Close

Vékás Sándor: Vadgesztenye

Borongósba fordulnak a lombok lassan,
ősz koronázza már nagy fejét a fáknak.
Mozog a lég, gesztenyeszár pattan,
mosolygó tüskések barna gyönggyé válnak.

Még olyan fiatal, s máris rozsdabarna,
mint villan a szépség tüskéi alól,
megfogod, felveszed, tán ő is akarja,
ilyen gyönyörűnek az ember meghajol.

Otthon aztán később szép dobozba téve
a nézegetni vágyók megszeretgetik,
majd polcról polcra rakva lesz kis kacat féle,
végül, hogy hová lett, már meg sem kérdezik.

Csak nekem fáj az a szép, barna pillanat,
mikor rátaláltam a gesztenyefák alatt,
csak én tudom, melyik polcon, hogy melyik könyv alatt
álmodik, s tölti ki didergő álmomat.

2010. szeptember 24.

Forrás: www.vekas.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top