A világ lakosságának egy részét a természet állapotának kérdése rendkívüli módon izgatja, a nagy többséget azonban teljesen hidegen hagyja. A természetvédők hősies harcot folytatnak, de sajnos kevés eredménnyel és a föld egyre gyorsuló pusztulási folyamatot él át.
Gonda István és Illés Csilla ír könyvében arról, hogy az ember egyéni testeinek tisztasága befolyásolja környezetét. A tűz, levegő, föld és víz energiája az emberi karakter építőkövei. A körülöttünk lévő természet ugyanezen energiák hordozója. Állapota tehát bennünket tükröz. A környezetvédelmet nem lehet fizikai harccal megoldani. Például a víz, a vízszennyezettsége az ember kusza és tisztázatlan érzelmeit tükrözi. A Levegő a kapcsolatok, a kommunikáció szimbóluma. (a haszonelvűség felülkerekedett a szereteten). A fizikai testtel analóg Föld megbetegedése az emberi kapzsiság lenyomata. A Tűz eredetileg világítani, tisztítani, átégetni került a birtokunkba. Ma már inkább rombol, mert visszaélünk ezzel az energiával. Az embernek rá kell döbbennie, hogy nem nagy összefogásra van szükség a természet megmentéséhez, hanem saját gondolatai, érzelmei, cselekedetei megtisztítására. Az ember végét csakis maga az ember okozhatja és nem rajtunk kívülálló dolgok. David Attenborough, aki egész életében szívén viselte a természet gondjait a “látlelet a Földről” című filmjében így nyilatkozik: “Egy környezeti katasztrófa kiirtotta a dinoszauroszokat és az akkor a földön élő fajoknak, több mint a felét. Komoly érvek szólnak a mellett, hogy hasonló csapás van kialakulóban. Események sora igazolja, hogy közel járunk egy kihalási eseményhez. Ahol az ember letelepedett, a fajok nagy tömegben vesztek oda. Sokan vélik úgy, hogy fajunk jelenlegi hatása a föld további életére vonatkozólag biológiailag legalább annyira pusztító, mint a hajdani meteor volt. Ahogy az emberek egyre fejlettebb technikákkal bírtak, még inkább nőtt a túlzott pusztítás mértéke. Ha például gyorsabban vágjuk ki a fákat, mint ahogy az újak megnőnek, akkor egyre kisebb lesz az erdő, végül eltűnik. Jelenleg tízszer olyan ütemben irtják az erdőket, mint ahogy újakkal pótolnák. A túlzott irtás természetesen kihat az ott élő fajokra. De az erdők mellett a tengereket is kizsákmányoljuk. A nagyobb halak hetven százalékát gyorsabban fogják ki, mint ahogy azok reprodukálódni lépesek. A jelenlegi felmérések azt mutatják, hogy évente az egész bolygó összes növényének a felét, és állatvilágának nagy százalékát is az ember sajátítja ki magának. Illetve pusztítja el irtással, élőhelyek megszüntetésével, a megfelelő körülmények megváltoztatásával. Mindez azért, mert az emberiség egyre nagyobb részt akar birtokolni a földből. Ellenőrizni és uralkodni akar. Mára megtörtük a természetet és túl későn ébredünk rá, hogy túlzásba vittük. Az emberiség által okozott pusztítás leghatékonyabb módja a helyi szennyezés a világméretűvé alakult globális felmelegedés, amit az ember sokrétű tevékenysége okoz és ami számos következménnyel jár, az általános felmelegedéstől, a sarki hó és jégrétegek olvadásán keresztül a hurrikánokig. A megannyi kár, amit a természetnek okoztunk, felveti a kérdést, hogy vajon az emberi faj szándékosan pusztító-e. Úgy tűnik, hogy ez az emberiség természetéhez tartozik” Érdekes és egyben ijesztő megemlíteni, hogy 1992-ben a világ országai egy föld csúcstalálkozón vettek részt, hogy megvitassák a föld környezetvédelmi problémáit. Bolygónk pusztulásának veszélye volt a téma. A legtöbb ország képviseltette magát a megbeszélésen, kivéve a legnagyobb szennyező országot, Amerikát. Öt hónappal később, hetvenegy ország több, mint 1600 tudósa, köztük a Nobel díjasok fele felhívást intézett az emberiséghez. Várható lett volna, hogy a nagy hitelességgel bíró dokumentum szavaira felfigyelt a világ, ami így kezdődött: ”Az emberi lények és a természet világa éles ellentétben állnak egymással. Az emberiség tevékenysége súlyos és maradandó károsodást okoz a természetben. Ha nem vetünk véget ennek, akkor veszélybe sodorjuk a jövőt. Azt a jövőt, amit mind magunk, mind pedig a növény és állatvilág számára kívánatosnak tartunk. Előfordulhat, hogy cselekedeteink olyan változásokat hoznak létre az élővilágban, hogy az képtelen lesz az életet, számunkra ismert formában továbbfolytatni. Nem több, mint néhány évtizedünk maradt, mielőtt végleg elveszítjük a lehetőséget a fenyegető veszedelem elhárítására, mielőtt a remény az emberiség életben maradására végleg elveszne. Mi a világ tudós közösségének vezető tagjai felhívjuk az egész emberiség figyelmét az előttünk álló katasztrófára. Hatalmas változtatásokat kell eszközölnünk a földről és az életről alkotott gondolkodásunk terén, ha el akarjuk kerülni az emberiséget sújtó sorscsapásokat és azt, hogy globális otthonunkban jóvátehetetlen károk keletkezzenek……”
A világ túlnyomó része mégis elutasította ezt a nyilatkozatot, mert a kormányzatok úgy látják, hogy a gazdaság súlyos károkat szenvedne és talán össze is omlana, ha szennyező tevékenységeinkkel felhagynánk. Így olyan háború vette kezdetét melyben a pénz harcol az élet ellenében. (De minek a pénz, ha nincs élet?) Vezető lapok visszautasították a dokumentum publikálását, mert nem tartották közlésre méltónak.
Tényleg ennyire ostobák vagyunk? Mert ha igen, akkor megértünk a pusztulásra:ha fontosabb a pénz az életnél, ha fontosabb a hatalomvágy a szeretetnél, ha fontosabb az egyéni érdek minden másnál, ha több a gyűlölet, mint a részvét, ha a butaság győz a bölcsességen… Ássunk sírgödröt, Kondítsuk meg a harangokat magunkért és sirassuk meg az életet.
UTÓIRAT 1712-ben egy fiatal német vándororvos, Orffyreus szokatlan szerkezetet mutat be: egy kereket, ami állandóan forog, súlyokat emel fel, hónapokon át lezárt szobában is mozog, s másik állványra is áthelyezhető. A kor tudósai és hitelt érdemlő emberei többször is megvizsgálják a szerkezetet, látják, hogy nem külső hatás mozgatja a kereket. A feltaláló nem árulja el, inkább a sírba viszi a titkot, de a 100.000 talléros vételárból nem enged… Az 1920-as években egy fiatal amerikai elektrotechnikus, H. Moray egy fadobozt mutat be, amelyben kékesen világító csövek vannak, s több kW elektromos energiát ad le heteken keresztül. Titkát a sírba viszi, mert senki nem fizeti meg a kért vételárat… Az 1930-as években egy osztrák erdész, Schauberger megdöbbenve látja, hogy a pisztrángokat nem sodorja le a gyors hegyi patak. Kopoltyújukat tanulmányozva olyan áramlási csatornát épít, amelyből a víz nagyobb energiával lép ki, mint ahogy belépett. Kevesen segítik a munkáját, eredményeit nem tudja hasznosítani… Nikola Tesla, korunk nagy feltalálója a 30-as éveken olyan villanyautót épít, amihez nem kell külső energiaforrás. Ő mégis szegényen, elhagyatottan hal meg… Az ehhez hasonló esetek, történetek folytatódnak a legutóbbi évtizedekig, sorra tűnnek el ilyen találmányok feltalálóikkal együtt. Nem túlzás azt állítani, hogy ebbe több milliárd ember pusztult bele ez idáig. Akik látták a kiutat, és működő, olcsó és tiszta többletenergiát adó szerkezeteket is készítettek, azokat eltaposták a tudomány és az ipar vezetői egyéni és csoport érdekektől vezérelve. Emiatt marad a szegénység, az energiaválság és a környezetszennyezés. Helyesbítenem kell!
Lehet, hogy nem is vagyunk ostobák, csak GONOSZAK?
A természet energia és élet, a természetben egyensúly és harmónia van. De az emberek csak rombolnak. Az emberiség nem tanulta meg a harmóniát, nem tudja megélni. Irigység és nagyravágyás irányítja, félelem kormányozza.
Gyulai Gaál Krisztián
dolgokazeletben@gmail.com – ha vitázni, véleményt mondani, vagy csak beszélgetni lenne kedve, szívesen várom jelentkezését.