Csapategység

Egyedül nem megy. Bár egy francia romantikus film is ezt a címet viseli, mégsem Claude Berri drámáját látva jutott eszembe ez az oly sokszor hallott, mégis örök érvényűnek mondható kijelentés. Bár a Cézár-díjas alkotásnak is kijár a dicséret, maradjunk inkább hazai vizeken. Férfi öttusa csapatunk ugyanis bronzérmet szerzett a Kínában zajló világbajnokságon.

A körülmények tudatában, azt kell mondanom, tán túl is teljesítettek a fiúk. A Kasza Róbert, Németh Róbert, Marosi Ádám alkotta trió csapatként remekül „működött”, de egyéniben valamiért egyikkőjüknek sem jött össze. A tavalyi londoni vb-n győztes Marosi Ádám nagy reményekkel várta a versenyt, hisz a hazai Európa-bajnokságon nem úgy jött ki a lépés, ahogy azt előre eltervezte. Pardon a lövés. A záró, kombinált számnál sokadmagával együtt, szó szerint előtte magát, így egyéniben a dobogós helyezésektől jócskán elmaradva, a vert mezőnyben végzett a Cívisvárosban. Bánatára, a csapattal szerzett európa-bajnoki cím szolgált gyógyírként. Most, két hónappal később ugyanez a csapat ismét éremmel gazdagította közös medál kollekcióját. Ezúttal egy bronzérem került a fiúk vitrinjébe. 

A srácoknak egyéniben semmi sem jött össze a nap folyamán. Közepes vívással kezdték a reggelt, ennek ellenére csapatban a második helyen álltak. Legerősebb számunkban, az úszásban a várakozásoknak eleget téve előreléptek. Következett a harmadik szám, a mindig lutri lovaglás. Marosiék több verőhibát is ejtettek a „vágta” során, így a záró kombinált számnak úgy futottak neki a magyar csapat tagjai, hogy tudták, egyéniben semmi esélyük nincs a dobogós helyekre. Egyként nem, de csapatként még maradt egy halvány reményfolt az éremszerzésre. A Csengtuban rendezett döntő krónikájához tartozik, hogy a magyar hármas legjobbja, Marosi Ádám még a selejtezők során combizom-sérülést szenvedett. A reggeli vívásnál ennek megfelelően zavartan is versenyzett, mert a fájós lábát nem merte erőltetni. A reakció teljesen érthető, hisz egy sportolónak kétszeresen is oda kell figyelnie egészségre. Két tusa után, senki sem gondolta, hogy délután egyáltalán pályára tud lépni. Marosi hatalmas akaraterejéről tett tanúbizonyságot azzal, hogy fájdalma ellenére végig versenyezte a nap hátralévő részét. Nem magáért, a csapatért küzdött. Kasza Róbertre és Németh Róbertre gondolt, akiknek egyetlen éremszerzési lehetősége a csapatban rejlett. A 26 éves Marosi „áldozatos” fáradozásának a nap végére meg is lett a gyümölcse, hisz a litvánok és a csehek mögött, harmadikként ért célba a magyar trió. Bár Némethék kissé csalódottak voltak egyéni szereplésük miatt, a csapatbronz mindenért kárpótolta őket. Nem vitás, a fiúk csapategységből ötöst érdemelnek!