Néhány napot szerettem volna várni a fesztivál-összefoglalóval, szeretem, ha leülepednek az élmények, mikor már a mozaikdarabok nagyjából a helyükre kerültek. Persze véleményezni nehéz egy fesztivált, mert mind tudjuk, hogy miért mentünk oda és most már azt is, hogy mit kaptunk. Innentől kezdve felesleges leírni még egyszer a fellépőlistát, a sörárakat, egyéb olyan infókat, melyeknek így utólag kevesebb a jelentőségük. A fő dolog, amiről most beszélnünk kell, hogy mekkora buli volt. És beszélünk is, elég sokat.
Mikor bejelentik egy fesztivál előtt, hogy ideje megvenni a bérletet, mert már alig maradt, általában végigfut az agyamon, hogy ezt mindenhol eljátsszák, mégis sok helyen csak lézengenek az emberek. Azonban az East Festen nem ez volt, már csütörtök hajnalban tömegek álltak a bejárat előtt, valóban százakról (talán ezres nagyságrendről is) lehet beszélni, akik a jó sátorhelyek reményében igyekeztek minél korábban érkezni. A hangulat persze már ekkor nagyon rendben volt, lévén előkerültek a házibarkács flakonos piák, a sörök és minden más kellék, ami ilyenkor szükséges. Nem volt balhé, minimális rinyával sikerült bejutniuk a fesztiválozóknak, akik teljesen megtelítették a kempinget, a strandot, mindent, ami az East Festhez tartozott. Azért is jó ezt látni, mert nagyjából képben vagyok a szervezők személyeivel, kifejezetten örülök neki, hogy nem egy lelketlen mamut fesztiválszervező cég kezében van a rendezvény, annak meg főleg, hogy helyi érdekeltségű a szervezőgárda. Hihetetlenül sok pénz és munka van ebben a három napban, de nagyon úgy tűnik, hogy az erőfeszítés nem felesleges, mindössze három év alatt sikerült összehozniuk egy ütőképes fesztivált a régióban, ami nagyon nagy dolog. Visszatérve magához a bulihoz, kedves népet fújt össze a szél, ritka azt látni, hogy totális az átfedés a helyszínek, a színpadok és az emberek között is. Ami a legszebb az egészben, hogy ez teljesen spontán jött, nem volt semmiféle feszengés.
Megemlíteném viszont néhány ember hozzáállását a fesztiválhoz, mivel látom a mindennapokat, hallom a pletykákat, ezért meg is van a véleményem. Nagyon nem tetszik, amikor valaki(k) rémhíreket, negatív hangokat terjesztenek egy olyan rendezvényről, aminek a közelében sem voltak. Nem tetszik, ha fúrják a munkát, ahogy az sem, hogy a 365-ből 3 nap miatt kell sírni. Az East Fest csak jót tesz Mezőtúrral, amellett, hogy anyagiakban is támogatja a várost, talán a legfontosabb, hogy ismertséget hoz. Márpedig ennek a városnak hatalmas nagy szüksége van arra, hogy tudják a fiatalok, merre van a térképen. Persze mindig találni ellenlábasokat, de pont olyan dolgok miatt, mint a szemetelés, nem kellene panaszkodni, két nappal a fesztivál után meg sem lehetett mondani, hogy a víztoronynál több ezer ember fordult meg esténként.
Hogy mi az East Fest utózöngéje? Egy rakás elégedett fesztiválozó, akik kellemes (és hiányos) emlékekkel indultak haza vasárnap délelőtt, akik facebook-csoportot nyitottak az elhangzott „aranyköpéseknek”, amihez több ezren csatlakoztak, akik a szélrózsa minden irányába széledtek szét, de biztosak benne, hogy Mezőtúron jövőre újra találkoznak! Ez a lényege az East Festnek, ezt kell megtartani, minden más majdhogynem másodlagos, mert lehet egy buli prémium, lehetnek külföldi húzónevek, a hangulatot nem lehet megszervezni, vagy megvenni, annak ki kell alakulnia. Hát itt kialakult rendesen, vigyük át a következő évre is, találkozzunk 2015-ben!{jcomments off}