Közhely, de attól még tény, a gyerekek manapság egyre kevesebbet olvasnak. A szomorú statisztikát csak Harry Potter vagy a vámpírtörténetek törik meg.
Magyartanároknál és szülőknél is „kiverte a biztosítékot”, amikor megjelentek az első, „XXI. századira lefordított” magyar kötelezők, mint Jókai és Gárdonyi újramesélve.
Nógrádi Gábor író, az ötlet atyja akkor azt mondta: az író-olvasó találkozókon több olyan gyerekkel találkozott, akik tudnak és szeretnek olvasni, de azokat a klasszikusokat, amelyek kötelezők, nem olvassák el. Bonyolult, régies, idegen szavakkal tűzdeltek. Így készültek az eredeti műből minél több stílusvariációt, hangulatot, történetrészt megőrző modernizált klasszikusok. A cél nemes volt: szeressék meg a könyveket és az olvasást a gyerekek.
Időszerű mindez, amikor nyári szünet van, és számos iskolában (bár a legtöbb helyen már leszoktak róla), listával bocsátják útnak a diákot, mit olvasson el.
A csurgói könyvtárban a szokásos nyolcvan helyett csak fele gyerek van éppen, de ők visszajárók, és néhányan hozzák a listájukat, mondta a gyerek-könyvtárost helyettesítő Petlánovics Eszter. – Jó dolog, hogy a pedagógusok ragaszkodnak a kötelező olvasmányokhoz, de soknak nehéz a nyelvezete a mai gyerekek számára, és nem értik egyes szavak jelentését – mondta Petlánovics Eszter.
Mórát, Gárdonyit, Jókait inkább muszájból olvasnak, az Egri csillagokkal, A kőszívű ember fiaival nehezen birkóznak meg. De szeretik például Böszörményi Gyulát, lehetne őt kötelezővé tenni. A vámpíros könyvekre most hatalmas az igény, vérfarkasok, szörnyek jöhetnek minden mennyiségben.
Ezt mondja Dani Margit, csurgói magyartanár is, de nem örül a jelenségnek. Mesélte: pedig ma már választási lehetőség is van a kötelezőket illetően, de a diákok általában a legrövidebb könyvet választják.
S mi a helyzet az iskolákkal? Van olyan gimnázium, ahol elég egy fejezetet elolvasni a kötelezőből. Másutt, Somogy egyik legelitebb gimnáziumában meg ötös lehetett magyarból az a diáklány, aki egyetlen kötelezőt se olvasott el. Jó szerencséjére összehozta a sors egy klasszikusokat szerető fiúval, nem akart szégyenben maradni, így pótolta a mulasztást. Egy másik, 17 éves gimnazista meg azt mesélte: a magyartanárral DVD-n nézik meg órán a kötelező olvasmányt.
– Baj van a tankönyvekkel is, elenyészően kevés például a magyar monda (ellensúlyozandó a boszorkány, vámpír és egyéb rémségek őrületet) – mondta Dani Margit. Persze az sem mindegy, hogy a Néma levente hány példányban található meg a városi, illetve iskolai könyvtárban, hiszen ritka ma már a saját könyv, a könyvtárira kell berendezkedni.
– Szakirodalmat jobban olvasnak, a szépirodalomról leszoktak a gyerekek – folytatta a pedagógus. – A pöttyös, csíkos könyvek helyett vannak a vérfarkasok, és amikor az Arany embert néztük filmen, csak akkor villanyozódtak fel, amikor a párbajos rész volt. Viszont azt nagyon boldogan mesélik, ha egy kvíz kérdés „magyar órás” kérdésére tudták a jó választ.
A szülő is hibás, mert mentesítené a gyereket, még a verstanulás alól is. Egy kérdőíves felmérés jól mutatja a mai helyzetet: a kivel beszélgettél könyvekről, s ki ajánl olvasnivalót kérdésre a senki a leggyakoribb válasz…. A semminél jobbak az újramesélt, összefoglalt kötelező irodalom verziók, de kétségtelen, hogy a lényeg így elvész. A slágerkönyvek, például a Harry Potter, arra jók, hogy a gyerek kedvet kapjon az olvasáshoz, de ha innen nem lép tovább, nem lesz nagy jövője a könyvekkel.