Borongósba fordulnak a lombok lassan, 
ősz koronázza már nagy fejét a fáknak.
Mozog a lég, gesztenyeszár pattan,
mosolygó tüskések barna gyönggyé válnak.
Még olyan fiatal, s máris rozsdabarna,
mint villan a szépség tüskéi alól,
megfogod, felveszed, tán ő is akarja,
ilyen gyönyörűnek az ember meghajol.
Otthon aztán később szép dobozba téve
a nézegetni vágyók megszeretgetik,
majd polcról polcra rakva lesz kis kacat féle,
végül, hogy hová lett, már meg sem kérdezik.
Csak nekem fáj az a szép, barna pillanat,
mikor rátaláltam a gesztenyefák alatt,
csak én tudom, melyik polcon, hogy melyik könyv alatt
álmodik, s tölti ki didergő álmomat.
2010. szeptember 24.
Forrás: www.vekas.hu