A képregények, a sűrűn illusztrált könyvek nem az én világom. Sosem keresem a társaságukat. Erre tessék, itt van ez a gyönyörű kiadás. Farkasok a falban. Az író Neil Gaiman és az illusztrátor Dave McKean közös munkájának gyümölcse.
Négyzet alakú, füzet nagyságú kiadvány. Ellentmond a könyv külső megjelenését meghatározni hivatott íratlan követelményeknek. Ráadásul több benne a kép, a rajz, mint a szöveg.
Gaiman és McKean nem először dolgoznak együtt. Míg azonban a Coraline-ben a szöveget az illusztrációk szinte csak kiegészítik, terjedelmét tekintve pedig regénynek mondható, a Farkasok a falban esetében már tulajdonképpen a képek hordozzák a szavak igazi jelentését. McKean pedig összedolgoz festményt, fényképet, tapétamintát, rajzot, és e sokszínűségből teremti meg szürreális montázsait, amiket hol nagytablóvá formál, hol pedig méretre szabott panelekbe rendez.
Attól olyan különleges ez a könyv, hogy a képzőművészet és az irodalom alkotóerejű összejátszásának lehetünk szemtanúi. Akárha Tim Burton valamelyik horrormeséjét néznénk. S bár az előbb az állítottam, hogy a rajzok viszik el a hátukon a prózát, nem hallgathatom el Gaiman egyszerű szövegének zsenialitását. Egy-két szavas mondataiba sűríti bele a rajzok mondanivalóit. A betűk kövérítése és vékonyítása, nagyítása és kicsinyítése pedig újabb és újabb hangsúlyt ad a képnek és a szónak. Így válik teljessé a mű felépítménye, amelyben az alkotótársak egymás meghosszabbításaivá válnak.
olvassbele.hu
Folytatás itt következik