Ami most következik, merő fantázia. Vagy inkább a politika és a tudományos-fantasztikus irodalom határvidéke – ez majd kiderül. Szó lesz a történetben a világ egyik legzseniálisabb mérnökéről, egy generátorról, amely hagyományos külső energiaforrás nélkül termel áramot, valamint egy magyar feltalálóról.
„Mi történt? Kiszállt a kalitkából a »madár«. Három órán keresztül hibátlanul repült. Legközelebb három hétig kell folyamatosan repülnie, hogy végleg elhagyhassa a kalitkát…” Ezt a rövid összefoglalót posztolta Széles Gábor nagyvállalkozó a múlt szerdán a saját Facebook-oldalán.
A szöveg alatt elindult kommentfolyamban még néhány kiegészítő információt is megosztott a követőkkel: célzott rá, hogy ugyanarról az őszre ígért nagy durranásról van szó, amely újabb kétharmadot hoz a jobboldalnak, az országnak pedig 500 éve nem látott fejlődési periódust. Kiderült továbbá, hogy a „madár” nem azért repült csupán három óráig, mert elfáradt, hanem pontosan ennyi időre tervezték a kísérletet (valójában egy szűk körű bemutatót, amit egy szállodában tartottak). Ráadásul nem is ez volt az első próbálkozás.
A titokzatos szerkezetben „nincs mozgó alkatrész, pusztán több száz amper cikázik bizonyos vezetékeken a berendezésen belül”. A szóban forgó valami a feltaláló szerint moduláris felépítésű lesz, és egytől tíz háztartásig lesz majd képes valamire (vélhetőleg az energiaszükséglet biztosítására), az árát pedig úgy lőtték be, hogy két-három év alatt megtérüljön.
Amikor bő egy hónappal ezelőtt megpróbáltuk tisztázni, hogy mi lehet a Széles-féle nagy bejelentés technikai tartalma (Felcsútról startol Széles Gáborral a sikerrakéta? Népszabadság, II. 26.), Fejér megyei informátoraink a Felcsúton feltalált szélkereket, vagy valamilyen ahhoz kapcsolódó műszaki újdonságot sejtettek a dolog mögött. Lapunk lelkiismeretesen fel is hívta az üzletembert, illetve a feltalálót, a több műszaki diplomával is rendelkező Györgyi Viktort – előbbi szűkszavúan, de némileg sejtelmesen csupán annyit mondott, hogy sosem foglalkozott szélenergiával, és a jövőben sem tervez ebbe az irányba fordulni, utóbbi viszont nem zárta ki, hogy a szélkeréknek valamilyen formában köze lehet a megfejtéshez.
A beszélgetés során az is szóba került, hogy magával a függőleges tengelyű szélkerékkel kapcsolatban beindult az energetikai ötletelés – hol lehet tárolni a szeles időszakokban termelt áramot, hogyan lehet áthidalni az energiafogyasztás, illetve a szélsebesség egymással általában nem szinkronizálható csúcs- és völgyidőszakait. Györgyi úr ezen a ponton megemlített egy „különlegesen nagy hatásfokú” generátort, amelynek a titkát – ezt már csak felvételen kívül mondta – a Siemens és a Bosch is próbálta megszerezni tőle, merthogy forradalmasítani lehetne vele az energiatermelést.
A lexikon azokat a forgó villamos gépeket nevezi generátornak, amelyek „a tengelyükön közölt mechanikai munkát villamos energiává alakítják”. Gondoljunk például az autó motorterében lévő generátorra, amelyet a robbanómotor hajt meg egy ékszíjon keresztül, és amely ilyen módon elektromos energiát állít elő a gépkocsi villamos fogyasztói – például a fényszórók vagy az autóhifi – számára. De van a szónak egy „rokon értelmű” másik jelentése is: az úgynevezett Tesla-generátor a máig élő műszaki legendák szerint úgy képes áramot termelni, hogy nem használ hozzá hálózati energiaforrást vagy meghajtó motort.
A Horvátországban szerb szülőktől született, egy időben Magyarországon is élt Nikola Tesla meg volt róla győződve, hogy lehetséges ilyen energiatermelő szerkezetet építeni, ő maga azonban sosem állt vele a nyilvánosság elé, és olyan feljegyzés sem maradt utána, amiből az utókor rekonstruálni tudta volna az eszközt – arra viszont több írásában is célzott, hogy néhány kisebb problémától eltekintve megoldotta a feladványt.
Hraskó Péter fizikus a Pázmány Péter Tudományegyetemen tartott Tesla-emlékelőadásán így foglalta össze az elmélet lényegét: „A generátor tekercseiben a Lorentz-erő következtében jön létre az áram, amikor a tekercs mágneses mezőben forog. De a létrejövő áram – ha egyszer megindult – maga táplálhatja azt az elektromágnest, amelyik az őt generáló mágneses teret hozza létre. Ha kiderülne, hogy ehhez a folyamathoz, plusz még a tekercsek forgatásához kevesebb energia is elég, mint amennyi termelődik, akkor előttünk áll az üzemanyag nélküli motor”.
Amikor egy réztekercset mágneses mezőben forgatunk, a tekercsben elektronáramlás indul el, vagyis áram keletkezik – így működik a generátor, ezt már az általános iskolai fizikaórán mindenki megtanulja. Maga az áramjárta tekercs is létre tudja hozni az elektronok mozgatásához szükséges mágneses mezőt, vagyis – ha egyszer beindították, és kellőképpen jó a hatásfoka – az elektronáramlás elméletileg folyamatosan működésben tartható úgy, hogy közben még munkát is végez (például felizzít egy elektromos égőt).
Tesla egyrészt a hatásfok javításán dolgozott, másrészt pedig azon, hogy a beindításhoz szükséges energiát a szerkezet az elektromos hálózat helyett valahonnan a környezetből tudja vételezni. A The Electric Engineer című szaklap egyik 1891-es számában részletesen leírta, hogy milyen alakú tekercsre van szükség, és azt is megjegyezte: több olyan gépet is konstruált, amely egyszeri betáplálás után folyamatosan működésben maradt, de ezeket senki sem látta, és utóbb sem sikerült ilyet építeni.
Az új Széles-poszt megjelenése után ismét felhívtuk Györgyi Viktort, azzal az egyszerű kérdéssel, hogy az általa tervezett generátornak van-e valami köze Tesla találmányához. Györgyi úr szerint nagyon is van: azt állítja, hogy sikerült a Nikola Tesla által definiált mindkét problémát – a hatásfokét és az energiaforrásét – megoldania (az előbbit talán azzal, hogy nincsenek mozgó alkatrészek, tehát nincs súrlódás a berendezésben).
Györgyi Viktor beszélgetésünk idején – méltánylást érdemlő magánéleti okok miatt – nem volt abban a helyzetben, hogy részletes előadást tartson, annyit azonban elmondott, hogy a készülék a Föld mágneses terét használja energiaforrásként (ez az elgondolás Teslától sem volt idegen, de nincs rá bizonyíték, hogy a gyakorlatban is megvalósította volna), és az ebből nyert minimális feszültséget maga a berendezés transzformálja föl működés közben.
A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy ha mindez igaz lenne, az felérne egy világszenzációval. Ugyanakkor a találmány még abban az elméletileg sem túl valószínű esetben is felvetne nagyon komoly kérdőjeleket, ha a továbbfejlesztett Tesla-generátor létezne, és valóban működne.
Egy ilyen eszköz gyakorlatilag ingyen termelné az áramot (Tesla szerint), és valószínűleg ritkán romlik el. Ezzel forradalmasítani lehetne a családok, vagy akár az egész ország energiaellátását, viszont az a forradalom nemcsak a kormány dédelgetett atomerőmű-építési álmát tenné teljesen értelmetlenné, de szinte minden mást is, amire az elmúlt három évben sok adóforintot és energiát pazarolt, a gáztározók megvásárlásától a Mol-részvények és az E.ON-gázüzletág megszerzéséig, a rezsicsökkentésig.
Úgy is mondhatnánk: a kormányzás mindeddig nem a hamarosan az ölünkbe hulló ingyenenergiára volt felépítve, vagyis az ingyenáramból az első körben nem kétharmad lenne, hanem óriási felfordulás a gazdaság leginkább politikaközeli szektoraiban.
forrás: nol.hu