„Kemény és kompromisszumok nélküli”, „arcot ad a rasszista gyilkosságok áldozatainak”, „nem idealizál és nem démonizál” – ilyen és ehhez hasonló véleményekkel illették a nemzetközi filmes szaklapok, a Screen, a Hollywood Reporter és a Variety kritikusai Fliegauf Benedeknek a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén versenyben lévő legújabb alkotását, a Csak a szél című drámát.
„Nagyon úgy tűnik, mintha dokumentumfilm lenne, de nem az” – emelte ki a Screen kritikusa a film csütörtöki világpremierje után. A cikkíró szerint a filmben „mintha semmi sem történne, leszámítva, hogy mindez előkészület”, amely a tragikus befejezésben nyer igazán értelmet.
A filmes folyóirat felidézi, hogy a rendező a 2008-2009-es magyarországi romagyilkosságok hatására forgatta legújabb alkotását. A Csak a szél nem az elkövetőkre, hanem áldozataikra összpontosít, de nem a megtörtént események rekonstruálásáról szól, sokkal inkább azt mutatja, a rendező hogyan látja a hat halálos áldozatot követelő ügyet.
Fliegauf úgy forgatta filmjét, mintha dokumentumfilm lenne. Kézi kamerát és szinte csak természetes fényeket használt, a legtöbb felvétel közeli – írta a Screen, amely szerint a roma család tagjaival szembeni előítélet megnyilvánulásait – a buszvezető, aki méterekkel a megálló után áll meg, hogy futásra kényszerítse a lányt vagy a tanár, aki azt sugallja, hogy romák lopták el az egyik monitort – a film során szinte közönyösen fogadják. Egészen a végkifejletig, amely egy robbanás erejével hat.
A Screen szerint Fliegauf kamerája bemutatja, hogy bár a roma család a társadalom peremén él – mert oda kényszerült -, tagjai semmiben sem különböznek a velük egy társadalmi réteghez tartozóktól. A rendező „nem akarja sem idealizálni, sem démonizálni őket”.
A megsemmisítés veszélyétől fenyegetett roma családról szóló kemény és kompromisszumok nélküli vízióként jellemezte Fliegauf filmjét a The Hollywood Reporter, amely szerint Womb – Méh című sci-fi alkotása után a rendező visszatért magyar gyökereihez. A lap azt írta, a Csak a szél felmutatja Fliegauf „robosztus technikai képességeit”, a „magyar élet” árnyékos oldalán lévők iránti „szenvedélyét”. A film intenzív, ugyanakkor a nézőket „igénybe vevő” társadalmi realizmus, amelynek „kritikai támogatásra” lesz szüksége ahhoz, hogy „túljusson a Berlinale versenyén” és mozikba kerüljön.
A The Hollywood Reporter kritikája úgy fogalmaz, Fliegauf – aki a film zenéjét is jegyzi Beke Tamással – a zene, a rendezés és a díszlet révén teremti meg az alkotás realisztikus hangulatát. A minimalista zene mindössze néhány akkord, „feszült hangulatot” ad a filmnek. Az esztétikai erő segít az amúgy lecsupaszított történeten, amely a közepe táján megfeneklik, hogy aztán a végén újra felerősödjön – vélekedett a cikkíró. Fliegauf az ábrázolásra helyezi a hangsúlyt, a lehető legközelebb akar kerülni, de „óvatosan”, hogy feltárja az előítéletek alatt meghúzódó néma emberséget.
A lap szerint a három főszereplő – noha ez az első alkalom, hogy filmben szerepeltek – természetesnek hat a vásznon. Minimális dialógusok mellett inkább apró gesztusok révén lehet őket megismerni a film során.
Fliegauf Benedek filmje arcot ad a rasszista indíttatású erőszak áldozatainak – írta a Variety, amely szerint a rendező fokozatosan teremti meg a veszély hangulatát. „Naturalisztikus dráma”, bátor vállalkozás, amely kritikai támogatással nemzetközi utat járhat be. A Variety is kiemelte a Csak a szél minimalista képi világát – amely helyenként lírai felvételekkel tűzdelt -, a hangulatteremtés erejét, valamint azt, hogy bemutatja a „mindennapi, intézményesült rasszizmust”, amellyel a család tagjainak a film egy napot felölelő cselekménye során szembesülniük kell.
A lap a szereplők közül Toldi Katalint és a 11 éves Riót alakító Sárkány Lajost emelte ki. A filmben, mint Fliegaufnál az már megszokott, kiemelt szerep jut a hangoknak és a zenének – olvasható a Variety kritikájában.
Forrás: mti