L. Simon László szerint elfogadható szempont, hogy bizonyos uniós elvárásoknak eleget tegyen a kormány, amíg azok nem sértik a magyar törvényhozást és szuverenitást. A parlament kulturális és sajtóbizottságának elnöke a fidesz.hu-nak arról is beszélt: láthatóan Európában egyfajta értelmiségi szerepválság zajlik. A politikus az internetszabályozást érintően a nemzetgazdasággal kapcsolatos problémákra hívta fel a figyelmet. Emellett elárulta: leginkább Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédére kíváncsi.
– Számítottak ekkora viharra?
– Ilyen súlyú támadásra senki sem számított. Tudtuk, hogy komoly visszhangja lesz a médiatörvénynek, láttuk azokat a pontokat, amelyek az újdonság erejénél fogva vitát válthatnak ki. Az alapján, hogy a nyomtatott sajtótermékek regisztrációja és tartalmi kérdéseinek a szabályozása ugyanabban a törvényben valósul meg, mint ami az elektronikus és online médiumokra vonatkozik, sejteni lehetett, hogy ez lesz a legkényesebb pont. Európában a printmédiumok szabályozása ugyanis nem egy törvényben történik meg az elektronikusokéval. Ennek vannak szimbolikus okai is. A január elsejétől érvénybe lépő magyar médiatörvény számos eleme viszont másutt is ismert. Kijelenthetjük: ilyen törvény, amilyen a miénk, nincs még egy, ez tény és való, viszont a francia vagy a német médiatörvény is teljesen egyedi. Magyarán: nincs két ugyanolyan médiaalkotmány. Ha az unió megvizsgálja az elfogadott jogszabályt, és adott esetben bele kíván szólni a nemzeti szabályozásba – amire egyébként nem feltétlenül van hatásköre -, akkor szerintem joggal várhatjuk el, hogy vegye górcső alá a német, a francia vagy a brit mintát is, és ugyanúgy vizsgálja meg, a sajtószabadság az összes uniós tagállamban hasonlóképpen érvényesül-e, mint nálunk. Tehát ugyanígy kérdéses, mi a helyzet e téren Görögországban, Szlovákiában, Hollandiában, Svédországban, és még sorolhatnánk.
– Az Európai Bizottság jogtechnikai és jogharmonizációs kérdésekben fogalmazta meg kifogásait. Ön szerint mikor születhet végső megállapodás?
– Sólyom László volt köztársasági elnökkel értek egyet, aki azt mondta nemrég egyik előadásában: ha a magyar médiatörvénnyel kapcsolatosan valamiféle korrekcióra van szükség, azt nem egy európai biztos vagy bizottság fogja megmondani, hanem a magyar Alkotmánybíróság. Amennyiben az AB valamilyen aggályt fogalmaz meg, az Országgyűlésnek lépnie kell. Ettől függetlenül elfogadható szempont, hogy bizonyos uniós elvárásoknak eleget tegyünk, de csak addig, ameddig azok nem sértik a szuverenitásunkat és az önálló törvényhozásunkat. A franciáknál például állami protekcionizmus van a saját kultúrájuk védelme érdekében, minden területen, beleértve a médiahasználatot is. Mi több tekintetben a francia példát vettük alapul, eszerint határoztuk meg, a műsoridő hány százalékát kell egy médiumnak magyar zenei művek bemutatására fordítania. A parlament tavaszi ülésszakában meg fogjuk vizsgálni, milyen irányban van valamiféle együttgondolkodási, megegyezési lehetőség az unió illetékes szerveivel. A szakbizottsági tárgyalások után a plenáris ülés elé kerülhet a médiatörvény a szükséges módosításokkal együtt, ha egyáltalán szükség lesz erre.
– A vádak szerint a központosított hírszolgáltatás felszámolja a sokszínű médiát. Mi erről a véleménye?
– Ez nem igaz. A piacon egy közszolgálati és egy nagyon változatos magánrendszer működik. Lehet arról beszélni, ki mennyi támogatást kap, de nem hiszem, hogy ezek olyan kérdések lennének, amelyek a sajtószabadságot bármilyen formában veszélyeztetnék. Az, hogy a közszolgálati rendszert hogyan alakítjuk át és milyen modellt hozunk létre, pusztán szakmai kérdés. Ezen érdemes vitatkozni, szakmai mederben tartva a vitát, de az ellentétek nem erről szólnak, hanem politikai töltetük van: a kétharmados többséggel rendelkező magyar kormányt és annak miniszterelnökét, Orbán Viktort támadják.
– Erre az Európai Parlamentben is láthattunk példát…
– Ha valaki úgy gondolja, hogy Daniel Cohn-Bendit beszéde – amely gyakorlatilag nem volt több, mint „üvöltésfolyam” – egy mértéktartó, udvarias, az európai normákhoz igazodó, tárgyszerű és szakszerű felszólalásnak minősíthető, akkor érzésem szerint nem ugyanazt a közvetítést látta, mint amit én. Megítélésem szerint a képviselő mint egy őrült üvöltött végig a felszólalásában, Orbán Viktort elmondta mindennek, például Európa Chávezének, de nem tudott három tárgyszerű mondatot sem megfogalmazni arról, hogy a médiatörvény miért nem jó, pontosabban mi benne a rossz. Kifejezetten populista módon fogalmazott. Teljesen egyetértek Mezei Balázs filozófussal, aki azt nyilatkozta az egyik blogon, vegyék már észre, Cohn-Bendit az Európai Parlament Torgyánja.
A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.
Forrás: fidesz.hu