Close

Sziget Fesztivál 4-5. nap

A Sziget 4. napján a fesztiválozók már kissé kábán, de a megfelelő alkoholmennyiség elfogyasztása után már újra tettre készen sorakoztak fel a színpadoknál. A tűző napsütésben délután 3 órakor a Nagyszínpadnál a Vodafone Flash Mob-HAVERVAGYTÁNC csoport, akiket már első nap, a Hungaricum falunál volt szerencsém látni, bírta közös táncolásra az összegyűlteket. A szombati nap fegyvere, ha csak jelképes módon is, a vasvilla volt, a Tankcsapda szokásos, jó hangulatú zúzós rock koncertje után, amin érdekes módon, a szokásostól eltérően jóval kevesebb jelentek meg, az Iron Maiden lépett színpadra. Az Iron Maiden nagy csalódás volt az összegyűlt bakancsos tömegnek, a heavy metal Vasszűzei a koncert első felében játszott, kevésbé ismert nótáikkal és a botrányosan rossz hangosítással, amely a Nagyszínpad technikusait dicséri, csúnyán leszerepeltek.

A vasárnapi nap volt a Sziget fesztivál hivatalos 5. és egyben utolsó napja, amely igen jó koncerteket ígért és adott is, de sajnos az éjfél után ismét beköszöntő égi áldás hazakergette az egyébként reggelig bulizni akaró embereket. A délután folyamán, fél 5 magasságában a Danko Jones lépett a Nagyszínpadra, akik tisztességes koncertet adtak és ráhangolták a közönséget a következő együttesre. A Danko Jones után a szintén kanadai gyökerű Billy Talent következett, akik igazán a húrok közé csapva rendesen megugráltatták a közönséget. A koncert igazán pörgősre, nagyon élvezhetőre sikeredett, és még a Sziget egésze alatt nagyrészt csak álldogáló tömeget is sikerült megmozgatniuk. Sajnos az idei Sziget közönsége nem volt túl együttműködő a zenészekkel, a várva-várt tapsvihar és őrjöngés csak az első régiókban volt fellelhető és ott is csak ímmel-ámmal, hátul azonban legtöbbször csak az ácsorgás és a telefonálás volt az egyetlen tevékenység. A Billy Talent után a Kasabian lépett színpadra, akik egy nagyon felejthető, borzasztóan rossz hangosítású koncerttel „örvendeztették” meg a már igencsak gyülekező tömeget, akik mind az esti fő produkcióra kezdtek el szépen lassan összeverődni. A Kasabian túl erős basszusa, és az énekes körülbelül tízedik sorig elhallatszó hangja után igazi felüdülés volt a Sziget fesztivál idei utolsó Nagyszínpados fellépője, a Muse. A Muse koncertet izgatott várakozás előzte meg, de nem csak a koncert előtti órában, volt, aki a fesztivál egész hete alatt csak erre az egy koncertre várt lélegzetvisszafojtva. Az előadást nehéz lenne egyetlen szóval jellemezni, de ha mégis kellene, az jó szó rá egyszerűen csak: tökéletes.

 

 

Az előadás, melyet nem is lehetne a sima koncert szóval jellemezni, mert olyan művészien megkomponált és látványilag magával ragadó volt, az utolsó napra megtöltötte az egész Nagyszínpad előtti teret. A teltház már a koncert legelejétől garantált volt, a horribilis embertömeg még a leghátsó részen is egymást nyomorgatva bulizott. A színpadi fény show, a tömeget pásztázó zöld fények, melyek meglátásom szerint akár az anyahajó leszállópályáját is megjelölhették volna, kissé vakítóan hatottak a már csupán a zenétől teljesen leterhelt érzékekre. A hangzás maga volt a tökély, a dalok kifogástalan stúdió minőségben szóltak, Matthew Bellamy különleges hangja és összehangolt gitárjátéka mindenkit magával ragadott a közönség sorai között. A Muse koncert után a fesztiválozók nagy hányada a reggelig tartó bulira és eszméletvesztésig való táncra készülődött, hogy méltó búcsút vehessenek az idei Szigettől, de sajnos az égiek könyörtelen felhőszakadást zúdítottak le, ezzel elmosva minden tervet. A nagyjából fél 1 környékén bekövetkező vihar annyira hevesre sikeredett, hogy hiába sikerült átcsempésznem az esernyőmet a biztonsági ellenőrzésen, még az sem védhetett meg. A vihar kezdetén, mikor mindenki a kijárat irányába kezdett rohanni, én még derekasan próbáltam tartani magam az előre eltervezett, reggelig tartó buli ötletéhez, de miután az ernyő ellenére is bőrig áztam, és dobtam egy hátast a hömpölygő sártengerben a csúszós füvön, fél 2 körül inkább én is hazakullogtam.

 

 

 

Az idei Sziget búcsú tehát nem sikeredett az igazira, mivel eltökélt szándékomat, miszerint reggelig táncolok és koktélozom, nem sikerült megvalósítani, hacsak a csúszós füvön és még csúszósabb betonon bemutatott piruettek nem számítanak absztrakt táncmozdulatoknak, a lenyelt esővíz pedig újfajta, alkohol,- és papírernyőmentes koktélnak. Jobban belegondolva azonban, esernyőm végülis már volt, és nagyjából pont annyi funkciót látott el, mint a koktélos papírernyő, kiváló dekorációs, ám egyébként teljesen haszontalan eszközként funkcionált. 

 

Az idei Sziget fesztiválra 382 ezren látogatta ki, tehát a nézőcsúcs ugyan nem dőlt meg, de mint minden évben, idén is igen nagy érdeklődésre tartott számot a fesztivál, melyet sok fellépő Európa egyik, ha nem a legjobb fesztiváljának titulált és a híres Glastonbury fesztiválhoz hasonlított. A külföldi és a magyar médiumok is egyöntetűen pozitívan nyilatkoztak a Szigetről, amelyen a külföldiek elmondása szerint a higiénia és a szolgáltatások minősége más fesztiválokhoz képest egyenesen kiemelkedő volt.

 

 

 

A Sziget fesztivál egy igazi Hungarikum, amely a Formula 1 mellett évről-évre számtalan embert vonz kicsiny országunkba. A Sziget a nemzetek és a legkülönfélébb emberek találkozása, ahol a zene és a kiváló hangulat valóban közelebb hozza és toleránsabbá teszi egymással szemben a számtalan náció és kultúra képviselőit.  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top