A Greenpeace sajtótájékoztatón mutatta be a helyszínen vett minták eredményeit. Az értékek meglepően magasak voltak, többek között az arzén-koncentráció kétszerese a vörösiszapra jellemzőnek. A Greenpeace a kolontári katasztrófa helyszínén gyűjtött iszapmintákat párhuzamosan vizsgáltatta meg a budapesti Bálint Analitika intézettel és a bécsi Szövetségi Környezetvédelmi Hivatallal. Az eredmények egybevágóan azt mutatják, hogy az eddig nyilvánosságot látott adatok a valósnál jóval ártalmatlanabbnak festik le a mérgező iszap káros hatásait.
Az Állami Tisztiorvosi Szolgálat által október 7-én közzétett megnyugtató anyagokkal a Greenpeace érdemben nem foglalkozott, mivel azok az 1987-es mintavételen alapultak.
Az MTA állásfoglalása szerint „a vörösiszap nem tartalmaz az egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségű kioldható nehézfémet”, higany például nem is található a vörösiszapban, továbbá a krómról és az arzénról szót sem ejt.
A Kolontár térségében egy nappal a katasztrófa után gyűjtött mintákban az arzén értéke 110 mg / kg, a higanyé 1.3 mg / kg és a krómé 660 mg / kg volt. Ez a teljes kiszabadult iszapmennyiségre nézve 50 tonna arzént jelent. A Bálint Analitika a kolontári árok vizében 0,25 mg arzént mért literenként, ami 25-ször nagyobb az ivóvízben elfogadott egészségügyi határértéknél. Ez a szennyezés hosszú távú kockázatot jelent a vízbázisokra és az ökoszisztémára egyaránt.
Az arzén növényekre és állatokra egyaránt mérgező, gerinces állatoknál és embereknél súlyos idegkárosodást okozhat. A higany elraktározódhat a táplálékláncban – különösen a halak húsában – és az arzénhoz hasonlóan idegrendszeri károsodást okozhat. Ahol és amíg az iszap PH értéke magasabb, ott ezek az anyagok viszonylag jól le vannak kötve, ám ahol a pH érték csökken – például a folyók vizében – ott ezek a mérgező anyagok könnyebben szabadulnak fel.