A jászsági szűcshímzések formakincsét bemutató időszaki kiállítás nyílt Jászberényben, a Jász Múzeumban, amely 35 évi gyűjtő-elemző munka eredménye. A kiállítás széleskörűen bemutatja a hímző asszonyok által feltámasztott jászsági szűcsminták továbbélését, felvonultatva azok sokféle – immár nemcsak a bőrruházati termékekre kiterjedő – alkalmazási lehetőségét, miáltal e motívumok napjaink öltözködésének és lakáskultúrájának is részeivé válhatnak. Az így feldíszített tárgyak, ruhaneműk kerülhetnek újfent- unokák számára – stafírungba, de rangos ajándéktárgyak is lehetnek.
A jász hímzéseket a nagy hírnévnek örvendő helyi szűcsmesterek subákon, ködmönökön, mellényeken alkalmazták. Az általuk készített subák kétfélék lehettek: tányérosak és ún. vócosok. A tányéros subáknak a vállát díszítette gazdag hímzésű dísz, a „vállcifra”, a vócos ruháknál ezzel szemben a bőrdarabok toldását (a „vócokat”) takarták el függőlegesen felvarrt díszítményekkel. A férfi ruhákhoz 14-16 darab juhbőrre volt szükség, míg a kisebb női ruhák kijöttek 10-12-ből is. Utóbbiakat dióbarna festékkel barnára pácolták, és kerek fekete báránybőr gallér, valamint fekete prémszegély díszítette még azokat, továbbá kékeszöld vagy fekete selyemmel felvarrt keresztirha.
Egykor, egészen az 1870-es évekig nagy népszerűségnek örvendtek a nők körében a fehér vagy barna alapszínű, kurtaderekú ködmönök. Később helyüket az ujjas kisbundák vették át a Jászságban, annak közvetlen környékén azonban továbbra is használták azokat, ezután is munkát adva a jászberényi szűcsöknek.
A jászsági subák és ködmönök a 19. század közepéig színpompások voltak: zöld, kék, vörös, sárga, meggyszínű és fekete motívumok borították azokat. Az 1880-as évektől azonban apránként egyszínűvé, zölddé váltak. Ezt a polgári ízlés terjedésének tulajdonítják. Eredetileg selyemfonalakat használtak, amit kiszorított a könnyebben kezelhető gyapjúfonal. A különféle motívumok helységenként különböztek, így a velük díszített ruhák viselőiről tudni lehetett, hova valósi. 
A 19. század végi gazdasági fellendülés kihatott a paraszti életformára is, és jelentősen átalakította a falusiak öltözködését. Boltban vásárolható, gyári sorozattermékek váltották fel a hagyományos ruhadarabokat. Ezáltal a bőrruhák iránti kereslet is csökkent, így egyre kevésbé volt szükség a jászsági szűcsök tudományára, ami hosszú időre feledésbe is merült. Az 1970-es évek második felében aztán Fejér Mária tanárnő vezetésével elhivatott munka indult az egykori szűcsminták felkutatására és megmentésére. A felidézett mintáknak új alkalmazási lehetőségeket kerestek és találtak, így a klasszikus minták, mint a saskörmök, császárszakállak, büdösbogarak, vesevirágok, galambkosarak, forgórózsák, csukott és nyitott tulipánok, stb. textíliákra is rákerültek, továbbá falitányérokra, butellákra, ékszerekre, tányérokra, bélyegekre és sok egyéb más használati és dísztárgyra. 
A 2013-ban Jászberényben sorra kerülő XIX. Jász Világtalálkozó ideje alatt is megtekinthető kiállítás számos darabja közül (különösen jellegzetes példaként) említésre érdemes Tűzkő Pál jászárokszállási szűcsmester (máig épségben megőrzött) férfi subája 1870 tájékáról, Valamint Kovács István jászberényi szűcsmester kurtaderekú női ködmöne.
Bognár Mária
Feléledő jász motívumok
