Close

Az indonéz konyha ínyencségei

Már hosszú hónapok óta itt lakunk Indonéziában, és konyhánk felszereltsége messze elmarad az otthonitól. Ráadásul drágább, ha magam főzök, így szinte mindig utcán eszünk. A következőképpen:
1. Megvárjuk, hogy az utcánkba betévedjen egy mozgó árus. Csak a hangokat kell figyelni: attól függően, mit árul, különböző hangokat hallatt: pl. ütögeti a fát: “Sate”, pálcikán sütött marhahús; ütöget egy bonanglemezt (gamelán hangszer része, kvázi kolomp): “bakso”, azaz húsgombócleves; fütyül, mint a kukta: kókuszrúd jávai cukorral (gőzzel készítik, az fütyül).
2. Warung: a legáltalánosabb módja az étkezésnek. A Warung családi vállalkozás, akár mi is indíthatnánk. Ehhez néhány gyékény, pár bambuszfa, egy sátortető, egy gázfőző, vok kellene, nem árt egy asztal sem (főleg nekünk, a vendégeknek nem feltétlenül). Engedélyek nem szükségeltetnek, mivel számlát sem adunk. 

A házunk elé kirakjuk az egészet, dől a lé. Italválasztékunk: tea, jegestea, meleg mandarin, jeges mandarin. Cukor mindig legyen néhány kilóval a konyhában, ha külön nem kéred, három evőkanálnyit kapsz a poharadba. Választék: RIZS, sült hal, sült csirke. Ezeket kérheted olajban sütve vagy grillezve. Olajban gyorsan megsül, nagy lángon, vokban, bő olajban. Grillezéshez elég egy cserép, benne szén, és egy egyszerű rács. A sült csirke általában felsőcomb, a hal pedig “lele”, folyami hal, a harcsához hasonlítható leginkább (bajsza van). Esetleg bővíthetjük a kínálatot: a csirke mellett kacsát is süthetünk, dupla áron. A lele mellett pedig árulhatnánk különböző halakat, például nilát, bawalt, guramet, rákot könnyen beszerezhetünk a piacon, tintahalat is. Ebben az esetben kiírhatjuk a sátorlapra: “Warung Sea Food”.
 
A képlet egyszerű: hal vagy csirke, plusz rizs egy kis zöldséggel. Elronthatatlan, bár előfordulhat, hogy nincs rendesen átsülve a hús.
Szóval kísérleteznünk kell: ki kell keverni egy olyan erőspistát, A siker kulcsa azonban nem ez, hanem a “Sambal”. Ez tulajdonképpen erőspista: csilipaprika, összemorzsolva (kőmozsárban) más zöldségekkel, fűszerekkel: hagymával, paradicsommal, citromfűvel, zölddel stb. Mindenhol kicsit más az íze, és ez adja az izét vacsoránknak is. A warungok ugyanis általában délután öt körül nyílnak, és addig vannak nyitva, amíg a készlet el nem fogy. amelytől hanyatt dől az egész szomszédság.
3. “Dibunkus”, azaz: csomagolva. Egy sült csirkét nem érdemes becsomagoltatni, egy “nasi gorenget” vagy “mie gorenget” igen. A sült rizst, vagy a sült tésztát papírba csomagolják, tűzőgéppel összetűzik, feket nejlonba rakják. Otthon nem kell összepiszkolni a tányért, papírból ehető.  A nasi goreng, a sült rizs nemzeti eledel, elkészítési módja a következő: 1. vokba vizet raksz, kicsit forralod, majd a csatornába öntöd, így kitisztítod az előző vendég maradékát, 2. olaj, 3. hagyma, 4. egyéb zöldségek, plusz sült csirke darabok (bőrével, egyébként én szeretem a csirkebőrt), 5. rántotta egy tojásból, 6. szójaszósz, erőspista. 6. Ha ez mind összesült, jöhet az előfőzött rizs. 7. só, cukor (!). Mindez nagy lángon. Elkészítési idő öt perc, kivéve, ha valaki foglalja előtted az egy darab rendelkezésre álló vokot.
Sült tészta elkészítése: ugyanaz, tésztával. De ne spagettitésztával képzeljük el, hanem vékony, tojástalan, súlytalan tésztát. Mondjuk mint a knai leves.
Aki nem bízik a warungok higiéniájában, annak azt üzenem: jártam én a Gundel konyháján is.
A nyugat ide is begyűrűzik: egyre több helyen kapható hamburger sült krumplival. Egy-kettő közülük nem áttetsző szürke vékony párizsiszeletből, hanem igazi húspogácsából készül. Gyakran igénybe veszem ezt a szolgáltatást.Pizzáért sem kell a Pizza Hutba menni (bűnrossz, méreg drága hely), nyílt néhány olasz jellegű pizzéria is. Egy pizza majdnem annyiba kerül mint Pesten, de ketten alig bírunk megenni egyet.Édességből a Brownie a menő, néhány cég kifejezetten finomat árul, de érzem, hogy még egy hónap, és örökre megundorodom a brownie-tól.A turistanegyedben még Cordon Bleau is kapható. De idáig nem süllyedünk.
Vissza a konyhába. Rendelkezésünkre áll egy gázsütő, vok, toaster, ez utóbbi elromlott. Ehhez képest készült már itt rakott krumpli is. Tejföl helyett angol import joghurt, kolbász helyett pirospaprikával (bevásároltunk egy hadseregnyit otthon), borssal, fokhagymával fűszerezett darált marhahús. Vehettem volna sertést a nagy hipermarketben, de indonézeket is vendégül láttunk. Vokban sütöttem össze. Nem volt épp rakott krumpli, de elfogyott.
Paprikás csirke kétszer is készült, és majdnem olyan lett, mint otthon. Itt is a tejföl hiányát kellett valahogy megoldani, a kissé édeskés joghurtból csak egy csöppnyi került a szószba, melyet bőven ellensúlyozott a bors és a pirospaprika, na meg a csili. Nokedliszaggató nélkül pokolian lassú a nokedlikészités, de időnk mint a tenger.
Két ízben készítettem ilyet: egyszer barátaink évfolyamtársainak. Talán ízlett nekik, bár az indonézek idegenkednek minden olyan ízvilágtól, amely számukra nem megszokott. Néhányan nem átallottak kecsöpöt rakni a húsra. Másik alkalommal a legnagyobb egyetem nemzetközi napjára készitettem egy nagyobb adagnyit. A nemzetek konyhái között mi a dél-koreai stand mellett foglaltunk helyet. A többiek ízlésesen megterített pult mögött, nekünk egy nagy lábos, nagy kanál. Palacsinta minden további nélkül. Sőt, Brownie, két teflonedénnyel, forgatva a tűz fölött.. Otthon főzni persze mindig költségesebb, de jelentősen szélesíti a repertoárt. A Carefurban (francia tulajdonú), illetve a Malioboro Mallban sokmindent lehet kapni, persze meg kell fizetni az árát. Hűtőnk nincs, a reggeli kávét (kotyogót hoztunk) instant tejjel isszuk. Kenyérért a Hanisba járunk, bár az ott kapható kenyér számunkra kicsit túl puha, szinte nyers. De lehet igazi cappuccinot inni. Egyszóval kajára nem sajnáljuk a pénzt, valamivel kárpótolni kell a moszkva téri hentes hiányát.
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top