Mértékegységek, szakkifejezések, nyelvhelyesség
Még a holt nyelv is (pl. a latin) változik, fejlődik, ha nem is szerkezetében, de szókincsében. Egy élő nyelv, mint pl. a magyar, természetesen állandó mozgásban van, változik – fejlődik és romlik (egyidejűleg). Akiknek szívügyük a nyelvhelyesség, nem gátolják a nyelv fejlődését, de küzdenek a nyelv romlása ellen (sokszor reménytelenül). Az igazi veszély nem az idegen szavak terjedésében van. Ha nem nagyképűségből használ valaki idegen szót, akkor abban semmi kivetnivaló nincs, még akkor sem, ha van magyar megfelelője – ugyanis a kettő között mindig van legalább árnyalati különbség, gyakran sokkal nagyobb.
Nem vagyok arról meggyőződve, hogy a nyelvújítók tevékenysége valóban olyan hasznos volt, ahogy azt az iskolában tanítják. Azt minden esetre elérték, hogy a magyaroknak nehezebb idegen nyelvet megtanulni, mint másoknak, mert a másik nyelvnek nem csak a nyelvtanát kell elsajátítanunk, hanem szókincsének 99 %-a is idegen nekünk. Mekkora különbség van mondjuk az orosz és az angol nyelv között, mégis sokkal könyebben bővíti angol szókincsét egy orosz diák, mint egy magyar: az orosz nyelvújítók nem írtották ki a francia eredetű szavakat, a mai orosz nem is érzi azok idegen voltát, mint ahogy ma már mi sem érezzük szókincsünk 80 %-áról, hogy azok mongol, török, szláv stb. eredetűek.
Egészen más a helyzet a magyar szavak, kifejezések helytelen, pongyola, és ami mérnöki szempontból még sajnálatosabb, hibás, szakszerűtlen használatával. Az alábbiakban néhány elrettentő példát mutatok be abban a reményben, hátha lesz neki foganatja legalább 5 %-os hatásfokkal.
*
Lóerő
Az oktatásban csak a kilowattot kell(ene) használni. Néhány idősebb kollégánk azonban nem tudja „elfelejteni” a lóerőt (a kilowattnak nem „érzik” a nagyságát). A hallgatók a középiskolában kizárólag az SI mértékegységet használják. De ha a szaksajtóban lóerőt (is) olvasnak, egy idő múlva rászoknak: az egyetemi élet ugyanis csak 5 (egyeseknek 7-8) évig tart, viszont a média évtizedeken át bombázza az olvasóit a maga (jó vagy hibás) kifejezéseivel. A két mértékegység kevert használata (kW/LE) csak megnyújtja a lóerő agóniáját (lásd: akó, véka, négyszögöl, hold stb.).
Önsúly.
Egyetlen egy oktató sem használja. A helyes kifejezés: saját tömeg. Mértékegysége: kg. Hasonlóan, mint a teherbírásé.
Ellensúly
Mivel egy bizonyos tárgy nevéről van szó, nem kifogásolható kifejezés (a mérlegre is súlyokat rakunk).
Terhelés.
A „régi” használatnak megfelelően erő, ami származhat tömegtől (súly, vagy súlyerő), folyadék- vagy gáznyomástól, rugótól stb. Mértékegysége a newton (kisbetűvel!), rövidítve: N (nagybetűvel!), vagy kN stb. Sokan magát a tömeget nevezik terhelésnek. Lehet, hogy el kell fogadnunk mindkét értelmezést, amikor is a mértékegységből derül ki, hogy erőről vagy tömegről van szó.
Terhelhetőség
A terhelés kétértelműségéből következik, hogy a terhelhetőségnek is két értelme van (a mechanikában) attól függően, hogy tömeggel vagy erővel akarunk valamit terhelni, ennek megfelelően a mértékegysége kilogramm vagy newton.
Tengelyterhelés, kerékterhelés.
Ha arra a függőleges erőre gondolunk, ami a kerék és az útfelület között ébred, akkor egyértelműen helyes kifejezés. Mértékegysége: newton. Ha azonban kg-ban adjuk meg, akkor tömegről, illetve a tömegnek egy ten-gelyre (egy kerékre) jutó részéről van szó, s ehhez más elnevezést kellene használni. Sajnos, a teher szó kétértelműsége miatt valószínűleg marad a tengely(kerék)terhelés szó kettős használata is. (Új szót keresni mint pl. tengely-teherviselés, tengelyteherhányad, valószínűleg reménytelen próbálkozás lenne)
Tengelynyomás, keréknyomás.
Tengelynyomás nincs, keréknyomás létezik: a kerékterhelés (erő) osztva a kerékfelfekvés felületével (területével). Ennek a neve hivatalosan pascal (Pa), kifejezése N/m2. A németek valóban használják is ezt a nevet erre a fogalomra (is), hazánkban inkább név nélkül, magát a kifejezést (általában kN/mm2-t) használjuk. (Folyadék- és gáznyomások esetében természetesen mi is használjuk a pascalt!). A keréknyomás megállapítására egyébként ritkán van szükség, pl. terepjáró gépkocsi terepjáró képességének a jellemzésére.
Nyomás
Hivatalosan minden területegységre jutó erőt nyomásnak kellene hívni, s mértékegységként a pascalt kellene használni, így a már említett keréknyomás mellett pl. a (mechanikai) feszültséget (,) is. A gyakorlatban nyomás alatt folyadék-, ill. gáznyomást értünk. Itt a pascal mellett megengedett a bar használata is, ami nagyságrendben megegyezik a ma már nem használható atmoszférával, ezért sokan szeretik (az egyetemen általában nem használjuk).
A pascal a gyakorlat számára túlságosan kicsi, ezért a tudományos számítások kivételével legtöbbször a kPa-t (szívócső-depresszió, gumiabroncs-nyomás stb.) és a MPa-t használjuk (égésfolyamat, dízelbefecskende-zés stb.). Az utóbbi azért (is) kedvelt, mert számszerűleg megegyezik a N/mm2 -rel, aminek persze nincs neve, de könnyű vele műszaki számításokat végezni.
Vákuum, depresszió
Vákuum: légköri nyomásnál kisebb abszolút nyomás. (Nagy vákuum kis nyomásérték.) Depresszió: két nyomás (pl. a légköri nyomás és a vákuum) közötti különbség. (Nagy depresszió nagy nyomásérték.)
Sebesség
A sebességet leggyakrabban km/h-ban adjuk meg, de lehet kilométer/órá-ban is, esetleg km/óra-ban, azonban nem szabad km/ó-ban. Ugyanis ha rövidítünk, csak a szabványos rövidítéseket használhatjuk, az „ó” nem megengedett rövidítés. Hasonló a helyzet a m/s-mal, vagy m/s-cel (kiolvasva: méter per szekundummal, illetve méter per másodperccel, de nem méter per essel!). A hangegyeztetés mindenféle rövidítés esetében fontos! Például: valami lehet olcsóbb 40 DM-val (40 márkával), s nem 40 DM-mel vagy DM-el (déemmel)! A magyar forint esetében sem úgy írjuk, hogy 40 Ft-vel (eftével), hanem 40 Ft-tal (forinttal).
Szögsebesség, fordulatszám
A szög mértékegysége a radián, aminek a kifejezése: 1 – értelmezéséből (ív per sugár méter/méter) kifolyólag. A szögsebességé: s-1, amit sokan gyakorlati okokból 1/s-nek írnak, ami nem igazán szerencsés. Akkor már jobb, ha közvetlenül a szám után írjuk a „per s”-t: (pl. = 30/s). Hasonló a helyzet a fordulatszámmal (nem fordulatszámnál!): n = 2000 min-1, vagy 2000/min, vagy – ha nem rövidítünk – 2000/perc. Ragozva: Nyomaték 2000/min-on (kiejtve: kétezer per minutumon), s nem 2000/min-en, még kevésbé 2000/min-nél. Jobb: 2000/percen, de legjobb, ha nem ragozzuk: 2000/min fordulaton (de nem fordulatnál!).
A -nál, -nél ugyanis a magyarban helyhatározó (és hasonlító) rag! Időhatározóként nem használható: bírósági eljárásnál helyett eljárásban vagy eljáráskor, karbantartásnál helyett karbantartáskor, motornál helyett motorban (vagy -on) stb. A médiában igen gyakori hiba! Nagy fordulatszámon (nem fordulatszámnál!), de: gyors fordulaton (nem fordulatnál!).
*
4 lábú – 4 lábas
Ha már áttértünk a mértékegységekről a nyelvhelyességre, akkor folytassuk a „négylábú kontra négy lábas” perrel. Amikor még én a műegyetemre jártam, Kovácsházi és Jurek négyhengerű motorról beszélt, s nem négyhengeresről. Ma? „16 szelepes motor”.
Miről is van szó? Tizenhat db. szelepes – azaz nem résvezérlésű – motorról, vagy egy darab tizenhat szelepű motorról? Nos, ebben a kérdésben a tanszéken sem egységes ma már az álláspont.
Mivel ez a pongyola és magyartalan szóképzés ritkán okoz félreértést, ezért néhány oktató megengedhetőnek tartja a „szelepes”-t mindkét esetre („szél ellen…”) annak ellenére, hogy tudják, nem mindegy, mikor melyiket használjuk az -ú, -ű (-jú, -jű) és az -s (-as, -es) melléknévképző közül a mennyiségjelző melléknév képzésekor (s nem képzésénél!).
Ugyanis, ha a mennyiség mérhető (nem megszámlálható), akkor: 2 literes, 4 méteres, 6 amperes stb., de ha megszámlálható: 2 fedelű, 4 szelepű, 5 ajtójú stb.
A minőségjelző melléknév képzésekor (nem képzésénél!) nincs ilyen probléma, mindkét képző megkötés nélkül használható: nagy erejű erős, rugós rugózatlan, hengeres (motor) Wankel-motor, szelepes résvezérlésű stb.
Sajnos, ez a pongyolaság az élet más területein is elterjedt. Míg pl. a Hazai s Külföldi Tudósítások 1821-ben ezt írta: „mintegy 30-40 házak állíttattak fel, melyek mind két emeletűek…”, addig ma már mindenki 2 emeletest mond, s csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy 2 darab emeletes házról, vagy egy darab 2 emeletű házról van szó. Természetesen ma már hiábavaló próbálkozás lenne az „emeletű” kifejezés visszaállítása. Mint ahogy a jó hangzást is sértené, ha négyszemélyű autóról beszélnénk a négyszemélyes helyett, már csak azért is, mert az autónak nincs egyetlen személye sem, de vannak benne ülések, vagyis: négyülésű.
Meghajtómű, meghajtás
A ricinus meghajt, a hajtómű hajt! mondta annak idején Kovácsházi. Akár kétkerék-, akár négykerékhajtás (nem négykerékmeghajtás) esetén.
Elsőkerékhajtás – mellsőkerékhajtás
Az utóbbi hibás: az autónak nincs melle. Elülső melléknév rövidített alakja: első (lásd: hátulsó = hátsó). Az véletlen, hogy az 1. (első) sorszámnév alakilag megegyezik az elülső melléknév rövidített alakjával.
*
Robbanómotor
A belsőégésű motorra általában nem jellemző a robbanás: talán a „kopogásos égés” közelíti meg leginkább a robbanás fogalmát. (Lancsarics: „A múlt században kísérleteztek a robbanómotorokkal. Később abbahagyták, mert túl gyakran kellett a kezelőket pótolni.”) Helyesen nyílván: belsőégésű motor.
Üzemanyag
Az esetek 95 %-ában hajtóanyagról (benzinről, gázolajról) van szó. Pedig az üzemanyag ennél lényegesen tágabb fogalom: mindazon anyagok összessége, amelyek az üzemeltetéshez szükségesek, a hajtóanyagtól kezdve az olajokon, a hűtő- és a fékfolyadékon, a desztillált vízen stb.-n keresztül mondjuk a jégmentesítőig. Furcsán néznének ránk egy boltban, ha 2 kg. gyümölcsöt kérnénk. Nyilván megkérdeznék, mire gondoltunk, almára vagy szilvára?
Az üzemanyagtartály helyett is helyesebb benzin- vagy gázolajtartályt mondani, vagy egyszerűen: tank (ez is csak annyira idegen szó, mint maga a benzin vagy a gázolaj). Elvégre tankolni szoktunk.
Egyébként a benzint (gázolajat stb.) tüzelőanyagnak hívjuk, ha nem a jármű, hanem a motor felöl közelítjük meg, mondjuk motorok összehasonlításakor (nem összehasonlításánál!). A tüzelőanyag-cellát sem szabad(na) üzemanyag-cellának hívni.
Automata – automatikus
Az első: főnév. A második: melléknév (jelző). Sebességváltó: automatikus. A berendezés, a szerkezet, ami automatikussá teszi a sebességváltó működését, az az automata.
Kormányszervo – szervokormány
Az első: hagyományos kormánygép kiegészítve különálló szervoberendezéssel. A második: szervo-szerkezettel egybeépített kormányszerkezet. (Nem tudjuk: szervo vagy szervó, v. ö.: rádió, de: elektro) Vannak, akik az idegen szó helyett szívesebben hallanának olyan magyar kifejezéseket, mint kormányrásegítő, kormánysegély stb. Lehet, hogy igazuk van? Igaz, amikor 1957-ben a Technikában egy új Ford szervokormányról szóló cikknek valaki azt a címet adta, hogy „amerikai kormánysegély”, az olvasószerkesztő gyorsan kijavította kormányszervóra.
Karburátor – porlasztó
Karburátor (nincs jó magyar neve!): összetett porlasztórendszer, amiben van mondjuk alapjárati, hidegindítási és gyorsítási porlasztó a főporlasztón kívül. (Egyesek próbálták meghonosítani a „gázosító” elnevezést nem sok sikerrel.)
Gyorsító fokozat gyorsmeneti fokozat
A „gyorsító fokozat” mindenre való, csak gyorsításra nem! Helyesen: gyorsmeneti fokozat. Akkor kapcsoljuk, amikor elértük a kívánt (nagy) sebességet (nem gyorsítunk tovább!), de nem akarjuk, hogy a motor túl gyorsan forogjon. Ha – pl. előzés céljából – mégis gyorsítani akarunk, akkor vissza kell kapcsolni a „direktbe” (idegen szó, de meghonosodott).
Van nagyterű, megnövelt terű, egyterű családi autó VARIA
Tudjuk, miről van szó. De az eddig használt elnevezések nem szerencsések, mert a lényeget nem fejezik ki. A legrosszabb a „van” (kiejtve: væn, de a magyarok „van” és „vanok”-nak, vagy „ven” és „venek”-nek ejtik), ami eredetileg (Amerikában) csukott szekrényű teherszállító járművet jelentett, bár az utóbbi időben ott is tágabban értelmezik. A „van” magyar szövegkörnyezetben leírva is, kiejtve is zavaró – ha éppen nem nevetséges. Ilyen-olyan terű? A limuzin 3 terű (motor-utas-csomagtér), a kombi 2 terű, a mikrobuszok között vannak egyterűek. (Hány terű az angliai taxi, amelyben a sofőrt üvegfal választja el az utastértől?) Családi autó? – a lényeget ez sem fejezi ki. Amikor teherszállításra használják, akkor éppen a családtagoknak nincs benne hely.
Az autó fő jellegéből kellene kiindulni: a belseje variálható! Csak ülések: (majdnem) minibusz. Néhány ülés, nagy csomagtér: kombi. Két vagy egyetlen (!) ülés, sima padlófelület: kisteherautó. Legyen a neve varia? Mint ahogy volt varia-bútor. Ez még külföldiül is érthető (egy németnek említettem, neki tetszett). De lehet, hogy variant lesz, egy márkanévből kiindulva (az AC pumpa, a ferodo, a magnetofon stb. mintájára)?
Centírozás – centrírozás
Ha valaki egyáltalán meri használni a kerékkiegyensúlyozás „külföldi” nevét, akkor nyilván nem centizni akarja a kereket, hanem centrumba hozni a tömegközéppontját. Tehát: centrírozás. Ennek ellenére nagyon sok cégtáblán olvasható a centírozás. De ha már szóba került a cégtábla, bizony nem ritka a „szervíz” a szerviz helyett.
Háromutas hármas katalizátor
A „háromutas” a „three way” hibás, felületes fordítása. A „way” ugyanis nem csak utat jelent az angolban, hanem módot, szempontot is. Nyilván arról van szó, hogy a hármas hatású, vagy egyszerűen csak hármas katalizátor háromféle káros-anyagra hat (számunkra) kedvezően.
Üresjárat – alapjárat
Mindkét kifejezésre szükség van, csak helyesen kell használni! Üresjárat: terhelés nélküli „járat” bármekkora (!) fordulatszámmal (az üresben felpörgetett motor is üresjáratban forog). Az alapjárat az üresjárat speciális esete: a leglassúbb – még stabil – forgás.
Biztosíték biztosító
Biztosíték: letétbe helyezett pénz, tárgy. A villamos áramkörbe biztosítók vannak beépítve.
Biztosít ad, nyújt, eredményez stb.
„Biztosít”: a lusták és választékosságra képtelenek körében népszerű jolly-jocker szó (lásd: izé): „a nagy szilárdság megbízható működést biztosít…” (eredményez). „…lehetőséget biztosít…” (ad). „…kényelmet biztosít.” (nyújt). Legyünk allergiásak a biztosít szóra: százszor gondoljuk meg, mielőtt használnánk!
Égőkamra égéskamra
A kamra nem ég, a kamrában égés zajlik le, tehát égéskamra.
Töltéscsere töltetcsere
A töltés egy folyamat, minek során a töltet cserélődik, tehát: töltetcsere!
Hajtókar hajtórúd
Létezik hajtókar is („kurbli”), de a dugattyú és a forgattyústengely között hajtórúd van.
Önindító indító
Az indítómotor nem csak saját magát indítja („önindító”), hanem a belsőégésű motort is!
Kézifék rögzítőfék
Kézifék nem rossz név, főleg ha egy konkrét autóról van szó, de ha általánosságban beszélünk a rögzítőfékről, akkor gondolni kell arra, hogy azt gyakran lábbal kell működtetni.
Ólommentes ólmozatlan
Ólommentes benzin nem létezik. Ólmozatlan: tudatosan nem tesznek bele ólmot, azaz nem ólmozzák.
Lökésgátló lökhárító? Lengéscsillapító?
Lökésgátló: sokszor nem tudni, mire gondol az illető: lengéscsillapítóra, vagy lökhárítóra? Kerülendő szó.
Parkírozás parkolás
Nem világos, mire gondol az illető, amikor parkíroz: gépkocsival való parkolásra vagy parkosításra. A parkírozás egyértelműen kerülendő (németből mechanikusan átvett) szó.
*
Emelkedik vagy nő, magas vagy nagy
Négy szó, négy fogalom. Szinte hihetetlen, s egyben elszomorító, hogy mennyire keverik ezek használatát mind a hétköznapi beszédben, mind a sajtóban s ami a legsajnálatosabb, a szakirodalomban is. A lusta pongyolaságnak nincs felső határa.
Valójában mit kell(ene) érteni e négy kifejezésen?
Nagy bármilyen mértékegységgel, számszerűen (is) jellemezhető, bármilyen mennyiség méretének (egyik) minősítő jelzője. Tehát nagy (vagy kicsi) lehet az adó, az ár, („mértékegységük” a forint), de a nyomás (Pa), a feszültség (V), a teljesítmény (W), a fogyasztás (liter/100 km) vagy a literteljesítmény (liter/kilowatt) is. Ugyanakkor rendre magas nyomást, magas feszültséget, magas fogyasztást stb. olvashatunk, hallhatunk hi-básan. Nincs mértékegysége magának a számnak, mivelhogy az önmagában is „számszerű”, ezért beszélünk nagy számokról (nagy százalékokról, kamatokról, arányokról stb.). Természetesen más jelzők is használhatók a nagyság jellemzésére (jelentős, fokozott stb.), de magas csak ritkán lehet, mert:
magas a nagy speciális esete: kizárólag hosszúsági mértékegységgel jellemezhető, valamilyen alapvo-naltól függőleges irányban mért, vagy értelmezett hosszúsági méret minősítő jelzője. (Egyéb irányokban lehet valami széles vagy keskeny, szűk vagy bő ezeket általában helyesen használjuk.) Tehát magas (vagy ala-csony) lehet a jegenyefa, a polc, az ülés stb., mind-mind a földtől, padlótól stb. számítva. De magas vagy ala-csony lehet mindenféle szint, színvonal, állás (pl. vízállás); ezeket szerencsére ritkán minősítik „nagy”-nak. De ha valaminek nem csak magassági mérete van (pl. polc, ülés stb.), akkor az lehet nem csak magas, de nagy is!
Nőni vagy csökkenni bármilyen mértékegységgel (számmal) jellemezhető mennyiség tud (természetesen a magasság is), feltéve, hogy fizikailag képes rá. Nőhet a szám, a nyomás, a jegenyefa, a hiány, az adó, az ár, az összeg, a munkanélküliség, a teljesítmény, a fogyasztás stb., stb. Nyilván nem nőhet a polc, a szék stb. Vagyis a növekedés-csökkenés méretváltozást jelent. (Ha valaki unja sokszor leírni, kimondani a nőni, növekedés szavakat, akkor se emeléssel „színesítse” az írását, beszédét, hanem vegye a fáradságot a növekedéssel egyenértékű szavak keresésére: a teljesítmény, a hatásfok pl. javulhat, a munkanélküliség fokozódhat, az árnövekedés helyett mondhatunk drágulást is.)
Emelkedni vagy süllyedni függőleges helyzetváltozás egy adott (tényleges vagy elképzelt) szinthez képpest. A tárgyak (polc, szék stb.) természetesen tudnak emelkedni (miközben a méretük nem változik!). Ugyancsak tudnak emelkedni a vízszintes vonalhoz, szinthez kötődő fogalmak is, mint pl. a színvonal, a vízállás stb. De ami nem képes helyváltoztatásra, az nem is emelkedhet (nyomás, teljesítmény, fordulatszám, frekvencia, stb.). Egy szám is csak akkor emelkedhet, ha valamiből, mondjuk fából kifaragják, s beteszik egy liftbe.
Ami tehát nem testesíthető (nyomás, feszültség stb.) vagy nem ábrázolható (értelmezhető) valamilyen alapvonalhoz képpest, az nem emelhető, nem emelkedhet, csak növelhető, növekedhet. De alapvonalhoz viszonyítjuk a vízszintet, az árszínvonalat stb. is, ezek tehát emelkedhetnek, az életszínvonal süllyedhet stb. (sajnos).
Valószínű azonban, hogy néhány hibás szótársítás már végképp kiirthatatlan, pl a magas láz (amihez az emelkedő higanyszint képzete társul), a magas vérnyomás (szintén higanyszál!), a magas kamat (ami a százalék viszonylagosságával függ össze), de az áremelés/árleszállítás stb. is,
Százalék – százalékpont
„A hatásfok 20 %-ról 30 %-ra javult. A 10 %-os növekedés ennek és ennek köszönhető…” olvasható sok esetben. Pedig a hatásfok 50 %-kal nőtt! Ez felel meg a 10 százalékpontnyi növekedésnek.
Történő való stb.
Az égéskamrában történő folyamat… A hatásfokkal történő számítás… és még millió példa a „történő” sablonos (németes) használatára a „való” (végbemenő stb.) helyett. Ha helyettesíthető a valóval (végbemenővel stb.), ne használjuk!
Legoptimálisabb?
Vannak szavak, amelyeket jelentésűknél fogva nem lehet fokozni: optimális, precíz, maximális, kitűnő stb. Ezeknek a szavaknak nincs közép- és felsőfokuk, ha egy valamit jellemzünk! Más a helyzet, ha több véleményt, megállapítást stb. hasonlítunk össze: „a három megoldás közül az övé a legoptimálisabb (legprecízebb, legkitűnőbb) változat”.
Le van írva – valaki leírta
Nagyon sokan abban a tévhitben vannak, hogy a (határozói) igeneves szerkezet magyartalan (németes). Óriási tévedés! Ez a bibliában is le van írva, a kapu zöldre van festve stb: állapot a jelen időben. Leírt, festett: cselekvés a múlt időben. Hibás tehát, ha valaki a határozói igenév helyett melléknévi igenevet használ állítmányként (és nem jelzőként): „ebben az ügyben ő is érintett” (mit érintett?). „Az a szöveg kézzel írt” (a szöveg tud írni?), „a kapu zöldre festett” (a kapu tud festeni?).
Közép-kelet-európai kelet-közép-európai
…mondják hol így, hol úgy, ha Skodáról vagy Daciáról beszélnek. Nyilvánvaló, hogy ezek kelet-közép-európai autók. Közép-Kelet-Európa valahol Moszkva környékén (Kelet-Európa közepső részén) van, s arrafele Moszkvicsokat és Ladákat gyártanak. Magyarország (Szlovákia stb.) Közép-Európa keleti felében helyezkedik el, szemben pl. Ausztriával és Csehországgal, melyek a nyugati felében, függetlenül mindenféle politikai beállítottságtól.
Egyébként a fő baj az, hogy ezt a földrajzi fogalmat államhatárokkal akarják definiálni. Kis országok esetében még csak-csak, de pl. Németország keleti része, Olaszország északi csücske, Lengyelország déli vidéke is – földrajzilag – Közép-Európához tartozik. Sőt, Európa és Ázsia közötti földrajzi határ nagy része egyáltalán nem definiálható államhatárokkal
Médiák médiumokok?
A Kárpátok több Kárpátokból (Keleti, Déli stb.) áll, mégsem mondjuk, hogy Kárpátokok. Nem egészen azonos a probléma a médiákkal, de az közös, hogy a média is (önmagában) már többes szám! Egyes szám: médium (eszköz). Vannak női médiumok (akiken keresztül érintkezésbe lehet kerülni a holtakkal), vannak oktatási médiumok (diavetítő, film stb.), s vannak olyanok, mint a nyomtatott sajtó, a televízió, a rádió, az internet stb. Ezek együtt: média (s nem médiák!). De ma már nem csak a kommunikációs médiumok együttesét értjük média alatt, hanem egy tágabb fogalmat: magát a kommunikációt, eszközeivel, embereivel, termékeivel stb. együtt. A médiák kifejezés még akkor is elgondolkodtató, ha előzőleg külön beszéltünk mondjuk európai és amerikai médiáról, vagy nyomtatott és elektronikus médiáról. (Hasonló a helyzet a kurrikulum-kurrikula szóval is.)
Internet
Végül néhány szót az internet befolyásáról a magyar nyelvre. Sokan kárhoztatják. Pedig úgy gondolom, hogy az internet sem rontja, hanem (általában) fejleszti nemcsak az írást, de magát a nyelvet is. „A rengeteg rövidítés, egyszerűsítés sok esetben ellentmond a magyar helyesírásnak” – olvastam egy újságcikkben. Erről Heltai „mozi”-ja jut az eszembe. A magyar nem szereti a hosszú szavakat, nem véletlenül születnek a „mozi” mintájára olyan szavak, mint pl. a szia, a busz, a troli, a kovi, a pari, az ubi stb., melyek hallatára sok magyartanárt a rosszullét környékez – indokolatlanul. De nekem tetszenek az olyan internetes rövidítések is, mint pl. légyszi, progi stb.