Olaszországban az elmúlt tizenöt év legnagyobb problémáját az jelentette, hogy a zömében jobboldali kormányok nem igazán néztek szembe az egyre növekvő államadósság problémájával; ezt külső forrásokból nagyon nehéz lenne kezelni, a problémát az országnak saját magának kell megoldania – mondta Horváth Jenő egyetemi magántanár a Magyar Külügyi Intézetben (MKI) tartott előadásában csütörtökön.
A Budapesti Corvinus Egyetem professzora rámutatott: óriási méretű, 1850 milliárd eurós államadósságról van szó. Ez a GDP arányában 120 százalékos adósságot jelent – Európában ennél csak a 142 százalékos görög mutató magasabb -, reális számítások szerint ezt 8-10 év alatt talán le lehet szorítani 80 százalékra.
Abban, hogy ennyire súlyos lett az államadósság kérdése, szerinte döntő szerepet játszottak az 1994 és 2011 közötti jobboldali kormányok – ebben az időszakban néhány évig a középbal is hatalmon volt -, amelyek közül négyet Silvio Berlusconi irányított a „nem emelünk adót, sikeresek vagyunk, megoldunk mindent” szemlélettel.
Horváth Jenő az olasz válság anatómiája kapcsán ezért a „berlusconizmus” végéről beszélt. Hozzátette, a negyedik Berlusconi-kormány megalakulásakor, 2008 tavaszán még úgy látszott, soha nem volt stabilabb kormánya az országnak, és Berlusconi kényelmesen kihúzza a következő öt évben, a biztos parlamenti többséggel hatékonyan fogja országát kormányozni.
A professzor arra is rámutatott, hogy az olasz krízisnek a nyomasztó államadósság mellett a másik fontos összetevője a politika hitelvesztése. A politikai osztály lejáratódását is mutatja, hogy Mario Monti most felálló szakértői kormányában lényegében egyetlen politikus sincsen. Hozzátette, hogy bár ez a legkvalitásosabb olasz kormány, csodát nem hajthat végre. Arról is szólt, hogy a 150. születésnapját idén ünneplő 60 milliós államot a nyersanyagok és energiaforrások hiánya jellemzi, e tekintetben rendkívül kiszolgáltatott az ország.
Kiss J. László, az MKI tudományos igazgatója rámutatott: nemcsak Olaszország, hanem az euró megmentéséről van szó, hiszen egy olyan méretű gazdaság válságáról van szó, amelynek az esetében a jelenlegi válságmechanizmusok nem működnek. Az olasz helyzet értelmezése egyben az Európai Unió diagnózisa – fogalmazott.
Molnár Anna, a Pannon Egyetem docense rávilágított: Olaszország nemzetközi súlya fokozatosan csökken, jóllehet az utóbbi évtizedekben mind a nemzetközi, mind a Mediterrániumot érintő ügyekben meghatározó szerepet kívánt betölteni. Utalt Olaszországnak a líbiai konfliktusban betöltött másodlagos szerepére, valamint arra, hogy Itália kiszorul a stratégiai erőforrások ellenőrzéséből. Megjegyezte, nem csak Berlusconival szemben alakult ki bizalmatlanság, és nem biztos, hogy a problémák megoldódnak Berlusconi leváltásával.
Forrás:kho/bhi MTI