Csillagászati mértékkel a 12 ezer kilométeres távolság nagyon kicsi. Keresztúri Ákos, a Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke rádiónknak elmondta, a műholdak egy részénél jóval messzebb haladt el hétfőn a 2011 MD jelzésű kisbolygó, de azért sok olyan műhold van, amelynél lényegesen közelebb volt az égitest.
Azt nem lehet megakadályozni, hogy a műholdakban egy ilyen kisbolygó kárt tegyen, de a csillagász szerint egy műholdat sokkal inkább veszélyeztet egy másik műhold vagy az egyre több űrszemét, mint egy aszteroida.
Keresztúri Ákos elmagyarázta, hogy kisbolygók rendszeresen közelítik meg a Földet, a nagyjából egy méter átmérőjű égitestek évente akár többször is elhaladhatnak mellettünk. Természetesen ezeket nem mind sikerül észrevenni. „Ez most egy viszonylag nagyobb, mintegy tíz méteres, vagy annál is kicsit nagyobb kisbolygó volt. Ilyen elhaladásokra, amikor ekkora égitest ilyen közel jön, nagyjából néhány évente kerülhet sor.”
Ez a közelség most azért volt különösen izgalmas, mert ilyen közelről még nem vizsgáltak hasonló kisbolygót. A megfigyelés alapján választ kaphatunk arra, hogy milyen az égitest szerkezete, felszíne, hogy milyen az összetétele. Ezek az adatok pedig különösen hasznosak lehetnek, ha egyszer el kell téríteni egy, a Földre valóban veszélyes égitestet.
Ez a mostani, a 2011 MD egy 10-15 méteres kisbolygó, és nem jelent veszélyt. Az ilyen a légkör magasabb részeiben felrobbanna, tehát nem érné el a Föld felszínét. „A becslések alapján nagyjából az 50-80 méter a kritikus átmérő, ami fölött már veszélyes lehet – mondta Keresztúri Ákos. – Még ez sem éri el a felszínt, tehát nem csapódik be, de már elég alacsonyan robban föl, a robbanás lökéshulláma eléri a felszínét. Az 1908-as úgynevezett Tunguz-eseményt szokták fölhozni példaként. Akkor Szibériában 8,5 kilométer magasan robbant föl egy olyan hetven-nyolcvan méter átmérőjű kisbolygó vagy üstökösmag. Annak a lökéshulláma már elérte a felszínt, és letarolta az erdőt egy negyed magyarországnyi területen.”
A száz méternél nagyobb égitestek el is érhetik a felszínt, a becsapódás helyén kráter marad. Egy egy kilométeres égitest pedig már globális veszélyt jelent.
A 2011 MD-t csak egy hete fedezték fel. A nagyobb méretűeket könnyebben lehet észlelni, tehát mondjuk a száz-kétszáz méteres kisbolygók közül nagyon sokat ismerünk a Föld térségében, de nem az összeset, viszont a tíz métereseket nagyon nehéz észrevenni.
Ennek a kisbolygónak a keringési ideje 396 nap, tehát kicsivel több mint egy év múlva akár visszatérhet, de a számítások alapján nem fog minket eltalálni, de ha el is találna, akkor sem okozna különösebb gondot.
mr1-kossuth.hu