Nehéz eldönteni, hogy a Művészetek Völgyének melyek a legvonzóbb helyszínei, de a Kaláka Versudvar biztosan benne van az első háromban – számomra legalábbis. Nem csak a házigazdák, a Kaláka együttes és Lackfi János költő, író szereplései, hanem vendégeik fellépései miatt is.
A minap Hajós András szórakoztatta a versudvar közönségét, sőt színpadi társait, Gryllus Dánielt és Lackfi Jánost is. A program beszélgetésnek indult. Volna. Ha Hajós nem alakította volna át stand up számmá. A zenész, dalszerző azzal nyitott: ,,Hamar rájöttem, hogy a világot a szavak segítségével tudom uralni”. Másként fogalmazva Hajósnak kora gyerekkora óta szájmenése vagy inkább ,,show man”-ése van – a hallgatóság nagy örömére.
Lackfi az eredeti terv szerint a költészetről kérdezgette volna vendégét, de egy óra leforgása alatt körülbelül három kérdést sikerült feltennie. Hajósból jóformán levegővétel nélkül dőltek a kulturális neveltetéséről, általános iskolai tanárairól, versírói zsengéiről szóló ironikus és önironikus történetek. Az egyik – tisztesség ne essék szólván – gigantikus röhögést kiváltó sztori az volt, amikor kissráckorában, egy családi programként kötelezően előírt operaelőadás hallgatása közben annyira ,,betolta” a matchboxát a hajába, hogy azt a széksorok közé lebukva, ollóval kellett kioperálni.
Az est második felében improvizáció zajlott. A közönség bekiabált öt szót, amelyeket Lackfinak és Hajósnak be kellett építenie egy tetszőleges formájú versbe, a zenei aláfestésről pedig Gryllus gondoskodott. A nagyérdemű a turbulencia, a tojásos lecsó (amely valójában két szó, de elfogadták egynek), a gatyamadzag, a kadarka és trabantfogaskoszorú (?) szavakkal állította kihívás elé a két virtuózt.
A hozott (küldött) anyagból az alábbi verseket alkották a szerzők.
Hajós András:
Állt egy ember, kezében kadarka
a viszkető valagát vakarta
addig-amíg a gatyamadzagja elszakadt
gatyája legott a lábszárára szaladt
aztán rájött az ingerencia,
öcsém volt ott nagy turbulencia,
tesó, kijött a tojásos lecsó,
és szomorú egy trabantfogaskoszorú
Lackfi János:
Túl a turbulencián
boldogok leszünk
túl az ambulancián
megjön az eszünk
Túl a gatyamadzagon
nudisták leszünk
túl a tojásos lecsón
jót felesezünk
Túl a kadarka-folyón
négykézláb megyünk
trabantfogaskoszorunk
mégsem lesz nekünk.
És íme egy másik Hajós-mű:
SLAM POETRIP
Budapest lett az én Bakonyom
Hiába sok itt a kakanyom
Hibája, bűze nem érdekel
Csak az, ami lábamhoz térdepel
Szeretem, mint anyját a gyermek
Mint iskolás a kerettantervet
Vitathatatlan az ittlevés
Ez a mi utcánk, és nem is kevés
Csupa Bu, csupa Da, csupa Pest
Sometimes it sounds just like Bukarest
Ahogy kislányom hajnalban átoson
Gurulok én is át a városon.
Mondok ,,bé”-t is, mint Budapest
Buta test, dudateszt, kutyafeszt
álom ez. Korral mind lázasabb
A nagy világ e kívül tágasabb
De számomra más hely már úgyse lesz
Én fénycsíknak látom, pedig eresz
Én dzsungelnek látom, pedig dugó
Én tengernek látom, pedig folyó
És erdőnek járom és lövök vadat
És tudom, hogy nyögött már sok bús hadat
És nem tudom kinek van igaza
Ők városnak látják. Nekem haza.
Fotó: Tóth Zoltán
További versimprókból itt szemezgethetünk.
A Művészetek Völgye programjai itt tekinthetők meg.