Száz éve a cselédek féltékenysége még meghiúsította az „alcsúti cigányemancipációt”, ma azonban semmi nem gátolja, hogy a felcsúti Puskás Akadémia RealTanodájában cigány gyerekek is tanulhassanak focizni. (Cikkem az Európai Út című havi lap megbízásából írott anyag szerkesztett változata.)
Alcsútdobozon, az ottani kastélyrom oszlopai között készítettem az első képet az arborétum fáiról, késő délután.Valaha a kastély lakói is nagyjából ilyennek láthatták ezt a később sokáig elhanyagolt, de most a felcsúti Puskás Akadémia Alapítványa által újra szépen gondozott zöldet. Az alapítvány széles körű társadalmi tevékenységének egyik eleme ez; a távlati cél, több turisztikai és egyéb projekt mellett a romos épület teljes felépítése.
Az alcsúti kastélyt, mint már szót ejtettünk róla, Pollack Mihály tervezte, majd később egy Ybl Miklós által épített pálmaházat, vagy – romjainak mérete alapján – inkább „pálmapalotát” kapott. A főúri lakhely épen maradt, ma is eredeti funkciójában működő fedeles lovardáját pedig nem kisebb építész tervezte, mint a francia Eiffel. Ilyen környezetben élt tehát József főherceg.
A XIX. század vándorcigányai ellenben sátrakban laktak. Magyarországon akkoriban kétszázezer cigányt tartottak nyilván – olvastam Báthory János tanulmányában. Mária Terézia 1761. november 13-ai törvénye nyomán a cigányokat „újlakosok”, „újmagyarok”, „újparasztok” néven a török pusztítás és a felszabadító harcok következtében elnéptelenedett Bánságban próbálták letelepíteni – eredménytelenül. Az 1767. november 27-ei törvény elrendelte az endogám házasság tilalmát, valamint a cigánygyermekek nevelő célzattal történő elvételét. Szintén sikertelenül. 1891-ben hét dunántúli vármegye, majd Pest vármegye (itt fekszik az alcsúti birtok) rendelte el a cigányok kocsijainak és lovainak elvételét anélkül, hogy letelepedésükről gondoskodtak volna.
Egy család azonban Alcsúton rekedt, s ez érlelte meg József főherceg elhatározást, hogy birtokain cigányokat telepítsen le. Magyar és cigány nyelven országos felhívást tett közzé, melynek hatására hamarosan 150 főre duzzadt a nála oltalmat keresők száma. Putriházakat építtetett számukra, családonként egy szobával és közös konyhákkal (ezek nem sokban különböztek a korabeli cselédházaktól). Az új körülmények közé kerülő cigányok ügyes-bajos dolgait személyesen, fáradhatatlan kitartással intézte. S közben feljegyzéseket készített róluk.
Munkavégzésként náluk – írta – „az ürgefogás már régi idő óta létezett, de jelenleg már földmunkához is állnak s mint fűtők a cséplőgépeknél…” Napszámbért fizetett, hetente jutalmazta külön a folyamatos munkát. Hamarosan jelentkeztek azonban a ma is jól ismert nehézségek: kevés a férfi munkaerő, sok az eltartott, a jövedelmet nem tudják beosztani. Ezért külön boltot nyitott számukra, ahol jóval áron alul vásárolhattak.
Igaz, mindennek feudális függőség volt az ára: a birtokról csak a főherceg, illetve jószágigazgató által kiállított, napra, órára szóló szabadságos papírral távozhattak. Hogy a vándorló életmóddal való szakítás ne legyen túl drasztikus, két hónap szabadságot kaptak, s a főherceg örömmel jelentette visszatértüket egy tudóstársának írt levelében. Iskolát is nyittatott a számukra, ahol a fiúkat pap, a lányokat az alcsúti apácák tanították. A lányoknak hozományt adott, sok esküvőn ő volt a násznagy. A cigány asszonyok ott ismerkedtek meg a civilizációnak olyan alapvető elemeivel, mint például a kenyérsütés. Gyógykezelésüket személyesen végezte. A jól induló próbálkozás a kezdeti eredmények után néhány év múlva mégis csődöt mondott.
Ennek okait Herrmann Antal kortárs romológus abban látta, hogy az elszigetelt kísérlet nem vált országossá, törvényes intézkedések alapján, s a megyei hatóságok nem támogatták. A kudarc közvetlen oka azonban a parasztok és cselédek zúgolódása volt. A falu népe egyre gyanakvóbban nézte a dolgot, s a különleges juttatások miatt féltékeny cselédek végül fellázadtak, és a cigánytelepeket meg kellett szüntetni.
Eszembe jutott a kijáratnál az alcsúti születésű miniszterelnök parlamenti felszólalása 2011 februárjában, amikor a cigány népszaporulatot bíráló Jobbikos pártvezérrel szemben leszögezte: „Magyarországon nincs felesleges élet!” A József főherceg munkásságát ismerő Orbán Viktor „a hely szelleméhez” illően beszélt. S ehhez a helyi hagyományhoz méltóan a szomszédos Felcsúton működő Puskás Akadémiának a profik képzése mellett létrejött sportintegrációs tanodájában ma hátrányos helyzetű, köztük cigány gyerekek is tanulhatnak focizni.
Útban hazafelé a Fő úti kapunál, az ottani portástól „engedélyt kérve” betértem a felcsúti akadémia udvarára. A szinte az arborétum alapterületével összevethető méretű nyitott térségben, az új, lefedett arénáéval együtt összesen nyolc nagy futballpályát láttam az enyhe lejtőn lépcsőzetesen kialakítva, egymás mellett és alatt. Szöllősi Györgyöt, az akadémia kommunikációs igazgatóját csak a napokban tudtam telefonon elérni, és akkor mondta el, hogy a spanyol Reál Madrid Alapítványnak már több hátrányos helyzetű gyerekeket oktató tanodája van világszerte, de Kelet-Európában a felcsúti volt az első ilyen iskola. A Puskás és a spanyol királyi akadémia együttműködésről szóló megállapodást Orbán Viktor jelenlétében a Real Madrid egykori kiváló csatára, ma az intézményi kapcsolatokért felelős igazgatója, Emilio Butragueño írta alá. Magyar részről Kovács Ferenc, a Puskás Akadémia Szakmai Irányító Testületének tagja, s egyben a Videoton 1985-ös UEFA-kupadöntős csapatának edzője. A sportintegrációs iskola teljes neve „RealTanoda” A Felcsúti Sportiskola az Egyenlő Esélyekért. 
Három bicskei és egy felcsúti intézmény általános iskolás illetve gyermekotthoni tanulói hetente kétszer egy-egy órát futballoznak vagy kosárlabdáznak itt a Puskás Akadémián és a felcsúti sportcsarnokban, az alapítvány mezét viselve. Oda-vissza a tanoda busza szállítja őket. A 125 növendék a keddi edzés után hideg élelmiszercsomagot, pénteken meleg vacsorát kap. S talán megfelelő indíttatást is a sportolással elérhető kiemelkedéshez.
Pálóczi Antal
(Fotók: Pálóczi Antal; archív; Puskás Akadémia)