A Budapesti Nyomozó Ügyészség vádiratot nyújtott be szerdán a Fővárosi Törvényszékhez Biszku Béla ügyében háborús bűntett és más bűncselekmény miatt – értesült a hvg.hu.
A vádirat szerint az ’56-os forradalom és szabadságharc leverése után Biszku Béla szavazati és döntési joggal felruházott tagja volt az 1956 november elején megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt központi, irányító és döntéshozó testületének, az Ideiglenes Intéző Bizottságnak. A bizottság létrehozta az ún. „karhatalmat”, mint fegyveres alakulatot, hogy a forradalom és szabadságharc leverése után az részben rendfenntartó, részben a megtorlásban közreműködő és a polgári lakosság ellen fellépő szervezet legyen. Az Ideiglenes Intéző Bizottság közvetlenül irányította a karhatalom vezető testületét, a Katonai Tanácsot, annak feladatokat határozott meg és célokat tűzött ki, melyet a karhatalmi erők végrehajtottak.
A karhatalmi alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel embereket öltek. A vádiratban említik 1956. december 6-át, amikor Budapesten, a nyugati pályaudvari vörös zászlós tüntetésen három ember meghalt. 1956. december 8-án Salgótarjánban összesen 46 ember, köztük nők és gyerekek haltak meg. Emellett 1957. március 9-én a székesfehérvári karhatalom tagjai Martonvásárra érkeztek, hogy egyes ellenforradalmár-gyanús személyeknél házkutatást tartsanak. Ezen személyek között volt a Magyar Tudományos Akadémia 3 kutatója, akiket letartóztattak, majd órákon keresztül vertek. Egyikük több hét alatt gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. Biszku Bélának a bűncselekményről szóló hivatalos jelentést 1957. április 9-én bemutatták, de ő büntetőeljárást hivatalból nem kezdeményezett, az ügy iratait irattározni rendelte.
Biszku Béla ellen vádat emeltek a tizenegy darab, engedély nélkül tartott lőszer miatt is, amelyeket 2012. szeptember 10-én foglaltak le a lakásán tartott házkutatáskor – olvasható Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész szerda reggeli közleményében. Biszku Béla 1957 és 1961 között a belügyminiszteri posztot is betöltötte. A 92 éves férfit tavaly szeptemberben vették őrizetbe, később lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el nála. Folyik ellene egy másik büntetőeljárás is. Abban az ügyben 2011 januárjában emelt vádat ellene az ügyészség egy 2010 nyarán tett tévés nyilatkozata miatt, melyben az ügyészség szerint a kommunista rendszer bűneit jelentéktelen színben tüntette fel a nagy nyilvánosság előtt. Az illetékes bíróság azonban felfüggesztette az eljárást, és az Alkotmánybírósághoz fordult.
Az Ab június 17-én mondta ki, hogy nem alkotmányellenes a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó büntető törvénykönyvi tényállás.
Biszku Béla (1921-)
Márokpapiban (Szabolcs-Szatmár Bereg megye) született. Apja földműves volt. A család 1929-ben felköltözött Budapestre. 1937-ben lakatosinasnak szegődött a Magyar Felvonó- és Gépgyárba, 1938-ban bekapcsolódott az ifjúmunkás-mozgalomba, 1943-ban belépett a Vasas Szakszervezetbe. 1944-ben felvették a kommunista pártba. 1944-1945-ben az angyalföldi fegyveres ellenállás egyik szervezője volt. A háború után az MKP XIII. kerületi szervezője. 1946-tól az MKP Budapesti Pártbizottságán dolgozott. 1949 májusában hat hétig az MDP KV Káderosztályának alosztályvezetője, majd a Budapesti Pártbizottság Káderosztályának élére került. 1951-ben leváltottak, a X. kerületi pártbizottság titkára lett. Itt dolgozott 1953 szeptemberéig, amikor megkezdte tanulmányait a Politikai Főiskolán. 1955 tavaszától a XIII. kerületi pártbizottság első titkára. A forradalom első napjaiban a XIII. kerületi pártbizottság tagjaiból, párttagokból és munkásokból fegyveres csapatokat szervezett az utcai felkelők ellen. Október 30-án a Parlamentben tárgyalt Apró Antallal és Földes Lászlóval. Október 31-től (1985-ig) az MSZMP KB, november 7-től az MSZMP IIB tagja. December 6-án a Népszabadság sztrájkoló dolgozóival tárgyalt, akik végül felvették a munkát. December 8-án az MSZMP Budapesti Pártbizottság Intézőbizottsága elnökévé választották. 1957. február 28-án a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagja lett, a belügyek vezetésével bízták meg, május 9-én belügyminiszternek nevezték ki. Az 1957. június 27-29-i MSZMP Országos Értekezleten a PB tagjává választották. 1957. augusztus 26-án Moszkvában tárgyalt a Nagy Imre-per előkészítéséről. 1958-tól 1971-ig, majd 1975 és 1985 között országgyűlési képviselő. Az 1960. március 30-i kb-ülésen az amnesztiatervezet előterjesztője volt. 1961. szeptember 13-án a Minisztertanács elnökhelyettesévé lépett elő. 1962. november 27-én, a VIII. kongresszuson a kb adminisztratív ügyekért felelős titkárává választották, és párhuzamosan felmentették kormánytisztségei alól. A kb 1963. decemberi ülésén pártszervező kb-titkár lett. 1966-ban pártszervező és adminisztratív titkár lett, 1978-ig a Pártépítési Munkaközösséget vezette. 1972 őszén – szovjet támogatást élvezve – Komócsin Zoltánnal és híveivel szövetségben konzervatív, reformellenes politikai fordulatot akart végrehajtani, megpróbálták Kádár Jánost is megbuktatni. 1973 januárjában a kb frissen létrehozott Testnevelési és Sportbizottságának vezetőjévé nevezték ki. A kb 1978. áprilisi plénumán felmentették tisztségei alól, és nyugdíjazták. 1980-tól 1989-ig a SZOT Számvizsgáló Bizottságának elnöke.
forrás: hvg.hu, 1956.mti.hu