Close

Hetven éve, 1941. június 26-án lépett hadba Magyarország a Szovjetunió ellen

Jugoszlávia és Görögország 1941. áprilisi elfoglalása után a német hadvezetés minden erejét a Szovjetunió elleni támadás előkészítésére összpontosította. Az ezzel kapcsolatos haditerv, a Fall Barbarossa már 1940 decemberében elkészült.

 

Az eredetileg 1941. május 15-ére időzített, a balkáni beavatkozás miatt azonban június 22-re halasztott támadásban a Wehrmacht alakulatai mellett Hitler és tábornokai csak két ország, Románia és Finnország „aktív részvételével” számoltak. Ezért a magyar vezetők nem kaptak érdemi tájékoztatást a haditervről. Amikor Bartha Károly honvédelmi miniszter 1941 januárjában Berlinbe látogatott, Hitler csak annyit közölt vele, hogy a német csapatok keletre vezénylésének célja a Szovjetunió visszatartása nyugati határainak az átlépésétől. Preventív intézkedéseken kívül mást, hangsúlyozta, Magyarországtól sem vár. Elegendő, ha a Kárpátok vonalát megerősítik. Ez viszont szükséges, mert „ha az orosz bolsevizmus ezt a korlátot áttöri, esetleg Bécsig vagy még tovább jutnak előre”.

A német katonai vezetés köreiben ugyan felmerült Magyarország aktív részvételének a lehetősége is, Hitler azonban ismételten és határozottan elzárkózott ez elől. Álláspontja valószínűleg azzal magyarázható, hogy tisztában volt a magyar hadsereg felszerelésének hiányosságaival, s azzal még inkább, hogy a honvédség igénybevétele esetén a magyarok további revíziós igényekkel lépnének fel. A román olaj és katonai erő miatt ezt különösen Erdély esetében tartotta volna zavarónak. Ismerve a magyarok gondolkodásmódját és reményeiket, Barthának ugyanakkor megcsillogtatta annak lehetőségét is, hogy „a háború végén elkerülhetetlen általános rendezésnél a baráti Magyarország részére esetleges előnyök elképzelhetők”.

A náci Németország végső vereségével vagy esetleg egy megegyezéses békével számoló nyugatbarát konzervatív és ellenzéki demokratikus körök számára, akik Teleki Pál logikáját követve a kivárás, sőt lehetőség szerint a háborúból való kimaradás politikáját ajánlották a kormánynak és a kormányzónak, ez a német álláspont teljes mértékben megfelelt. A németek győzelmét feltételező antibolsevista szélsőjobboldali körök, és az addigi német sikerek által mélyen impresszionált katonai vezetés viszont csalódott volt. Ők mindent megtettek annak érdekében, hogy ez a német álláspont megváltozzék, s ha ez mégsem sikerülne, Magyarország akkor is, önként csatlakozzon a Szovjetunió elleni támadáshoz.

nol.hu

Folytatás itt olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top