Katolikus, református és evangélikus egyházi vezetők többek között a keresztényég közösségi jellegéről, a közéleti kereszténység szerepéről és a püspöki hivatás feladatairól tartottak előadásokat a Jogunkban áll Krisztuskövetőnek lenni című konferencián, a Kereszténydemokrata Fórum rendezvényén, pénteken Budapesten.
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek beszédében kiemelte: a médiában szereplő hírek közül meg kell rostálni, hogy egy egyházi vezető mire reagál, mert „roppant gyorsan kiforgatják az ember szavait”. Mégis vállalni kell az állásfoglalást bizonyos közéleti kérdésekben, mert nem „szabad megijedni attól, hogy valakinek nem tetszik” az, amit mond egy püspök.
Meglátása szerint „nagyon sok reményre nincs okunk” Magyarország és Európa helyzetét, valamint a természeti környezet állapotát illetően. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy „a keresztény emberek reménye akkor kezdődik, amikor másoké elfogy”, és ehhez lelki életük ad nekik erőt.
A kalocsa-kecskeméti érsek utalt arra, hogy a katolikus egyház egyetemes, nemzeteken felül áll, ezzel együtt az egészséges nemzeti tudatra mindenhol szükség van. Beszédében óvott a túlzott nacionalizmus, azaz a sovinizmus veszélyeitől. „Nekünk úgy kell magyarnak lennünk, hogy a legnagyobb közös nevezőt, hogy mindannyian emberek vagyunk, szem előtt tartsuk” – fogalmazott.
A püspöknek nagy feladata az igehirdetés, az evangéliummal pedig elő kell állni „alkalmas és alkalmatlan időben”. Ennek során külön kihívás, hogy mindenkihez szóljon, ugyanakkor tartalmas legyen – tette hozzá.
Bogárdi Szabó István református püspök előadásában arról beszélt, hogy a kereszténység közösségi jellegű, és „nem tud más lenni, mint közéleti”. Amikor Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy „ti vagytok az élet sói”, akkor ebben a metaforában a keresztény identitásról beszél, amelyben benne van a kereszténység mássága, különbözősége és sajátossága – mutatott rá.
A református püspök úgy fogalmazott: a kereszténység addig sajátos, amíg „a nevében viselt valósághoz igazodik, tudniillik Krisztushoz, amíg ezen normák szerint él”, a mássága pedig abban nyilvánul meg, hogy elismeri: Isten mindig nagyobb mindenkinél.
Bogárdi Szabó István úgy ítélte meg, „a politika nem üdvözítő tudomány, (…) eleget kaptunk már a XX. században az üdvözítő politikusokból, akik üdvösséget ígértek”. Meglátása szerint a hatalom és a politika arra való, hogy feltartóztassa a rosszat, és előrébb vigye a jót. „Ahol politikai párt üdvözítést ígér, keresztény embernek nincs keresnivalója” – tette hozzá.
Mint mondta, a kereszténység különbözősége a kvalitásban mutatkozik meg, mert „amikor a tanítványi létről, a kereszténység identitásáról beszél Jézus, akkor kvalitásról is beszél”. Annak a kívánságának is hangot adott, hogy Magyarországnak és Európának kvalitásos keresztényei legyenek.
Beszédében a püspök nem aggódott a demográfiai válság miatt, szerinte csak abban az esetben lehet ez tragikus, ha „Európa elveszíti kulturális-vallási meghatározottságát”. Úgy látja, ha Európa a bevándorló tömegeket nem tudja kultúrájában, kvalitásában integrálni, akkor „egyszerű munkahelyteleppé” válik, ahol dolgozni lehet, és a profitot el lehet vinni más földrészre.
Fabiny Tamás evangélikus püspök rámutatott: ha a mindenkori hatalom kikéri az egyház véleményét, az egyháznak adott esetben – a szolidaritás elveit szem előtt tartva – a kritikát is meg kell tudnia fogalmaznia, ha úgy látja, hogy a kormányzat valamit nem jól tesz, mert „keresztényként nem a napos, hanem az árnyékos oldalon kell lennünk”.
Szólt arról is, hogy a rendszerváltás során ugrásszerűen megélénkült közösségeik élete, de sokan „érdekből dörgölődztek az egyházhoz”. Megemlítette, hogy a damaszkuszi úton megtért, előzőleg a keresztényeket üldöző Pál apostolt befogadta a keresztények gyülekezete, melynek során a megbocsátás erényét gyakorolták. Pál a megtérésével a vesztesek, az üldözöttek oldalára állt, és ennek vállalta minden konzekvenciáját – jegyezte meg.
Megemlítette, hogy Pál apostol volt az első, aki a kereszténységet Európába hozta, ezzel összefüggésben pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg újra szükség van a reevangelizációra az öreg kontinensen, „hogy mi is elinduljunk az evangélium hirdetésével, de nem mindegy, hogy hogyan”.
Fabiny Tamás meggyőződése szerint nem politikai, hanem közéleti kereszténységre van szükség, előbbiben ugyanis „van egyfajta felsőbbrendűségi tudat”. A közéleti kereszténységnek azonban „alázatra, önmérsékletre, türelemre van szüksége”.
Forrás: mti