Jégkori tengerhajózásról és kereskedelemről tanúskodnak a tizenötezer éves obszidián eszközök, amelyeket Görögországban, a Peloponnészoszi-félszigeten, egy barlangban tártak fel a régészek.
A leletről az Archaeological Science régészeti folyóirat szeptemberi számában jelenik meg tanulmány.
Az Argoliszi-öbölre néző barlang húszezer éven át folyamatosan lakott volt, és csak Kr.e. 3000 körül hagyták el végleg lakói. Az itt talált eszközökhöz az alapanyagot a 130 kilométerre lévő Mélosz szigetéről szerezték, ez gyakorlatilag az egyetlen hely az Égei-tenger vidékén, ahol nagyobb mennyiségben található obszidián, noha valamennyi lávaüveg előfordul Antipárosz szigetén is – olvasható a PhysOrg (http://www.physorg.com) tudományos hírportálon.
„A szilikátvegyületekben gazdag obszidián természetes, kemény üveg. A bronzművesség megjelenése előtt, ha valaki éles késre, vagy fegyverre akart szert tenni, olyan helyeket kellett találnia, mint amilyen Mélosz szigete volt. Ahhoz viszont, hogy valaki eljusson oda, valamilyen csónakra, hajóra volt szüksége. Az értékes nyersanyag a továbbiakban cserekereskedelem útján terjedt el nemcsak az Égei-tenger partvidékén, de a szárazföld belsejébe is eljutott” – magyarázta Nikolaosz Laszkarisz, a görögországi Égei Egyetem kutatója.
Korábbi geokémiai vizsgálatok már megállapították, hogy az obszidián eszközök Méloszról származnak, azt viszont a tudósok nem tudják, hogy miként jutottak el a tengerészek a szigetre.
„+Békaugrásszerűen+, egyik apró szigetről a másikra juthattak el” – vélekedett a szakember.
A régebbi kormeghatározások szerint az obszidián eszközök Kr.e. 8500 táján készültek.
Nikolaosz Laszkarisz és kollégái az obszidián hidratálásán alapuló eljárást (OHD) alkalmazták, amelyet egy másik módszerrel, a felületi telítettséget mérő másodlagos iontömegspektrometriával (SIMS-SS) egészítettek ki.
„A frissen megmunkált obszidián felületén mikroszkopikus törések, üregek vannak, amelyek az idők folyamán vizet szívnak magukba. Az OHD eljárás önmagában nem eléggé megbízható, nehéz a mikroszkóp alatt vizsgálva a felületet pontosan megállapítani, hogy milyen mélyen szivárgott be a nedvesség. Annál inkább megbízható az új spektrometriai eljárás, amelynek során nagy energiájú ionnyalábbal bombázzák a vizsgálandó felületet. Az ütközések hatására részecskék szakadnak ki a felszínből az ütközési zónában. A felülettől eltávolodó részecskék között vannak semleges atomok, molekulák, elektronok és ionok. Ezeket az úgynevezett másodlagos ionokat mérik a tömegspektrométer analizátorában” – magyarázta Ellery Frahm, a Minnesotai Egyetem kutatója, hozzátéve, hogy a módszer igen pontos, rendkívül vékony rétegenként távolítja el az ionokat az obszidiánból.
Az új kormeghatározás szerint egyes eszközöket tizenötezer éve készítették. Ez azt jelenti, hogy jóval az utolsó jégkorszak vége előtt az Égei-tengeri népesség már képes volt a hajózásra.
A tömegspektrometria vagy tömegspektroszkópia analitikai módszer töltött anyagi részecskék tömegének meghatározására.