Tisza István a XX. század kimagasló formátumú politikusa volt, aki az ország integritását védte – mondta Tőkéczki László történész, az ELTE tanszékvezetője, a Tisza István Baráti Társaság szoborbizottságának elnöke csütörtökön az MTI-nek. Maruzsa Zoltán történész, az ELTE adjunktusa, a Tisza István Baráti Társaság elnöke kiemelte: Tisza István nem a további terjeszkedést, hanem a magyar állam területének védelmét szorgalmazta az első világháború során.
Tőkéczki László annak kapcsán, hogy vasárnap a néhai miniszterelnök születésének 151. évfordulóján Zuglóban szobrot avatnak, úgy fogalmazott: Tisza István „az egyetemes magyar nemzet érdekeit szem előtt tartva határozta meg mindig politikai álláspontjait”, ugyanakkor „tiszteletben tartotta a másféle nézetek természetességét is”, és a korabeli európai jogállami liberalizmusnak is képviselője volt.
Tisza István konzervatívnak tekinthető, mert tevékenységét alapvetően a kereszténységre, ezen belül a kálvinizmusra alapozta. Személyes hite határozta meg lépéseit, ő azonban predesztinációs felfogásából adódóan vállalta saját sorsát, nem menekült el, emiatt következhetett be az ellene elkövetett halálos kimenetelű merénylet – mutatott rá.
Tőkéczki László annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „a történelem mindenben Tisza Istvánt igazolta”, mert ő azt a fajta fejlődéselméletet képviselte, amelynek során a fejlődés „nem forradalmakon, gyűlölködésen és osztályharcokon keresztül jön létre”, hanem a társadalom ismereteinek bővülésével, etikai színvonalának emelkedésével.
Tisza István tudta, hogy az esetleges háborús győzelem nem válik javára a magyarságnak a németek előretörése miatt, de azt is tudta, hogy a vereség a történelmi Magyarország végét jelenti. Az ő szerepe „a magyar nemzeti önvédelem utolsó fellobbanása volt”, ezért lett áldozat és szimbóluma a történelmi Magyarországnak – jegyzete meg.
A történész utalt arra: Tisza István hatalmas olvasottsággal bírt, az osztrák delegáció egyik tagja egy alkalommal meg is jegyezte, „nem tilthatjuk meg a magyar miniszterelnöknek, hogy mindenben tájékozott legyen”. Ferenc József halála után IV. Károly „túl nagynak találta” Tiszát, ezért leváltotta a kormányfői posztról.
Tőkéczki László felhívta a figyelmet arra: a magyarok 1910-ben 55 százalékkal elérték az abszolút többséget Magyarország népei között, emiatt a politikai elit, élén Tisza Istvánnal, nem akart további hódítást, újabb asszimilálatlan nemzetiségi tömegeket. Tisza egy hónapig feltartóztatta a szerbeknek küldendő ultimátumot, mert nem látta biztosítva a magyarság nemzeti érdekeinek védelmét, többek között az erdélyi határokat.
Tisza István végül azért állt a háborús hadüzenet mellé, mert egyrészt a császári és királyi hadsereg, valamint Ferenc József, másrészt a német vezetés nyomást gyakorolt rá, ráadásul a román határra vonatkozóan garanciákat kapott – tette hozzá.
Maruzsa Zoltán utalt arra: Tisza István a korábbi Szabadelvű Pártból – amit ő oszlatott fel – hozta létre a nemzeti liberális tömörülésnek tekinthető Nemzeti Munkapártot, amely 1910-től a parlamentben abszolút többséggel rendelkezett: Tisza István az Országgyűlés elnöke, majd 1913-tól 1917-ig miniszterelnök volt – tette hozzá.
Megemlítette, először 1903-1905 között volt kormányfő. Második miniszterelnöksége idején fogadták el a választójog bővítéséről szóló törvényt és az új sajtótörvényt, valamint 1912-ben Debrecenben egyetemet alapítottak (amely később az ő nevét viselte 1945-ig). A történész szólt arról, hogy Tisza István alkotó, fejlesztő munkásságát akasztotta meg az első világháború.
Felhívta a figyelmet arra, hogy 1914 nyarán ellenezte a háborút Szerbia ellen, s ebben jóformán egyedül a brit külügyminiszter értett vele egyet. A háború kitörésének hátterében véleménye szerint elsősorban az a szerb törekvés állt, amely Szerbia területének növekedését tűzte ki célul, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia – és benne Magyarország – területi integritásának szétverésére irányult, hatékony orosz segédlettel. Ez ellen a magyar kormányzatnak fel kellett lépnie – világította meg.
Maruzsa Zoltán megjegyezte, Tisza István nem a további terjeszkedést, hanem a magyar területek védelmét szorgalmazta a háború során, ez kiderül a béke érdekében tartott parlamenti beszédeiből is.
A történész arról is beszélt, hogy Tisza István még 1918 őszén is úgy ítélte meg: Magyarország területi integritása fenntartható a vereség esetén is, mert az Orosz Birodalom – az ottani baloldali fordulat miatt – összeomlott, és a pánszláv törekvések legnagyobb támogatója ezzel megszűnt fenyegetni Magyarországot. 1918 októberében szorgalmazta, hogy a szlovákokkal és a horvátokkal egyezzen meg Magyarország a nemzetiségi követeléseikről, természetesen a területi integritás fenntartása mellett.
Kitért arra: a Tisza István ellen elkövetett 1918. októberi merénylet körülményeit számos bizonytalanság övezi, de az biztos, hogy az nem a spontán népharag miatt következett be, hanem előre kitervelt katonai akcióról volt szó. A Horthy-korszakban két bírósági pert is rendeztek a merénylőkkel szemben, ám egyik során sem bizonyosodott be, hogy a tragédia mögött felbujtóként az őszirózsás forradalom által miniszterelnöki székbe juttatott Károlyi Mihály állt volna.
Maruzsa Zoltán elmondta, Tisza István szobrát eredeti helyétől nem messze, a Jászai Mari téren szerették volna felállítani, de Nyitrai Zsolt miniszterelnöki biztostól azt a tájékoztatást kapták tavaly októberben, hogy a kormányzat célja az eredeti Tisza István szobor felállítása a Kossuth téren, a két szobor tehát felállítása ilyen közelségben pedig nem lenne szerencsés. Ekkor jött szóba a mostani helyszín, ahová a zuglói önkormányzat segítségével állítják fel a társaság szobrát vasárnap.
Forrás: mti