Nem is gondolnánk, hogy a fővároshoz közeli Csepel-sziget mennyi látnivalót, érdekességet tartogat.
A honfoglaláskor Árpád törzse foglalta el, és a nagyfejedelem az egész szigetet főlovászának, Csepelnek adta, aki itt tartotta a honfoglaló sereg lovait. Ezeknek a paripáknak aztán nagy szerepe volt a 907-es pozsonyi csatában, amikor a megsemmisítésünkre törő nyugati seregeket végülis nekünk sikerült tönkreverni. Lovakból ma sincs hiány: a szigetcsépi Hucul lovasbirtokon apró termetű, borzaslovacskákon könnyebben el lehet sajátítani a lovaglás fortélyait, vagy lehet a farmergolfnak nevezett játékot lehet űzni. Ennek lényege, hogy csaknem kézilabda méretű „golflabdát” a 2 kilométer hosszú, legelőkön, aszfalton, futtatókon átvezető, tízlyukú pályán egy holland fapapucsban végződő ütővel kell terelgetni.
A magyar régmúltra emlékeztet egy másik látnivaló, az EMESE (European Medieval Settlement) is Szigethalmon. Ez egy 12 hektáron kialakított múzeumfalu, mely az Árpád-kori viszonyokat kelti életre, földházakkal, jurtákkal, korhű eszközökkel. Hétvégeken lovagi tornák zajlanak, és van egy csónakázótó, Hörörével, a félelmetes víziszörnnyel (lám nem kell ezért Loch Nessbe menni!). Meglátni annyi esélyünk van, mint a lochnessit megpillantani.
Kihagyhatatlan célpontja egy Csepel-szigeti kirándulásnak Ráckeve megtekintése. A bájos kisvárosban a szerbek már igen régen megtelepedtek, ezt bizonyítja egyedülálló műemlékük, az 1487-ben, még gótikus stílusban épült, hálóboltozatos Boldogasszony szerb templom. Freskói, egyéb díszei persze már későbbi keletűek, a barokk korból valók. A városka lakossága a török kiűzésével járó harcok viszontagságai elől 1684-ben elmenekült. 1698-ban a török felett nagy győzelmeket arató Savoyai Jenő megkapta az egész Csepel-szigetet. Kastélyát Ráckevén építtette fel, J.L.Hildebrandtnak, a neves osztrák építésznek a tervei szerint. Az ország első világi barokk emlékét 1702-ben kezdték építeni, és 1722-ben fejezték be. Megjelenésében az épület a (szintén Savoyai építtette) bécsi Belvedere palotához hasonlít. A herceg halálával 1736-ban a kastély a korona birtokába került. A XIX. században megszűnt főúri rezidencia jellege, használták raktárnak, magtárnak is. 1960-ra összedőléshez közeli állapotba jutott. Az 1970-es években kezdték meg helyreállítását, korabeli tervek híján hasonló épületekből, illetve az építész intuícióiból kiindulva. Mára Ráckeve legimpozánsabb épülete lett, és szállodaként, valamint étteremként működik, alkalmanként nagyszabású rendezvényeknek is helyet adva.
Megemlíthetjük még, hogy egy legenda szerint János vitéz, azaz Kukorica Jancsi ráckevei illetőségű volt. 
Ráckeve bájos építészeti arculata maga is megér egy sétát, de ennek során, mint kuriózumot nem hagyhatjuk ki a csónakos piacot sem a fűzfákkal szegélyezett Duna-parti sétányon. Ide – nevéhez hűen – még ma is csónakkal hozzák az áruk egy részét. A piac mellett másik színfolt a Dunán horgonyzó, ma is működő hajómalom, ahol akár frissen őrölt lisztet is vásárolhatunk.
Egy kis romantikus kitérővel ellátogathatunk a lakatlan Senki-szigetre, ahol a maga érintetlenségében szemlélhetjük a természetet. Az oda vezető utat motorcsónakon megtéve vízimadarak, vadkacsák, teknősök vízsiklók sokaságában és buja növényzetben gyönyörködhetünk. Még nagyobb élmény a sziget lagúnáit kenuval bejárni.
Végül nem teljes Csepel-szigeti látogatásunk, ha nem ejtjük útba Szigetcsépen a Gál szőlőbirtokot, ahol megkóstolhatjuk a különleges zamatú helyi borokat. Rangot ad ennek a borászatnak, hogy 2013-ban Gálné Dignisz Évát az év bortermelőjének választották. A díjnyertes rozé- és illatos fehérborok kihagyhatatlanok.
Szöveg és kép: Bognár Mária 
Élmények szigete
