot-Kerkai évkönyv, 1904–2004. Jubileumi kalendárium. H.n., 2004. 99–100. old.
[9] Actio Catholica – a hívők közreműködése a papság apostoli munkájában, a laikus apostolkodás szervezett és irányított formája. Történetéről lásd: Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon, 1938–1948. Budapest, 2010.
[10] Balogh Margit: A KALOT és a katolikus társadalompolitika… Im. 33–34. old.
[11] Cseszka Éva: Jezsuita életút a diktatúrák árnyékában. Kerkai Jenő politikája. In: (Szerk.) Szilágyi Csaba: A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig. Piliscsaba, 2006. 683–692. old.
[12] András Imre S.J.: Kerkai Jenő és a KALOT. In: (Szerk.) Szilágyi Csaba: A magyar jezsuiták küldetése… Im. 622–632. old.
[13] Vida István: Kerkai politikai tánclépései. In: (Összeáll.) Szabó Ferenc: Kortárs magyar jezsuiták. II. H.n. 1992. 62. old.