Végre hazánkban is elindult valami a környezettudatos építészet érdekében: idén első ízben került megrendezésre a Zöld Építészeti Napok rendezvénysorozata és megalakult a Környezettudatos Építés Egyesülete is. A célokról, tervekről, eddigi eredményekről Fegyverneky Sándor országos főépítésszel beszélgettünk.
A környezettudatos építkezés rendkívül fontos dolog, hiszen a légkörbe juttatott, a klímaváltozásért nagy részben felelős szén-dioxid több mint 40 százaléka az épületekből származik. Magyarországon a lakóingatlanok közel kétharmada családi ház, így magától értetődő: a legtöbbet ezek tulajdonosai tehetik, tehetnék. Nem elég azonban csak a hőszigetelésre gondolni, hiszen a környezettudatosság nem csak szigetelés, arra is figyelemmel kellene lenni, hogy az építésnél felhasznált anyagoknak a húsz vagy negyven évvel későbbi bontásakor mennyi hulladék keletkezik, abból mennyi újra felhasználható és mennyi a lebomlásra képtelen műanyag. Vagy például arra gondolnak-e az építtetők, hogy mekkora környezetterhelés az építőanyagot az ország, vagy esetleg Európa másik feléből ide szállítatni, mennyi kipufogógáz jut így a levegőbe? A környezettudatos építés tehát egy nagyon sok új szempontot figyelembe vevő építtetői és tervezői magatartás. Amikor néhány hónappal ezelőtt megalakítottuk a Környezettudatos Építés Magyarországi Egyesületét, azt tűztük ki célul, hogy ezeket a módszereket és ezt a szemléletet terjesszük, mert idehaza az optimális energia-háztartású épületek technológiájának bevezetésében még csak a kezdeti lépéseknél járunk. Nagyon sok a tennivaló, és nagyon sok a kényszer.
A kényszer szóval az éghajlat-változásra céloz?
Szívesen céloznék erre, illetve arra, hogyha az épületeinket másképp építenénk meg, vagy a meglévőkön hajtanánk végre a kellő átalakításokat, akkor tehetnénk a klímaváltozás ellen. De sajnos most már ott tartunk, hogy csak a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás az, amit az épületeinktől remélhetünk. Gondoljunk például csak arra, hogy tavaly október első hetében megdőlt az évszázados melegrekord: Budapesten 29,5 fokot mértek, egy hétre rá pedig fagyott, és a hegyekben leesett az első hó. Ezeket az extremitásokat kell most már kezelnünk: az épületeink viharállóságával, a településeink csapadékelvezető képességével, de ez nemcsak magyar, hanem a határokon túlnyúló kényszer.
Decemberben ült össze Koppenhágában, az UNFCCC (United Nations Framework Convention on Climate Change) tagállamainak részvételével az a klímaügyi világkonferencia, amely az 1997-es Kiotói Konferencia folytatása volt. Ám amíg Kiotóban még arról beszélt a világ döntéshozó elitje, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a klímaváltozást a CO2 kibocsátás visszafogása révén lefékezzük, esetleg visszafordíthatóvá tegyük, addig Koppenhágában már arról volt szó, hogy az alkalmazkodás érdekében mit tehetünk, mert úgy tűnik, nem sikerült megállítanunk a változás trendjét. És tegyük hozzá: Koppenhága is csak negyedsikert hozott.
Mi ennek az oka – Nincs meg a megfelelő tudásunk, esetleg anyagi hátterünk?
A legfőbb akadály a felismerés, mivel a jelenlegi technológia által a rendelkezésünkre bocsátott megoldások közül vannak drágább, olcsóbb, hatékonyabb és kevésbé hatékony eszközök. Az épülettulajdonosé a választás, legyen ő egy családi házat birtokló magánember, egy kórháztulajdonos önkormányzat, vagy egy laktanyát üzemeltető honvédségi alakulat. Az Európai Unió minden tagállamával kidolgoztatta a saját épületenergetikai tanúsítási rendszerét, amelynek segítségével mérhető és meghatározható módon lehet egy-egy épület állapotát felmérni, a szükséges lépéseket megtervezni. Az első lépés mindig a hőszigetelés, illetve az ablakcsere, a második az adott épület légtömörré tétele, ha mindezek megvannak, akkor lehet beépíteni azokat a hőcserélőket, amelyek a hagyományos fűtést kiválthatják. Ha ezt a három beavatkozást elvégeztük, akkor az épületünk az addig felhasznált energiának a 15 százalékával lesz kifűthető. Ezt nevezzük passzívháznak.
Hogyan érhetjük el azt, hogy hazánkban is egyre több passzívház épüljön?
Egy olyan rendezvénysorozat zajlott le idén októberben Zöld Építészeti Napok címmel, ahol a passzívházak is bemutatkozhattak a szakmai és a szélesebb közönségnek. Nem lehet erről eleget beszélni: az emberek még mindig tájékozatlanok a lehetőségeikkel kapcsolatban. Az amerikai Platina minősítés során pl. a legkörnyezetbarátabb címet elért épület is csupán 6 százalékkal került többe, mint egy hagyományos ház, jó házat tervezni tehát nem drága, csak kicsit más gondolkodást igényel.