Deák Ferenc államférfi, jogtudós, az MTA tagja, „a haza bölcse”, „a nemzet prókátora” 210 éve született.
Söjtörön született 1803. október 17-én jómódú középbirtokos családban. Szüleit kamaszkorában elveszítette, így csendes, zárkózott természetű gyermek lett. Iskoláit Keszthelyen kezdte el járni, majd 1812-1813-ban a pápai Királyi Algimnázium növendéke lett . Innen került a nagykanizsai piarista gimnáziumba. Itt 1817-ben végzett. Az év őszétől a Győri Királyi Tudományakadémia jogakadémiára járt. 15 éves volt, mikor gyámja, Hertelendy György Győrbe vitte. A bölcseleti kart 1819-ben végezte el, a jogit 1921-ben. Ezután Pestre került joggyakornoknak. 1823 végén kapta meg ügyvédi oklevelét. 1824-től 1832-ig Zala megye fizetés nélküli alügyésze volt. A törvényszéki üléseket járva megismerte a megyei jogi élet minden apróbb részletét. Szabadidejében sokat olvasott, tanulmányozta a magyar alkotmány- és jogtörténetet. Irodalomban Berzsenyi Dániel és Kisfaludy Sándor verseit kedvelte, de leginkább Vörösmarty költészete állt hozzá közel. Vörösmartyval levelezett is, és 1827 májusában személyesen is találkoztak. 1833-36 között – és később 1839/40-ben – ő képviselte Zalát a pozsonyi országgyűléseken, ahol az ellenzék egyik vezéreként a jobbágyság helyzetének javításáért és a szólás és a sajtó szabadságáért küzdött. Elvállalta a tiszti ügyész, árvaszéki jegyző és helyettes alispáni feladatot.
Pozsonyban a liberális ellenzéket párttá kovácsolta, és vezérszónokuk lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben választotta tagjai közé. 1845-ben a Védegylet tagja lett, de politikailag Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. 1847/48-ban ismét követ lett, április 11. és szeptember 11. között igazságügyi miniszterként Batthyány Lajos miniszterelnök jobb keze. 1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de ezt nem vállalta. 1855-ben az MTA elnökévé választották. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst, amivel azonban Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben az ún. Felirati párt vezére lett. Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát, miszerint szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása miatt. Annak visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett. 1865. április 15-én a Pesti Naplóban megjelent Húsvéti Cikke, amelyben a jövőbeni kiegyezés lehetőségét vázolta.
Az 1865-ös országgyűlés meghozta pártja számára a győzelmet: (48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, dualisztikus tervek) 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlotta miniszterelnöknek. 1867-ben Kossuth Deáknak címezve megírta a kiegyezésellenes (ún. Kassandra) levelet. 1867. június 8-án megkoronázták Ferenc Józsefet. Az új kormányban Deák Ferenc nem vállalt munkát, de az országgyűlés többségi pártját – amit róla neveztek el -, ő irányította. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában. Később Deák betegsége miatt és a vezető réteg visszásságait látva elkedvetlenedett, és a kiegyezést követően visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját. Még 3 évig élt, mert utána szívbetegsége -1876. január 28-én – a halához vezetett. A nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte. A Kerepesi temetőben felállított mauzóleumban nyugszik.
Deák Ferenc bibliográfia: http://mek.oszk.hu/03900/03970/index.phtml
forrás: mult-kor.hu, mek.oszk.hu