A kulturális államtitkár szerint a fővárosi könyvtárnak nem kellene Szabó Ervin nevét viselnie. Szőcs Géza szerint elég lenne, ha az intézmény az eredeti Fővárosi Könyvtár elnevezést használná, de ha már mindenképpen nevet kell adni neki, akkor ő Hamvas Bélát javasolná.
Vasárnap délelőtt a Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány közölte: kezdeményezik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nevének megváltoztatását, mivel méltatlanak tartják, hogy az egy kommunista ideológus nevét viseli. Szőcs Géza kulturális államtitkár ennek kapcsán azt mondta: „a könyvtár búcsúzzon el Szabó Ervin nevétől!”. Szőcs Géza szerint a kérdés eldöntéséhez szükséges lenne megvizsgálni Szabó Ervin életművét, azt, hogy létrehozott-e akkora értéket, ami indokolná ezt az örökre szóló elismerést.
Forrás: mandiner.hu
Valakit kommunistának minősíteni azért, mert 1917-1918 előtt, a háború idején a bolsevista frakcióhoz hasonlóan a 2. Internacionálé gyűlésén a háború ellen szavazott? Hogy szindikalista szociáldemokrataként kiállva a nézetei mellett a kommunistáknak előkészítette a talajt? Hogy ezzel felelős lett volna egy 19-es Tanácsköztársaság bekövetkeztének? Ilyen alapon szinte minden baloldali a kommunistáknak készítette elő a talajt – és szinte minden jobboldali a fasisztáknak.
Hogy szabad ilyen parttalanul vérbeli hazaárulóknak minősíteni másokat?
Ungváry Rudolf
Tisztelt Lista, Kedves Kollégák!
Ungváry Rudi iránt régóta érzett baráti tiszteletem fenntartásával szeretném vitatni álláspontját. Szabó Ervin igenis virtigli kommunista volt. Az 1918-as halálozási dátum nem ad ez alól feloldozást. Elég arra utalni, hogy a második internacionálé (vagy Második Internacionálé? nem is tudom) 1915-ben a kommunista platformnak a szociáldemokratákkal való szembenállása miatt szakadt szét. A két csoport között a legnagyobb elméleti (és gyakorlati) különbség abban állt, hogy míg a szociáldemokraták hazafias elkötelezettségükre hivatkozással támogatták saját kormányaik háborús erőfeszítéseit, addig a kommunisták – vérbeli hazaárulók – stratégiát csináltak saját hazájuk várható háborús vereségéből, s azt követő káoszra bazírozva a politikai hatalomátvételt fontolgatták. Szabó Ervin ez utóbbiakhoz tartozott. Szakmai tekintélyét – amely minden kétséget kizáróan megvolt neki – is latba vetve tudatosan exponálta magát politikai porondokon, ahol aztán ideológiájával Károlyi Mihálynak, Kun Bélának és a trianoni katasztrófának kövezte ki az utat. Hazaáruló magatartás, semmi kétség. Másik oppozícióm Rudi gondolatmenetével szemben a következő: Rudi képlete szerint, ha ma száműzünk kommunista neveket a köztudatból, akkor ugyanott vagyunk, ahol Rákosi Mátyásék voltak annakidején, amikor ők üldözték nemzeti elkötelezettségű neveket. Ezzel szemben azt állítom, hogy e kettő korántsem egykutya. Rákosiék gonoszságból, erkölcsi alap nélkül üldöztek embereket azért, mert hazafias érzelműek voltak, leegyszerűsítve a rossz üldözte a jót. Ami most történik az egy erkölcsileg teljesen megalapozott indíttatásból fakad: abból a szándékból, hogy kommunista ideológia képviselői ne kerüljenek piedesztálra; azaz ismét leegyszerűsítve a jó üldözi a rosszat. Vagyis a két eset pont fordítottja egymásnak. Ennek ellenére én is azt mondom, maradjon a FSzEK Szabó Ervinről elnevezve. Miért? József Attilának (ha ilyen sorrend készíthető egyáltalán) talán legrosszabb verse a Tömeg. Semmi kétség afelől, hogy kommunista ideológia hatja át. Egészen egyszerűen: nem ezért a verséért szeretjük. Tóth Árpád megírta Az új istent, amelyben önként és dalolva belebújt a messzezengő nagy meleg fenékbe. Babits Mihály direktóriumi alelnök volt a Tanácsköztársaság idején. És sorolhatnám. Azt gondolom, hogy a fentiekre hivatkozással mégiscsak halálos vétek lenne a magyarórákról száműzni a Ringatót, az Esti sugárkoszorút vagy a Jónás Könyvét. Ezekért ugyanis mindörökké szeretni fogjuk őket. A könyvtárosszakmának nagykorú művelői vannak. Ismerik Szabó Ervin munkásságát, és képesek eldönteni, hogy a Rudi által felsorolt szakmai érdemek mennyit érnek. És meg kell hagyni nekik a jogot, hogy Szabó Ervint ezekért szeressék. És el kell hinni nekik, hogy a szakmai és a politikai munkásságot világosan meg tudják különböztetni. Ezért kérem: ne tessenek babrálni azt a cégtáblát a Wenckheim-palotán!
Kiváló tisztelettel
Csabay Károly
Kedves Károly, az utolsó mondataiddal egyetértek, de hogy Szabó Ervint hazaárulónak tekintsük…ez nagyon történelmietlen és igazságtalan kijelentés. A háborúval sokan nem értettek egyet – legismertebb talán Ady Endre, de még maga IV. Károly király is intenzíven kereste a békekötés lehetőségét. Talán jellemző, hogy éppen az inkriminált időszakban követelte a közvélemény egyre hangosabban, hogy a nagyhatalmak hozzák végre nyilvánosságra háborús céljaikat, mert addig mindenki a hazafiassággal leplezte azokat. A háborút pedig nem a hazaárulók döntötték el, hanem az, hogy a körbezárt központi hatalmaknak elfogytak a tartalékai… Magyarországon ekkor nem voltak kommunisták a szó mai értelmében – ez a terminus technikus a későbbi, bolsevik típusú, szovjetbarát pártnak van fenntartva. Életveszélyes gondolkodás ezt kiterjeszteni a történelemben, hiszen akkor tényleg nagytakarítást csinálhatnánk a nemzeti panteonban, példának okáért Táncsics Mihály vagy Gasparich Márk is ere a sorsra juthatna…Szabó Ervin egy olyan marxista alapokon álló, inkább anarcho-szindikalista teoretikus volt, amilyenek Európa számos országában megtalálhatók voltak – de vajon kinek és hogyan árulták el hazájukat? Egymásnak? Az áruló mindig valamilyen idegen hatalom szolgálatában áll (ld. Rákosi Mátyás). Azt pedig egy 1918-ban elhunyt embernek felhánytorgatni, hogy különböző politikusok a halála utáni években miket követtek el…hát, ez tényleg méltánytalan. Szabó életének legnagyobb paradoxona, hogy miközben politikai nézeteit tekintve valóban sok mindenben nem vállalt közösséget az akkori politikai rendszerrel, és marxista alapon hirdette a nemzetköziséget, aközben országa és népe szolgálatában megalkotott egy nagyon előremutató és mélyen demokratikus szolgáltatási szisztémát, a nyilvános könyvtár modelljét, amellyel messze megelőzte korát (már ami a magyarországi körülményeket illeti), emellett bevezette az Egyetemes Tizedes Osztályozás gyakorlatát, amellyel pedig bekapcsolta könyvtárügyünket a nemzetközi vérkeringésbe. Ez a tevékenységét akár nemzeti értékként is kezelhetjük… és ezért mégis egyetértünk abban, hogy ne piszkálják azt a táblát a Wenckheim-palotán…
Baráti üdvözlettel
Kiss Gábor
Forrás: http://katalist-to-feed.blogspot.com/2010/09/re-katalist-fwd-szabo-ervin_5962.html