A Holt-tenger százhúszezer évvel ezelőtt teljesen kiszáradt – erről tanúskodnak egy nemzetközi program keretében mélyfúrásokkal felszínre hozott üledékes kőzetminták.
A vizsgálatok eredményeiről, amelyet izraeli, egyesült államokbeli, német, japán, svájci és norvég tudósokból álló konzorcium jegyez, az Amerikai Geofizikai Szövetség éves közgyűlésén számoltak be.
A Holt-tenger a Föld legmélyebb pontja – a víztükör 400 méterrel van a tengerszint alatt, a tófenék némely pontja pedig további 300 méterrel. A meder üledékes kőzete rétegenként „jegyezte fel” az elmúlt sok százezer év során a térség éghajlatváltozásait – olvasható a BBC News (http://www.bbc.co.uk) hírei között.
A konzorcium egy évvel ezelőtt indította a projektet, 2010 végén két mélyfúrást végzett, az egyikkel a Holt-tenger legmélyebb pontján vett mintát. Kétszázharmincöt méteres mélységben apró, kerek kavicsokból álló réteget fedeztek fel, amelyet az ősi partszakasz üledékének tartottak a kutatók.
A mélyfúrás helyéből ítélve a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az üledék lerakódásának idején a Holt-tenger teljesen vagy csaknem teljesen kiszáradt. A hivatalos kormeghatározás még nem készült el, de a becslések szerint az utolsó jégkorszakot megelőző úgynevezett Eem interglaciális korban (130 ezer és 110 ezer évvel ezelőtti időszakban) történt, amikor a globális hőmérséklet ugyanolyan vagy valamivel kissé melegebb volt, mint napjainkban.
„A Holt-tenger körülbelül 120 ezer évvel ezelőtt teljesen kiszáradt az ember bárminemű közreműködése nélkül” – hangsúlyozta Emi Ito, a Minnesotai Egyetem professzora, hozzátéve, hogy az adatok a mai veszélyekre figyelmeztetnek. A Holt-tengert táplálni hivatott vizek java részét a környező országok mezőgazdasági célokra használják fel, ennek következtében a tó vízszintje 1997 óta tíz méterrel csökkent.
Zvi Ben-Avraham, a Tel-Avivi Egyetem professzora azt emelte ki, hogy a mélyfúrások a térség elmúlt kétszázezer éves történéseit „mesélik el”. „A program révén megismerhetjük, hogy mennyire sújtotta a szárazság a régiót, és hogyan tért magához a tó. Fel kell készülnünk a jövőre” – fogalmazott a professzor.
Korábbi kutatások megmutatták, hogy koronként miként változott a tő területe – „karcsúsodott” a melegebb időszakokban, és „terebélyesedett” a jégkorszakok alatt. Legnagyobb kiterjedését 25 ezer éve érte el, amikor a vízszint a mainál 260 méterrel volt magasabb.
Forrás:nfj/krp MTI