150 éve született Bláthy Ottó és 125 éve mutatták be a transzformátort – a Magyar Szabadalmi Hivatal és az Elektrotechnikai Múzeum közös kiállítása október 7-ig még megtekinthető
A nagy távolságú energiaátvitel ma is használatos rendszere a transzformátor és a párhuzamos kapcsolás elvén alapul, mely a Ganz-gyár három kiváló mérnökének, Bláthy Ottónak, Déri Miksának és Zipernowsky Károlynak a nevéhez fűződik.
2010-ben ünnepeljük Bláthy Ottó születésének 150. évfordulóját, a transzformátort pedig 125 éve, 1885-ben mutatták be nyilvánosan az Országos Általános Kiállításon a Városligetben.
A kettős jubileum alkalmából a Magyar Szabadalmi Hivatal és az MMKM Elektrotechnikai Múzeuma közös kiállítást rendezett a hivatal épületében.
Bláthy Ottó Titusz (1860. augusztus 11., Tata – 1939. szeptember 26., Budapest) a legnagyobb magyar feltalálók egyike, az elektrotechnika úttörője.
1882-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a bécsi műegyetemen. Később New Yorkban, az Edison-műveknél járt tanulmányúton. 1883-tól kezdett dolgozni a Ganz Villamossági Gépgyárban.
Érdeklődése nagyon korán az elektrotechnika irányába fordult, autodidakta módon képezte magát, és főleg Faraday és Maxwell munkásságát tanulmányozta. Michael Faraday volt az, aki 1831-ben meghatározta az elektromágneses indukció törvényét, mely szerint a mozgó mágneses tér a közelében lévő vezetőben áramot hoz létre.
Bláthy nagyon hamar rájött, miként lehet az elméleti következtetéseit a gyakorlatba is átültetni: elsőként neki sikerült a világon mágneses köröket méretezni, és ennek alapján már 1883-ban át tudta alakítani a gyár egyenáramú gépeit. Első szabadalma az önműködő higanyos feszültségszabályozó volt.
Zipernowsky Károly korán felismerte ifjú kollégája kiváló képességeit, ennek köszönhető, hogy az 1884. évi Torinói Olasz Nemzeti Kiállításon Bláthy képviselte a Ganz-gyárat. Itt ismerte meg Gaulard és Gibbs ún. szekunder generátoros váltakozó áramú áramelosztó rendszerét.
Lucien Gaulard és John Dixon Gibbs rendszere nagyfeszültségű primer áramot kapcsolt sorosan, és azt 1:1 áttételű, nyitott vasmagú készülékeken vezették át.
Bláthy rámutatott ennek a rendszernek a hiányosságaira és csekély hatásfokára, a problémát legfőképpen a soros kapcsolásban látta. Megoldásként vasrúddal rövidre zárta az induktor pólusait és megfigyelte a vasmag zárásának hatását.
Hazatérve beszámolt tapasztalatairól Zipernowskynak, aki akkor már Déri Miksa közreműködésével a párhuzamos kapcsolású áramelosztás rendszerén dolgozott.
Ők hárman közösen dolgozták ki 1885-ben az új áramelosztási rendszert, amely a transzformátornak elnevezett indukciós készülékek alkalmazásán alapult. Habár a feltalálók soha nem árulták el, melyikük milyen arányban vett részt a tervezésben, az azonban bizonyos, hogy a transzformátor zárt magos kivitele Bláthy ötlete volt.
Az elektromos ipar fejlődését gátolta, hogy az addig alkalmazott dinamó csupán közeli helyekre tudta zavartalanul átadni az áramot, mivel nagyobb távolság esetén az energia túlnyomó része a vezeték felmelegedése miatt elveszett. A kor elektrotechnikusai tisztában voltak azzal, hogy olcsó áramátvitelt csak feszültségnövekedéssel lehet elérni. Az egyenáramú kísérletek azonban sorozatosan kudarcba fulladtak.
A három tudós közös szabadalma erre a problémára válaszolt: megoldotta a villamos energia nagy távolságra minimális veszteséggel való szállításának a problémáját, és lehetővé tette az ipar és a háztartások gazdaságos és olcsó világítással való ellátását.
Az új, transzformátoros elosztórendszer a Ganz-gyárnak komoly helyzeti előnyt jelentett, sorra kapta a külföldi megrendeléseket az áramfejlesztő gépek és transzformátorok gyártására, üzembehelyezésére. Az első megrendelés 1885-ben érkezett Svájcból: szállodák és kisebb települések villamos világítására.
Azonban az első villamos világítási hálózat, amely nemcsak egy-egy épület ellátására szolgált, hanem egy egész város ellátására alkalmas volt, Rómában létesült. 1886. októberében helyezték üzembe a Cerchi hőerőművet Róma mellett. Ezt követte 1892-ben egy másik hatalmas erőmű, egy vízerőmű Rómától 28 km-re, Tivoli környékén. A Ganz-gyár e két erőművet kapcsolta össze, nagyfeszültségű távvezetékkel, transzformátorrendszer segítségével. A világszenzációt nemcsak a transzformátorrendszer alkalmazása jelentette, hanem az is, hogy hőerőművet és vízerőművet kapcsoltak össze, és a nagyfeszültségű távvezeték 27 km hosszú volt.
Látható tehát, hogy Bláthy, Zipernowszky és Déri szabadalma milyen hatalmas horderejű volt.
Bláthy nevéhez számos egyéb találmány is fűződik: 1886-tól összesen 96 bejelentett szabadalma volt.
1889-ben hozták forgalomba indukciós fogyasztásmérőit, amelynek súlyát később állandóan csökkentette. A műszert 1889-ben az USA-ban is szabadalmi oltalomba vették. A minden háztartásban megtalálható „villanyóra” lényegében ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek ő megalkotta.
Vízturbinás generátorok állórészében alkalmazott, ún. tört horonyszámú tekercseléséért 1900-ban a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert.
Dolgozott együtt Kandó Kálmánnal is, majd Kandó 1931-ben bekövetkezett halála után ő dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját is; ez a rendkívül bonyolult gép a Kandó-mozdonyok legmegbízhatóbb része lett.
Bláthy mindezek mellett rajongott a csillagászatért, híresen jó fejszámoló volt és remek sakkozó. Több mint 400 soklépéses matt-feladványt készített, sakkfeladványokat tartalmazó könyve 1891-ben jelent meg Lipcsében.
Szeretett és tudott is élni nagyon.
Imádta a gyors autókat, a gépkocsivezetést; tiszteletbeli elnöke volt egy ideig az Autóklubnak.
Keleti szőnyegeket gyűjtött, lelkes kutyabarát volt, sikeres uszkártenyésztőként több díjat is nyert.
Magánéletéről alig tudunk valamit; egyes források szerint idős korában nősült meg: a házvezetőnőjét vette el feleségül.
Az olasz király 1907-ben a Corona d’Italia-rendjel tiszti keresztjével tüntette ki. A budapesti és a bécsi műegyetem 1917-ben tiszteletbeli doktorrá avatta, a Magyar Tudományos Akadémia 1927-ben tiszteletbeli tagjává választotta.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület díjat nevezett el róla.
2010-ben ünnepeljük Bláthy Ottó születésének 150. évfordulóját, és a transzformátort 125 éve, 1885-ben mutatták be nyilvánosan az Országos Általános Kiállításon a Városligetben.
A Bláthy Ottó emléke előtt tisztelgő és a transzformátort bemutató kiállítás a Magyar Szabadalmi Hivatal épületében (Budapest V., Garibaldi u. 2.) október 7-ig még megtekinthető, 10-18 óra között.
A kiállítás ingyenesen látogatható.
Forrás: mszh.hu