Az életben, két esemény elől nincs módunk menekülni: a születés és a halál elől. Érdekes megfigyelés, hogy egy-egy kultúrán belül, mennyire egyformán viszonyulnak e két eseményhez. Ha sikerülne elérni, hogy a szülés-születés egy háborítatlan, félelemmentes, szeretettel és értéssel teli folyamattá váljék, igen nagy társadalmi fejlődésnek számítana az emberiség történetében!
Zongoraművészként egy olyan cél hajt, hatja át az egész életemet és minden tevékenységemet, amit nehéz szavakba önteni. Egy szép világot szeretnék építeni, ahol az esztétika mindenhol jelen van. Nem csak az esztétikus környezetre gondolok és az esztétikus tárgyakra. Én az emberi viselkedésre is gondolok, az életvitelre is, az élet minden egyes eseményére. Az esztétika végülis egy sugárzás. Mert mi sugárzik egy mosolyból, egy kéznyújtásból? Mi sugárzik egy tárgyból vagy egy ételből? Mi sugárzik egy emberből egy átélt esemény után? Ebben a cikkben szeretném a művészként megélt érzéseimet, megfigyeléseimet, tapasztalataimat átadni a születésről, a szülésről, a halálról, és amit e kettő körbe zár, az Életről.
Egy pár évvel ezelőtt volt egy reklámkampány, amiben azt hírdették óriás plakátokon: “Bízza szakemberekre!” Arra biztattak már akkor is minket, hogy mondjunk le a hozzáértésről életünk minden fontos területén! Majd valahol valakik mások fognak érteni ehhez helyettünk. Szépen megoldják az összes problémánkat, mint a rabszolgáknak. Azok is mindig megkapták a koszt, kvártély, ruhát, munkalehetőség teljes ellátását.
Még egy másik kedves megfigyelésemet szeretném példaként említeni. Mi itthon sütünk kenyeret. Amikor az ismerőseink ezt megtudják általában igy zajlik a párbeszéd:
“Tényleg? Kenyérsütőgéppel, gondolom…”
“Nem! Kézzel… Tudjátok mennyire egyszerű kenyeret készíteni?”
Olyan kultúrában jutottunk, amiben azt próbálják elérni, hogy ne csináljunk semmit magunktól. Váljunk függővé a gépektől és olyan emberektől, “akiknek diplomájuk van”. Az a cél, hogy semmilyen problémával, semmilyen nehézséggel vagy fájdalommal ne legyünk képesek szembenézni és e-miatt a probléma, nehézség vagy fájdalom igazi okát ne próbáljuk, ne is akarjuk megszüntetni!
A szülés-születés területén, azt az üzenetet akarják átadni, hogy ez egy olyan dolog, ami véres és életveszélyes. Fertőtlenített fehér falak között kell, hogy történjen, zöld köpenyekkel és kesztyűkkel. “Természetesen szülni” olyan fogalom, ami nem létezik. A 21. századi fehér nők már csak érzéstelenítővel és konzernyítóval hozhatják világra gyermeküket, előre tervezett időpontban. Az van soron, hogy a fogamzás is legyen előre tervezett, pipettában, mivel a modern, konzum társadalmi fehér nők nem képesek egyáltalán gyereket nemzeni. A testük legyen csak egy szép dísztárgy, szigorúan kontrollált méretű formákkal. Rémüljenek el attól, hogy leamortizálják a Barbie baba kinézetű, karcsú testüket strapás, időrabló terhességekkel. Úgyis túl sokan vagyunk ezen a bolygón. Vásároljanak távoli, elmaradt országokból készre leszűlt, egzotikus babákat.
Ezek a szélsőséges elnyomói gondolatok.
Szerencsére léteznek más szemléletek is!
Férjemmel, Gáll Gregor szobrászművésszel, kerestünk valami mást, valami esztétikusabbat, amikor azt terveztük, hogy gyermekeink legyenek. Az első célunk az volt, hogy tanuljunk és tapasztalatot szerezzünk a témáról olyanoktól, akik tartós, kiemelkedő eredményeket értek el a témában. Próbáltuk visszanyerni azt a kompetenciát, ami valamikor a nőé volt – a szülés kompetenciáját.
Azzal kezdtem, hogy sok-sok könyvet, szülés történeteket olvastam. Asszonyokat kérdeztem. Azt kerestem, hogy valóban hol vannak az igazi veszélyek. Mik a terhesség és a szülés alatt előforduló problémáknak az igazi forrásai és azokat hogyan lehet kikerülni!
Egészséges életmódot éltem – semmi túlzással –, és a leendő terhességre gondolván megfelelő vitaminokat is szedtem.
Elmentem egy jó háziorvoshoz és megkértem, hogy vizsgáljon meg abból a szempontból, hogy teljes mértékben egészséges vagyok-e, nincsen-e semmilyen “tünetmentes krónikus betegségem, amire ráadásul egy terhesség hajlamosít”. Az volt az én hozzáállásom, hogy amennyiben egészséges vagyok, akkor képes lehetek gyermekek hordani és természetesen megszülni. Ki akartam kerülni minden előírt, de a legtöbbszőr felesleges orvosi vizsgálatot a terhesség alatt. A háziorvosom csodálkozott, de mivel intelligens és alapos volt (ráadásul nő), megértett.
Elmentem egy nőgyógyaszhoz is egyik klinikára hogy nőgyógyászatilag is megvizsgáljon. Itt kezdődtek a gondok. Előszőr is a Professzor Úrról nem mondhatom, hogy tapintatosan, “esztétikusan” viszonyult a női test legintimebb részéhez! Egy lélek nélküli eszköznek nézett, egy tehénnek, aki tud beszélni! Az ultrahang értékelése szerint cisztám volt a petefészken. Adott hozzá gyógyszert, de azt mondta, hogy mivel már 4 cm átmérőjű, a műtét elkerülhetetlen. Ráadásul hormon kezelésre lehet szükségem, mert a vizeletvizsgálat azt mutatta… Sírva kidobtam a receptet, és mivel éppen Belgiumba kellett mennem – a szüleimhez -, ott kerestem egy másik nőgyógyászt. Szerencsére kompentensebb volt és humánusabb. Megmutattam neki az ultrahang képét, mondván, hogy műteni akarnak. Csodálkozott, és azt mondta, hogy ez nem ciszta, hanem pete, egy szép nagy egészséges pete!
Egy hónappal később terhes voltam!
Mivel hallottam is, és olvastam is az Alternatál Alapítványról, Dr. Geréb Ágnesről és az otthon szülésről, elmentünk az egyik tájékoztató estre. Ezt az egy hetes szülésre felkészítő kurzus követte. Sok mindenről szó volt, de főleg arról, hogy milyen egy szülés egy problémamentes terhesség után, addig zajlik jól és komplikációmentesen, amíg a nő figyelmét nem irányítják másra. Lehet ez akár egy rutinvizsgálat, egy személy ki-bei mászkálása, egy szoba csere, mikor pl. a vajudás után át kell menni a szülőszobába, stb,stb.. Megértettük a fontosságát, hogy a szülésnél jelenlévőknek annyi legyen csak a szerepük, hogy támogassák a nőt, megfigyeljék a folyamatot, és csak akkor “cselekedjenek”, ha arra igény és/vagy szükség van.
Aztán eljőtt a nagy nap, amikor megtapasztalhattuk, hogy Dr. Geréb Ágnes jelenléte egy szülésnél egyszerűen fantasztikus. Úgy tud ott lenni, egy házaspár életének a legintenzívebb pillanataiban, hogy engedi teljes mértékben, hogy ezt átéljék! Közben akkor tudja a finoman olajozott kezét pont a jókor, a jó helyen a jó mozdulattal oda tenni, hogy jobban nem is lehetne megálmodni sem. Úgy tudja meghallgatni a babának a szivét, hogy az egyáltalán nem szakítja meg a szülés folyamatát. Ha a fájások erősek, ha a folyamat hosszú és már fárasztó – mert a baba nagyon nagy, és az anya (azaz én) kicsi – ránézni elég volt ahhoz, hogy feltöltődjek, mert a tekintetéből megértés, szeretet, bizalom és kompetencia sugárzik.
Térdelve, a férjem nyakát átölelve szültem meg első gyermekemet, Isis lányunkat 2000. január 25-én 15.45 órakor, repedés és vágás nélkül. Az sem váltotta be a “jóelőre” károgó varjak rémjóslatait, hogy kétszer volt rátekeredve a köldökzsinór a nyakára. Rózsaszín volt a bőre, a súlya 4 kg, hossza 55 cm. Nem vitték el fürdetni. A baba a mellemre mászott és elkezdett szopni. A köldökzsinórt csak azután vágta el a férjem, hogy az megszűnt pulzálni, és már nem szállított oxigént a baba táplálására. Aznap este együtt vacsoráztam a családommal. Éjszaka a baba köztünk aludt. Abban az ágyban született, ahol szerelmesen megálmodtuk.
Művész szemmel azt mondom, hogy EZ az esztétika a szerelemben és a szülés teljes folyamatában. Bizony létezik olyan, hogy szerelemben megszületni!
Ilyen szép sülést kívánok minden szerelmes párnak!