Honnan és kik indították a dél-izraeli kisváros könyvtárigazgatójának házába csapódó rakétát? Meg tudja-e akadályozni valaki New York egyik legfontosabb közlekedési csomópontjának felrobbantását? Milyen titkosszolgálatok üzekedtek tavaly Kijevben, a Majdan téren hullámzó tömeg mögött? Ilyen témák foglalkoztatják a szerzőt, s ez a körülmény magában véve sem érdektelen. Egy dologban ugyanis William G. Winkler a jelek szerint a politikai kalandregény legnagyobbjainál is nagyobb. Senki nincs ebben a műfajban, aki ilyen száguldó riporteri gyorsasággal reagálna napjaink történelmére, mint ő. Emellett rendre olyan válaszokat keres, melyek kimaradnak a televíziós híradásokból, de még az internetes portálokról is. Így éri el, hogy minden könyvében a jelenkor lüktet.
A 210-es izotóp, mely a Könyvhéten került ki a nyomdából, mint szinte minden Winkler regény, egy közelmúltbeli világszenzációra reagál. Ki ne emlékezne rá: Litvinyenkóval, a Londonban élő orosz KGB ezredessel máig ismeretlen tettes, máig ismeretlen okból polóniumos vodkát itatott, melynek egyetlen cseppje elegendőnek bizonyult egy emberi élet kioltásához. A regényben az áldozatot – nehogy a médialármánál sokszor hitelesebb fikciót bárki összetévessze a valósággal – Golubenkonak hívják…
A sóval-borssal alaposan meghintett sztori Sir Alex Cramernek, a Royal Dutch Shell (a világ második legnagyobb multinacionális vállalata) amerikai igazgatójának szemszögéből tárul az olvasó elé. Karriertörténet és románc is egyben, de mint ilyen is különbözik a szokványostól. Mert a másik dolog, ami W.G.Winkler elbeszélésmódjában külön figyelmet érdemel, a hibátlan tempóérzék, mellyel a történet magánéleti, politikai és titkosszolgálati epizódjait az olvasó elé pörgeti.
Soha nem idealizál. Sir Alexen a világcégeknél egyáltalán nem szokatlan bürokratikus csörtékben néhány fájó sebet is ejtenek, s emberünk lepedőakrobataként sem mindig teljesít valami jól. Még könyörtelenebb a szerző a volt KGB-tisztek és az olajmilliárdos Bekerman figurájának megszerkesztésekor. Gazdag a panoptikum, akadnak benne bőven esendő, néha kimondottan megvetést érdemlő figurák. Ez is segít abban, hogy a meglepő karrierfordulatok és a romantikus kalandok közben az olvasó egy pillanatra se kerüljön ki a világerők nagy körforgásából. Utóbbi alatt pedig napjaink történelmét kell érteni, melyben a polóniumos merénylet is parányi része a drámának, mely az új Oroszországnak a modern világban való helyezkedéséről szól.
W. G. Winkler írói vénája vérbőnek tűnik. Minden során érződik az óriási tapasztalat, melyet világutazó vegyészmérnökként és üzletemberként szerzett pályája egy korábbi szakaszában. A Frankfurt környékén letelepedett magyar származású írót amúgy sem a tetszetős metaforák, sem a simogató naplementék nem érdeklik különösebben. Stílusa egyenesen szikárnak mondható. Igaz, egy kalandregény esetében ez is becses tulajdonság.