Elkezdődött a keleti régió egyik legnagyobb bulija, mi pedig azonnal ki is próbáltunk, mit tud idén az East Fest. Nem mondom, a tavalyi is rendben volt, de ez most valahogy sokkal nagyobbra és vadabbra sikerült, (a szó pozitív értelmében) elég komoly a helyzet Mezőtúron.
Laza alapozással kezdtük a napot, két hosszúlépés között főleg a fesztivál volt a téma, összeraktuk, amit tudtunk, annyi már biztos volt, hogy nagyon sokan érkeztek, reggel már hatalmas sor volt a kapunál. „Okos” módon délután is a bejárat felé is autóztam, akkor már elterelték a forgalmat, olyan tobzódás volt. Estefelé már teljesen könnyedén bejutottunk, bár volt egy meglehetősen vicces párbeszédünk a jegykiadó hölggyel:
„-Kézcsók, elvileg sajtós bérletem van.
-Azt majd meglátjuk!”
Összemosolyogtunk, ment minden, mint a karikacsapás, a biztonságiak sem nem vegzáltak minket feleslegesen. Az első meglepetés akkor ért, mikor megláttam, mekkora tömeg van, persze számítottam rá, hogy sokan lesznek, de ez minden várakozásomat felülmúlta. A második meglepetés a szemét hiánya volt. Tavaly már az elején bokáig voltunk a műanyagkorsókban, idén azonban bevezették a visszaváltható poharat, nagy szükség volt rá! A színpadoknál fantasztikus hangulat uralkodott, mi leginkább a rock-vonalra voltunk kíváncsiak, a Rómeó Vérzik baromi nagy bulit csinált, a színpadképen dobott a háttérben lévő ledfal is, rendben volt a látvány és a zene is. Néhányan ugyan túl komolyan vették a pogót, de ettől függetlenül megcsinálta az esténket a Rómeó-koncert. A Subscribe szintén nagyon élte a bulit, rengetegen voltak rájuk kíváncsiak, azt hiszem ők már végképp a szívükbe zárták az East Fest-et. Az elektro-sátornál is hatalmas hangulat kerekedett, Dave Martin és Julia Carpenter is mágnesként vonzotta a tömeget.
A rapszínpadnál meglepően korán véget ért a program, Sub Bass zárt, bár valószínűleg a közben csöndben odakúszó vihar amúgy is elmosta volna a további programokat. Hatodik érzékünkre hagyatkozva behúzódtunk a rock after sátorba és milyen jól tettük, tíz perccel később ugyani masszív felhőszakadás zavarta be az embereket. Volt ott minden, elment az áram, szinte megvadult az ázott nép, minden túlzás nélkül ez kellett az igazi fesztiválhangulathoz. Sajnos a víz befolyt a sátorba is, ezért hamar sártengerré változott az egész, de ez akkor már senkit nem zavart, maximum a fehér cipőmet, ami az este végére egy merő amorf trutyi lett, tény, nézett már ki jobban is, de kit izgat. Valamikor hajnal négy körül hagytuk el a helyszínt, reméljük valamennyire felszáradt mára a fesztivál területe, tegnap elég ijesztő volt a helyzet. Viszont őrület jó volt az első nap, és még van hátra kettő! Úgyhogy mindenki az East Festre.