Néhány hete akadt a fülem ügyébe Szekeres András szólólemeze, de akkor az első pár hang után meggondoltam magam és kinyomtam, mert siettem és nem akartam két egyéb gondolat között meghallgatni, úgy nem lehet róla hitelesen írni. Így sem fogok, mert nem vagyok zenekritikus, csak egy átlag Junkies-os, aki még nagyon jól emlékszik a korábbi nótákra, viszont mellettük az új dolgokra is kapható. Különben meg Holnapután lemezbemutató ma (nem holnapután), a Barba Negra Track-ben.
Előző mondataimmal már el is árultam, hogy nem fogok beállni a „demerrégenmegjobbvolt”-sorba. Sajnos ez a tizenhuszonéves magyar zenekaroknak hatalmas kereszt. Utalgatások, odahorkantások, hogy miért is nem írtok olyan zenéket, mint kamaszkorotokban? Azért, mert az emberek változnak, ebbe pedig beletartozik a stílus is, amit zenei téren képviselnek. Úgy fogom fel a dolgot, mintha szemrehányást tennék a kölyökkori önmagamnak, hogy miért hallgattál ezt, miért volt ilyen zenekaros pólód? Na, de talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy András kijött egy szólóalbummal, aminek az összes száma meghallgatható a legnagyobb videómegosztón, tök ingyenesen! Nem mellékesen teljesen felháborított, hogy a dalok nagy része még az ezres látogatottságot sem éri el, pedig! Érdemes adni egy esélyt ennek az albumnak, mert nem sült el rosszul. Vonatkoztassunk most el a Junkiestól, mert ha a kettőt komolyan összevetjük, olyan érzés foghat el, mintha egy kiadós pogó után elkezdenénk salsázni. Szóval ürítsük ki a fejünkből a többi zenét egy kicsit, és kezdhetitek is szorgosan nyomogatni a play-t.
Nem tömegtémákat kapunk, ének szempontjából tipikus Szekeres-hangzással, lágy hangszereléssel, komoly szövegekkel. Az egyensúly borul a közepesen ritmusos nóták felé, de ott van például a „Legyél nekem szép”, amely ellentmond mindennek, hiszen dallamban populárisabb és gyorsabb is. Viszont nagyon megkapó, ha most budai szlengben íródna a cikk, azt mondanám rá, hogy „catchy”. Azon vettem észre magam, hogy szívesen meghallgatnám egy karcos női hanggal is. Bár írtam, hogy vonatkoztassunk el a Junkiestól, az „Ez az a szerelem” lehetne a „Szerelmedtől lettem ilyen” folytatása, rengeteg közös dolgot találtam benne, most vagy az van, hogy Bandi nagyjából egyszerre írta a kettőt, vagy Barbaróval épp nagyon szerelmesek egymásba. Valószínűleg keveseknek esne le, hogy a „Rockandroll és tehén” egy valódi fesztiválról íródott. A Megyer Camp-et megjártaknak nem kell magyarázni semmit, szép kis tanmese, tessék kipróbálni, hűen tükrözi a hangulatot. Az albumról a másik személyes kedvencem az „Úgyis Isten tudja jobban”, amit pár napja már a Petőfin is játszanak, remélhetőleg ennek köszönhetően a többi dal is eljut a célközönséghez.
A dologhoz hozzátartozik, hogy eleve szeretem az András-féle együttműködéseket, különműködéseket, legyen szó Bérczesi Robiról, vagy Trócsányi Gergelyről. Külön-külön is üde színfoltjai a szegényes magyar zenei palettának, hát még ha akad néhány közös szerzemény is. Most csak saját maga van, és ilyen is kell. Nem érzem azt, mint általában a szólólemezeknél, hogy az énekes új utakat keres magának, vagy esetleg kilépne a régi skatulyákból, egyszerűen ez most kibújt a fejéből, rákúszott egy lemezre és lehet hallgatni.
Aki pedig élőben is kíváncsi a Holnaputánra, ma este 8 órától a Barba Negra Track (volt ZP) színpadán barátkozhat a szólóalbummal, és Szekeres Andris új frizurájával is.