Az Aranycsapat hátvédje, edző, sportvezető, MÁV alkalmazott, a Dorogi Szénbánya munkása s végül, de nem utolsó sorban stadiontulajdonos. Kivételes ember, páratlan pályafutás. A hétvégén felavatták a róla elnevezett stadiont Dorogon, de nemcsak a Közép-Dunántúli kisvárosban ismerik. Az egész ország kívülről fújja a legendás hátvéd nevét, aki nem más mint, Buzánszky Jenő…
Buzánszky labdarúgó pályafutását 1938-ban, alig tizenhárom évesen a Dombóvári Vasutasban kezdte. Bár játéktudásával gyorsan kitűnt társai közül, Dombóvárról „csak” huszonegy évesen került a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz. Húszas éveiben MÁV alkalmazottként is dolgozott, a „Kazal” becenévre hallgató futballista. Azonban az ifjú hátvéd nem sok időre rendezkedett be, hisz a tavaszi idényben már tovább is igazolt, mégpedig a Dorogi Tárnához. A Tárna után, 1951-ben a Dorogi Bányászhoz került, ahonnan egyetlen vidékiként bekerült az akkoriban verhetetlen nemzeti válogatottba, vagyis az Aranycsapatba. A nemzeti tizenegy tagjaként világraszóló győzelmek részesévé válhatott. Amellett, hogy a Dorogi Szénbányában dolgozott, 1952-ben a helsinki olimpián aranyérmet szerzett a válogatottal. Bár eredeti posztja szerint hátvéd volt, az ellentámadásokból jócskán kivette a részét, s ezzel minden szurkoló megbecsülését kivívta magának. A szélsőhátvédet stabil technikai tudása mellett, gyorsasága miatt is dicsérték szerte a világon.
28 esztendősen részese lehetett az Évszázad mérkőzésén aratott 6-3-as győzelemnek. Az Aranycsapat az angolokat oktatta a híres Wembley stadionban 1953. november 25-én. Az 1954-es berni világbajnokságon a csapatnak, s vele együtt Buzánszkynak is ezüstérem lógott a nyakában. 1950 és 1956 között negyvennyolc alkalommal ölthette magára a címeres mezt.
