Close

A hallássérültek elfogadása

Nyissunk mások felé, ismerjük meg a hallássérültek világát. A megismerés ledönti a falakat. Sokan nem tudják, hogy miként kezeljék a siket embereket. Zavarban vannak, ha találkoznak velük. Nem tudják, hogy közelítsenek, mivel segítsenek, sokan pedig egyszerűen elfordítják a tekintetüket.

 

Sokan nincsenek tisztában a siketséggel és a nagyothallással. Összemossák a kettőt, csak azt tudják, hogy mások, mint a többi ember. Pedig ez a két dolog nagyon is különbözik egymástól, a kifejezések a halláskárosodottság mértékére utalnak.
Siketeknek nevezzük azokat az embereket, akik teljesen elveszítették a hallásukat, illetve születésüktől fogva teljes halláskárosodottságban szenvednek, így csak a jelnyelvvel képesek kommunikálni. A nagyothallók pedig csak részben halláskárosultak.

 

Jó lenne, ha az emberek pozitívabban állnának hozzá a siketekhez és a nagyothallókhoz. Az emberek tévhitekben élnek, mert igazából nincsenek tisztában a tényekkel. Tévhit például az, hogy aki siket, az néma is. Ha az illetőnek épek a hangképző szervei, képes a beszédre. És az sem igaz, hogy értelmi fogyatékosok volnának, csak azért, mert másképp, artikulálva ejtik ki a szavakat. A kettőnek nincs köze egymáshoz. 

A hátránnyal, fogyatékossággal élő emberek száma évről évre növekszik, társadalmi jelenlétük egyre erősödik. Így nemcsak a törvényeken, jogszabályokon kell változtatni, módosítani, hanem az emberek gondolkozásán és embertársaikhoz való viszonyulásán is. 

Egymás elfogadása, megértése az alapja a társas együttélésnek társadalmi szinten is. Addig, míg valami idegen számunkra fenntartással fogadjuk, sokszor helytelenül kezeljük. Sokan nem is veszik a fáradtságot, hogy megismerjék ezt a világot. Pedig ők is ugyan olyan emberek, mint mi dolgoznak, élnek, csak egy kicsit másképp. Sokat tanulhatunk egymástól. 

 Kép forrása: demokratiewebstatt.at

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top