I. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a gyámhivatal felelősségéről
Nincs olyan jogszabály, amely felhatalmazná a Gyámhivatalt, hogy külföldi állampolgár kiskorút a Magyar Köztársaság területének elhagyására kötelezhessen, vagy arról dönthessen, hogy átadja a gyermek állampolgársága szerinti hatóságnak. Ennek ellenére Budapest Főváros V. kerületének Gyámhivatala az ország elhagyására kötelezett Magyarországon született, de az anyák által a kórházban hagyott román állampolgárságú gyermekeket, és át is adta őket a román gyermekvédelmi igazgatóság képviselőinek. Hibák vannak az ilyen ügyekben irányadó jogszabályokban, valamint az ügyintézők jogalkalmazási gyakorlatában is – állapította meg Szabó Máté ombudsman.
Csak a törvénynek megfelelően hozott határozat alapján lehet az ország elhagyására kötelezni a Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit, vagyis mind az Európai Unió polgárai számára rendszeresített tartózkodási okmánnyal, mind az Unión kívüli országokból származó humanitárius tartózkodási engedéllyel rendelkező, kísérő nélküli kiskorút is – következik az Alkotmány 58. § (2) bekezdéséből. A törvény az idegenrendészeti hatóság feladatává teszi a döntést, amit azonban a Gyámhivatal figyelmen kívül hagyott és felhatalmazás nélkül cselekedett – állapította meg Szabó Máté ombudsman. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, aki gyermekjogi szakombudsmanként, a Magyar Helsinki Bizottság és az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának panaszát vizsgálta.
A két szervezet román állampolgár gyermek ügyében fordult a biztoshoz. Mindkét gyermek Budapesten, kórházban született. A magyarul beszélő, de román állampolgárságú anyák néhány nap múlva ismeretlen helyre távoztak és az újszülötteket a kórházban hagyták. A gyermekek először csecsemőotthonban, majd éveken át az SOS Gyermekfalu hivatásos nevelőszülőinél, családi környezetben nevelkedtek, mígnem a Gyámhivatal kezdeményezésére Románia mindkét gyermeket állampolgáraként ismerte el és a repatriálásuk mellett döntött.
Az ombudsman több visszásságot is megállapított, amelyek sértették az Európai Unió polgárait megillető szabad mozgás és tartózkodás jogát, a gyermekek védelemhez, valamint a mindenek felett álló érdeke képviseletének elvét, a jogorvoslathoz való jogot, és más alkotmányos, valamint nemzetközi jogi követelményeket is.
A magyarul beszélő, tehát valószínűleg magyar nemzetiségű anya magyar nevelőszülőknél élő gyermekét például honosíttatni is lehetett volna. Miután az egészen fiatal kérelmezők honosítási eljárásában a nemzetbiztonsági ellenőrzés mellőzhető, az ő ügyeik akár három hónapon belül a köztársasági elnök elé kerülhetnek. A magyar állampolgárság megszerzése megteremtette volna annak esélyét, hogy a kiskorút Magyarországon is örökbe lehessen adni. A gyermekeknek azonban esélyük se volt rá, hogy megszerezzék a magyar állampolgárságot, ugyanis a Gyámhivatal által kijelölt eseti gondnokok nem kérelmezte a honosításukat.
A Gyámhivatal a gyermekeket átmeneti, vagy tartós nevelésbe is vehette volna, ki kellett volna jelölnie a gyámot, aki a gyermeket a saját háztartásában nevelő, a szükségleteit és igényeit jól ismerő nevelőszülő is lehetett volna. Ezzel szemben, a Gyámhivatal mindkét, magyarországi lakcímmel rendelkező gyermeket – a birtokukban lévő tartózkodási okmányokra tekintet nélkül – ideiglenes hatályú elhelyezés alatt tartotta mindaddig, amíg átadta őket a román gyermekvédelmi hatóság szakembereinek.
A gyermekvédelmi törvény a döntés időpontjában ráadásul kizárta az ideiglenes hatályú elhelyezés elrendelésével szembeni fellebbezés lehetőségét, ezért nem volt lehetőség arra, hogy a felettes hatóság rendes jogorvoslat keretében észlelje és orvosolja a Gyámhivatal törvénysértését. Ezt a helyzetet már az Alkotmánybíróság is észlelte, ezért 2010. szeptember 30. napjával megsemmisítette a törvény ilyen korlátozását.
További probléma, hogy máig érvényben vannak azok a kétoldalú szerződések, amelyeket a magyar állam az egykori szocialista országokkal, közöttük Romániával is kötött. A több, mint ötven éves magyar-román szerződés értelmében a gyámsági ügyekben a gyermek állampolgársága szerint illetékes hatóságok járnak el. A román állampolgárságú, kísérő nélküli kiskorúak gyámsági ügyeiben tehát – tekintet nélkül a magyarországi lakóhelyükre – a román jogot kell alkalmazni. Annak ellenére, hogy a hajdani szocialista országok, illetve utódállamaik többsége már tagja az Európai Uniónak, ezeket a megállapodásokat még nem vizsgálták felül és nem vetették egybe az Uniós joganyaggal.
Vizsgálata összegzéseként Szabó Máté ombudsman megállapította, hogy Gyámhivatal eljárása figyelmen kívül hagyta az Alkotmány, a Gyermekjogi Egyezmény, az Európai Unió elsődleges jogforrásait, továbbá a nemzetközi elvárásokat. Az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok részben a hatályos jogszabályok hibás, illetve hiányzó rendelkezéseire, részben az eljáró szervek jogalkalmazási hibáira vezethetők vissza.
* * * * *
II. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a telekadóról
Szélsőséges esetben az ingatlan értékét meghaladó adót is kivethet az önkormányzat, miközben nem lépi túl a törvényben meghatározott maximumot. A helyi adókról szóló törvény olyan rendkívül tág mozgásteret biztosít a helyi képviselő-testületek számára, ami sértheti az adózók jogbiztonsághoz, tisztességes eljáráshoz való jogát – közölte az állampolgári jogok biztosa egy vizsgálata tanulságaként.
A telekadó alapjának meghatározásához a helyi adókról szóló törvény ad keretet, ám ez egyes helyzetekben alkalmas lehet arra, hogy az adóköteles, beépítetlen ingatlanok valós piaci értékéhez és az adóalanyok teherviselő képességéhez képest méltánytalanul magas adót vessenek ki. Így vélte egy panaszos is, aki azt is megírta beadványában, hogy a helyi önkormányzat nem volt hajlandó méltányossági eljárásban mérsékelni az adót.
A bepanaszolt önkormányzat viszont a vizsgálatot indító Szabó Máté ombudsmannak azt fejtette ki, hogy helyesen járt el, mivel a telekadó mértékét az a helyi adókról szóló törvény keretei között, a terület nagysága alapján, a törvényben megszabott felső határnál lényegesen kisebb összegben állapította meg. A panaszos ezzel szemben azt sérelmezte, hogy néhány év után összesítve már az ingatlan forgalmi értékét meghaladó összeget kellene kifizetnie adóban.
Az ombudsman megállapította, hogy az adóhatóság eljárása nem egyeztethető össze az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseivel, szemben áll a jogállamiság elvével. Amikor pedig arra hivatkozva utasítja el a méltányosság alkalmazását, hogy az önkormányzati rendelet nem ad rá lehetőséget, az adóhatóság sérti az adózó tisztességes eljáráshoz jogát is. Az adózás rendjéről szóló törvény szerint ugyanis a magánszemély kérelme alapján az adótartozás, valamint a bírság- vagy pótléktartozás méltányossági eljárásban erre vonatkozó helyi szabályozás nélkül is mérsékelhető.
Bár a helyi önkormányzati alapjogok között a képviselő-testület hatásköre, hogy a törvény keretei között meghatározza a helyi adók fajtáit és mértékét, figyelembe kellene venni, hogy az egyes országrészekben erősen eltérhetnek az adózók jövedelmi viszonyai és más a beépítetlen ingatlanok forgalmi értéke. Ezért előfordulhat, hogy bár a telekadó mértékének megállapításánál a képviselő-testület a törvényi maximum kereteit nem lépi túl, a négyzetméter alapú adóalap meghatározása során az önkormányzat szélsőséges esetben akár az ingatlan valós forgalmi értékét meghaladó adót is kivethet.
Az ombudsman felhívta az érintett önkormányzat figyelmét arra, hogy a méltányossági kérelmek elbírálásakor kiemelt figyelmet fordítson a vonatkozó törvényi rendelkezések betartására. Az országgyűlési biztos azt javasolta a nemzetgazdasági miniszternek, hogy fontolja meg a helyi adókról szóló törvény felülvizsgálatának lehetőségét, mert a helyi sajátosságokhoz és az adóalanyok teherviselő képességéhez jobban igazodó, a jogbiztonság követelményének megfelelő szabályozással elkerülhetővé válna a beépítetlen telkek forgalmi értékéhez képest feltűnően aránytalan mértékű telekadó kivetése.
* * * * *
III. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az autópálya építkezéseken talált gyermekkorú munkavállalókról
Nincs olyan előírás, hogy értesíteni kell a gyermekek védelmére hivatott szerveket, ha egy ellenőrzés során a munkaügyi felügyelőség gyermekkorú munkavállalót talál. Az ombudsman szerint jogszabályi rendelkezések ilyen hiánya veszélyezteti a gyermekek védelemhez, gondoskodáshoz való jogát, jogbiztonságát. Szabó Máté megállapítását azután tette, hogy sajtóhírek szerint az M7-es autópálya építkezésén gyermekkorú munkavállalókat találtak.
Magyarországon is érvényben vannak a gyermekmunkát tiltó nemzetközi egyezmények. A törvényi tilalom ellenére kiskorúakat foglalkoztató munkáltatókat akár több millió forintra is büntethetik, ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy megszüntesse a problémát és az okokat, amelyek miatt a gyermekek munkát vállalnak. Szükséges volna valamennyi érintett szerv együttműködése, aminek része a hatóságok közötti kommunikáció. Kiemelkedő a gyermekjóléti szolgálatok és a gyermekek védelmével megbízott más szervek szerepe, mert az ő feladatuk, hogy észleljék, jelezzék, feltárják a gyermek foglalkoztatásához vezető körülményeket. Amennyiben ugyanis a gyermek dolgoztatásának oka az anyagi ellehetetlenülés, a szociális kiszolgáltatottság, akkor például megfelelő védelmet jelenthet a gyermek számára, ha a családot a szociális ellátás eszközeivel támogatják.
Bár Magyarországon a közfelfogás szerint egyáltalán nincs gyermekmunka – illetve csak egy-egy kirívó esetben fordul elő – mégis rendszeresen találkozhatunk szórólapokat osztogató, szüretelő vagy egyéb idénymunkát végző, az útkereszteződésekben szélvédőt mosó, sőt esetenként kolduló gyermekekkel. Ezeket a tevékenységeket azonban a társadalom nem tekinti munkavégzésnek és többnyire maguk a gyermekek sem kizsákmányolásként élik meg a foglakoztatásukat: pénzkereseti lehetőséget látnak abban, hogy az iskola helyett dolgozni mennek.
A munkaügyi felügyelőség arról biztosította az ombudsmant, hogy a gyermekek ügyeit különös figyelemmel kezelik, és a gyermeket lehetőség szerint a szülő, vagy törvényes képviselő jelenlétében hallgatják meg. A konkrét ügyben, a kiskorú tanúvallomásáról készített helyszíni jegyzőkönyvből azonban az derült ki, hogy a gyermek nem kapott számára is érthető tájékoztatást a jogairól, és meghallgatásakor nem volt jelen az édesapja, pedig ő is az autópálya építésen dolgozott és a helyszíni ellenőrzés során őt is meghallgatták.
Az M7-es építkezéséről szóló sajtóbeszámolók után indított vizsgálatában az állampolgári jogok biztosa megállapította, hogy jelenleg nincsenek speciális, kifejezetten a gyermekek esetében alkalmazható eljárási előírások, így ha a helyszíni ellenőrzés során kiskorú foglalkoztatását észlelik, az ellenőrök a „szokásos”, azaz a felnőtt munkavállalóknál alkalmazott módon járnak el. A munkaügyi felügyelőségek – jogszabályi rendelkezések hiányában – bizonytalanok abban, hogy a kiskorúak jogellenes foglalkoztatását jelezniük kell-e a gyermekvédelmi hatóságnak. Az „eset súlya”, azaz a kiskorú életkora alapján, alkalmilag döntenek az értesítésről. A szóban forgó ügyben nem tájékoztatták a gyermek tényleges tartózkodási helye szerint illetékes jegyzőt vagy gyermekjóléti szolgálatot – akkor sem, amikor azt a megyei gyámhivatal több mint egy hónappal az ellenőrzést követően kérte. További egy hónap múlva a munkaügyi felügyelőség a bejelentett lakcím szerint illetékes gyámhivatalt értesítette, így a gyermek védelme érdekében szükséges intézkedések megtételére egyáltalán nem került sor.
A vizsgálat ugyanakkor rámutatott a helyi jegyző és Gyermekjóléti Szolgálat mulasztására is. Bár hivatalos úton valóban nem kaptak jelzést, a jegyzőnek tudomással kellett bírnia a gyermekmunkáról, hiszen ő maga és a polgármester is több országos sajtóorgánumnak nyilatkozott arról, hogy a faluban élő gyermekek munkát vállaltak az autópálya építkezésen. Arról is beszámoltak, hogy még Borsod megyéből is költöztek a településre családok, hogy a sztrádaépítésen dolgozzanak. A jegyzőnek, mint a gyermek védelméért felelős, elsőfokú gyámhatóságnak ennek alapján hivatalból észlelnie kellett volna az érintett gyermek veszélyeztetettségét és intézkednie kellett volna legalább a munkaügyi ellenőrzéssel érintett gyermek védelembe vételéről. Az iskolaidőszak alatt ugyanis a 13 éves gyermek jogellenes foglalkoztatása a kiskorú veszélyeztetettségének minősül, amely esetén a jegyző intézkedni köteles.
Összességében a biztos megállapította, hogy mindazok ellenére, hogy a 15 éves kor alatti kiskorúak foglalkoztatását a törvény szigorúan tiltja, sem a munkaügyi ellenőrzési hatóság, sem a gyermek védelmére hivatott szervek nincsenek felkészülve arra, hogy mit tegyenek abban az esetben, ha a gyermeket munkavégzésen találják. Ezzel kapcsolatban a biztos arra emlékeztetett, hogy a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikke értelmében az állami szerveknek minden esetben a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venniük.
* * * * *
IV. Az álalmpolgári jogok országgyűlési biztosa a nyelvvizsga felülvizsgálati kérelmének szabályozásáról
A felülvizsgálati kérelmet időben postára adta, a címzett – a nyelvvizsga központ – szerint lekéste, a miniszter a központra bízta, az ombudsman viszont megállapította, hogy nem is volt megfelelően szabályozva a határidő értelmezése, ami sérti a jogbiztonságot.
A gyermekkorú nyelvvizsgázó a sikertelen írásbelije után felülvizsgálati kérelmet küldött a nyelvvizsga központnak. Az azonban a kérelmet elutasította, mivel szerinte a levél a határidő után érkezett. Az oktatási és kulturális miniszter álláspontja szerint a vizsgaközpontok vizsgaszabályzatukban maguk határozhatják meg, hogy a postára adás vagy a beérkezés napja-e a felülvizsgálati kérelem előterjesztési ideje.
A nyelvvizsgáztatásról szóló kormányrendelet nem rendelkezik a határidő számításáról és arról sem, milyen jogkövetkezmények fűződnek a határidő esetleges elmulasztásához – derült ki Szabó Máté ombudsman vizsgálatában. Más, mögöttes jogszabály sem alkalmazható, hiszen a nyelvvizsgáztatás szabályait legmagasabb szinten egy kormányrendelet állapítja meg.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa emlékeztet az Alkotmánybíróság álláspontjára, amely szerint az eljárási cselekmények elmulasztásával járó jogkövetkezmények törvényi szabályozása legalább annyira fontos, mint magát az eljárási cselekményt (ez ügyben a határidő-számítási módokat) leíró rendelkezés. Ebből az elvből kiindulva az ombudsman megállapította: sérti a jogbiztonságot és a jogorvoslathoz való jogot, hogy a nyelvvizsgáztatásban nem értelmezhetők egységesen a határidő fogalma és elmulasztásának jogkövetkezményei. Ezért a biztos ajánlással fordult a szaktárcát vezető miniszterhez, hogy kezdeményezze a jogszabály kiegészítését.
A vizsgálat során kiderült az is, hogy nem tett eleget a döntéshozatali kötelezettségének az Oktatási Hivatal – amely jogosult az elutasított felülvizsgálati kérelmek ellen benyújtott panaszok elbírálására – és ez is sértette a jogbiztonság követelményét. A biztos kérte a nemzeti erőforrás miniszterét, hogy az Oktatási Hivatallal tartassa be a közigazgatási hatóság eljárására vonatkozó szabályokat.
Az ombudsman vizsgálata azt is felszínre hozta, hogy a vizsgaközpont nem mutatja meg a vizsgadolgozatot a gyermekkorú nyelvvizsgázók szüleinek. Ez ellentmond a gyermekek védelméről szóló törvénynek, amely a szülő kötelességeként fogalmazza meg, hogy iránymutatást, tanácsot és segítséget adjon gyermekének a jogai gyakorlásához, valamint annak érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket. Az ENSZ Gyermekek jogairól szóló, Magyarországon is érvényes egyezménye pedig az államok feladatává teszi a gyermeki jogok érvényesüléséhez szükséges törvények és intézkedések meghozatalát.
Mindezek alapján az ombudsman a szaktárcát vezető miniszter intézkedését kérte annak érdekében, hogy a nyelvvizsgáztatás során maradéktalanul érvényesüljenek a gyermekek jogait biztosító eljárási garanciák.
* * * * *
V. Az álalmpolgári jogok országgyűlési biztosa a háziorvosi praxis eladásáról
Az önkormányzatok jogszerű magatartásukkal is okozhatnak kárt a háziorvosi működtetési jog tulajdonosának. Nincs szabályozva, miképpen kártalanítanák azokat az orvosokat, akik elvesztik több millió forintért vásárolt háziorvosi praxisukat. Az ombudsman megoldást kér a minisztertől.
Egy háziorvos Nógrád megyéből Tolna megyébe költözött. A hivatását az új lakóhelyén gyakorolni is kívánta, ott új működtetési jogot kellett vásárolnia. Hogy megvehesse ezt az újat, árulni kezdte régi praxisát, ám a jogszabályok értelmében le kellett mondania róla, mert az előírt hat hónapos határidőn belül nem tudta értékesíteni. Szerinte azért nem, mert az önkormányzat a megürült háziorvosi praxist helyettesítésekkel töltötte be, és nem volt hajlandó szerződést kötni a vásárlóként jelentkező orvossal. A hoppon maradt egykori praxistulajdonos az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult segítségért.
Az önkormányzat magatartása akkor sem volt jogellenes, még ha valóban el is küldte az esetleges vevőjelöltet – ahogyan a még hivatalban volt korábbi egészségügyi miniszter is fogalmazott: „az önkormányzatok jogszerű magatartásuk következtében okozhatnak kárt a működtetési jog tulajdonosának”. Ez szerinte eddig azért nem tűnt fel, mert a praxistörvény hatálybalépésekor a rendszerben már bent lévő háziorvosok ingyen szerezték meg a működtetési jogot, így ők nyilvánvalóan másként élik meg annak ellenérték nélküli elvesztését, mint azok, akik azt időközben több millió forintért vásárolták meg. A praxisok értékét ugyanis alapvetően meghatározza, hogy az önkormányzat hajlandó-e az illető orvossal alapellátási szerződést kötni, hiszen ez garantálja számára a társadalombiztosítástól lehívható fix bevételt.
Szabó Máté ombudsman vizsgálatát összegezve megállapította, hogy a jelenlegi szabályozás több ponton is visszásságra adhat okot. Hiányzik például a kártalanítás intézménye és a praxisprogram működését szabályozó törvény, ami a bepanaszolt ügyben a tulajdonhoz való jognak, illetve a jogbiztonság követelményének ellentmondó helyzetet idézett elő.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez fordult, hogy a kártalanítás intézményének és a kártalanításra okot adó egyes helyzetek törvényi szabályozásának kezdeményezésével teremtse meg a tulajdonhoz való jog és az önkormányzati autonómiából fakadó alkotmányos alapjog összhangját. A biztos javasolta, hogy a miniszter kezdeményezze külön törvény megalkotását a praxisprogramról. Szabó Máté felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy az országos tiszti főorvos és az önkormányzatok bevonásával egységesítse a működtetési jog eltérő értelmezésén alapuló gyakorlatot.
Forrás: obh.hu