Számos vándorló állat, így madarak vagy tengeri teknősök sok ezer kilométeres utat tesznek meg úgy, hogy a Föld mágneses terét érzékelik belső „iránytűjükkel” és ezt használják navigáláshoz. Kiderült, hogy az emberi szemben is jelen lévő kriptokróm fehérjét kódoló gént muslicákba juttatva, a gyümölcslegyek (Drosophila) visszanyerték mágneses tájékozódási képességüket, melytől előzetesen megfosztották őket az ehhez tartozó gén eltávolításával.
Korábbi tanulmányok már jelezték, hogy a hosszú távon vándorló állatok, sőt még a muslicák is fényérzékeny kriptokróm fehérjék segítségével veszik fel a mágneses mezőt. A mágnesesség érzékelését követően egy kémiai folyamat teszi lehetővé, hogy például egy madár megkülönböztesse az északi és a déli irányt. Német kutatók korábbi vizsgálatai szerint a madarak az északi irányt egy állandó sötét foltként érzékelik látóterükben, és e folt helyzete alapján tudják meghatározni repülési útvonalukat.
A fényérzékeny kriptokróm fehérjék az emberi szemben is megtalálhatók, nélkülük például az alvás és ébrenlét ciklusa, a cirkadián ritmusunk összeomlana.
A Massachusetts-i Orvosegyetem kutatói génmódosított muslicákat hoztak létre: eltávolították belőlük a saját kriptokróm fehérjéjüket kódoló gént, majd beillesztették helyére az emberi fehérjét kódoló gént. Az így megalkotott transzgénikus drozofiláknak semmi gondja nem volt a mesterséges mágneses labirintusban való tájékozódáskor, amikor fénynek tették ki őket. Ez arra utal, hogy az emberi kriptokróm is megfelel fényérzékeny mágneses szenzornak.
Mivel az emberi retinában sok kriptokróm található, képesek lehetünk valamilyen módon érzékelni a mágneses teret. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az evolúció során egyszerűen új feladatot kapott a kriptokróm fehérje az emberben a többi élőlényhez képest.
MTI