A média, mint olyan, életünk meghatározó részévé vált az elmúlt két évtized folyamán, életünk minden szegmensébe utat tört a hír, az információ megannyi sodró áradata. A média elsődleges célja a tömegek kiszolgálása, a tömegigény kielégítése bármi áron. A trash média, mint jelenség, nem ismeretlen semmilyen társadalmi réteg számára, hisz a kereskedelmi televíziók előszeretettel alkalmazzák műsoridejükben az ilyesfajta műsortípusokat. Egyesek elítélik, mások támogatják, vajon az oldalválasztás eme kérdésben a műveltség mértékének függvénye-e? Nos, szerintem mindenképpen. A tömegkommunikáció torzító mechanizmusai, az erőszak és szexualitás túlzó megjelenítése az ilyesfajta műsorokra nagymértékben jellemző. A minőség hiányát a piac igényei határozzák meg, és ezt a hiányt maga a média generálja. Az újságban az olvasó saját belátása szerint szelektálhat a hírek között, de a televízióban, rádióban nem, a sorrendet a szerkesztők határozzák meg, a néző pedig készen kapja az önkényesen fontosnak ítélt információkat. Bár törvényhozói, bírósági, igazságszolgáltatási hatalma nincs a médiának, de erősen képes ezeket befolyásolni. A média piedesztálra emel, ha akar, és eltipor, ha érdeke úgy kívánja, bár önmagában a média nem külön hatalmi ág, befolyása az emberi elmékre hatalmas jelentőséggel bír. Egy társadalom akkor válik igazán kritikussá, ha a megbúvó, és eleddig lappangó érzelmeit gerjeszti és felszínre hívja valami nagy és a háttérben sok szálat mozgató erő.
A trash média a nézettség és eladhatóság érdekében életre hívott médiaág, melynek folytonos terjeszkedése és elburjánzása számtalan káros hatást rejt magában. Ez az ág hívta életre a ma szinte minden bokorban megtermő „celeb” réteget, akiket az emberi társadalom szégyeneiként tudnék csupán definiálni. A mai világban mondvacsinált híreket indukálni, pszeudo eseményeket megkreálni, tehetségtelen médiabohócokat magaslatra emelni már mindennapos jelenségnek számít, mind hazánkban, mind nemzetközi viszonylatban egyaránt. Sajnálatos tény, hogy a „szennyre” ténylegesen igényt tart egy kiterjedt és állandó jelleggel bővülő fogyasztói réteg. Az ember befolyásolható, társas lény, akinek társadalmi helyzetét tekintve nem érdeke kiállni a sorból és ellentmondani a tömegeknek. A falka zsurnalizmus jelensége igen meghatározó, aki a főárammal nem tart együtt, netalántán szembemegy vele, könnyen az elszigetelődés sanyarú érzetével találhatja magát szemben. Kérdem én, mégis ki vállalná manapság a kockázatot, hogy egy beszélgetés közepette nem tud érdemben hozzászólni a legújabb reality, esetleg valamilyen beszélgetős műsor, vagy ne adj isten a Győzike show tegnap esti történéseihez? A kirekesztődéstől való félelem, az elszigetelődés elleni kényszer nagy hajtóerő, mely arra sarkalhat, egyébként talán értelmesnek is nevezhető egyéneket, hogy ilyen, minden tekintetben haszontalan és semmiféle értéket nem képviselő műsorokat nézzen. A talán szót persze kiemelném, mivel egy önmagával és az élet fontos értékeivel tisztában levő egyed nem pazarolná csupán azért az idejét ilyesmire, mert a másoknak való megfelelési kényszere erre ösztönzi. Pont az imént felsorolt okok miatt a fiatal generáció a legveszélyeztetettebb. A fiatalok értékrendje túlontúl irreális, számukra egy csoporthoz, egy réteghez való tartozás és igazodás minden racionális észérvvel szemben előnyt élvez. A fiatal elmék, pont zsenge koruk miatt igen befolyásolhatóak és manipulálhatóak, amely ténnyel a média minden bizonnyal tisztában is van és szégyenteljes módon ki is használja azt.
A tömegmédia eddig taglalt ága köszönőviszonyban sincs a hírérték azon alapelvével, mely szerint a közölt információval szemben támasztott legnagyobb elvárás az, hogy birtokában bővüljenek ismereteink és világképünk sokrétűbbé váljon. A tömegmédia világában a jelentőség nem elhanyagolható, minél nagyobb az esemény hordereje, minél nagyobb megütközést vált ki, annál könnyebben lehet belőle eladható hírt kreálni. A negativitás fontos tényező, az emberek kárörvendő természete csak a média malmára hajtja a vizet, igénylik a botrányt, az intrikát, hogy unalmas hétköznapjaikat egy kis izgalommal fűszerezhessék. A feszültség levezetése, a kikapcsolódás és szórakozás iránti igény egy fárasztó nap után könnyen az agybutító műsorok felé terelheti a pihenni vágyó emberi elmét, de a kikapcsolódás közepette a személy észre sem veszi a média rá és környezetére irányuló hatásait. A nem megfelelő műsorok nézése könnyen a szexuális erkölcsök lazulásához, a helytelen értékrend követéséhez, az erőszak nagy irányú kiterjedésének elfogadásához és a hagyományos értékek háttérbe szorításához vezethet, és ami mindebben a legrosszabb, hogy mindezt az ember tudatosan észre sem veszi.